A hídpolitika, a hídeszme mindig megbukott

MÓZES SZABOLCS

Az MKP Országos Tanácsa a hétvégén elfogadásra ajánlotta a párt stratégiai programját, melyben nem szerepel az ön által gyakran használt autonómia kifejezés, melyért önt a szlovák közvélemény nagy része elutasítja. Miért nincs a programban az autonómia szó?

Ezt a program kidolgozóitól kell megkérdezni. Nyilván nem volt szándékukban beletenni. A stratégiai tanácsnak semmi köze ehhez a programhoz.

Mint a párt stratégiai alelnöke nem szorgalmazta, hogy az autonómia bekerüljön a párt legfontosabb programdokumentumába?

Én átnyújtottam az elnökség minden tagjának a stratégiai tanács anyagait.

Azokban szerepelt az autonómia?

A jog és önkormányzat műhelye több vonatkozásban foglalkozik az autonómiaformákkal, mint lehetséges igazgatási formákkal.

Mennyire hiteles, ha ön autonómiáról beszél, míg pártja 20 évre írt programjából ez hiányzik. Nem lát ebben ellentmondást?

Autonómiáról lehet beszélni, mert ez egy demokratikus igazgatási forma. Az autonómiát el lehet utasítani, mint egy demokratikus igazgatási formát. Vagy lehet nem felvenni a programba.

Az OT döntött arról is, hogy a kongresszuson bizalmi szavazást tartanak a pártelnök személyéről. Van ennek értelme azután, hogy az elégedetlenek távoztak a pártból?

A bizalmi szavazást annak idején Csáky Pál elnök vetette fel.

De akkor Bugárék még a párt tagjai voltak.

Igen, de ő ezt akkor megígérte, s úgy érzi, teljesítenie is kell.

Ön egyébként mennyire elégedett Csáky Pál tevékenységével?

Mi nem egymás munkájának minősítésével szoktunk foglalkozni, hanem egymás véleményének a kiegészítésével és ilyen szempontból kölcsönösen mindenki megtesz mindent annak érdekében, hogy minél szélesebb szemléleti választékból lehessen kialakítani a véleményeket.

De biztos megvan a véleménye arról, hogyan végzi teendőit.

Az embernek természetesen van véleménye, de véleményének egy részét meg szokta hagyni magának. Nem szokás minősíteni a kollégákat akkor, amikor nem a minősítés időszaka van.

A kongresszus, a bizalmi szavazás előtti napok nem a minősítés időszaka?

Én a bizalmi szavazást csak formalitásnak tartom, személy szerint fölöslegesnek. De ez kizárólag annak a személynek az ügye, aki kérte.

A. Nagy László a hetekben lapunknak adott interjújában azt nyilatkozta: az MKP és a Híd közötti különbséget abban látja, hogy ez utóbbi az együttműködés útján kíván sikereket elérni a szlovák–magyar kapcsolatokban, míg az MKP a „dél-tiroli utat“ választotta, kívülről próbálnak nyomást gyakorolni a kormányzatra. Ön ezt hogy látja?

A. Nagy elég tapasztalt politikus és szakember ahhoz, hogy tudhassa: egy politikai párt számára a más politikai párttal való együttműködés mindig a megmérettetések után válik reálissá. Egy pártprogramot az együttműködésre felépíteni olyan, mintha a megszületendő gyermek mindjárt arra számítana, hogy fölösleges a két láb, elég az egy, mert anyjának is van lába. Politológiailag helytelennek tartom, ha egy párt alapvető célkitűzése az együttműködés. A párt alapvető célkitűzése lehet saját választóinak megszólítása, meggyőzése, jó eredmény elérése. Az együttműködésről a választások után, a partnerkeresés időszakában kell beszélni. Ez így volt 1990-ben és most is. Ez nem azt jelenti, hogy az együttműködés, mint munkaforma nem követendő.

A. Nagy nyilván arra gondolt, hogy eredmények eléréséhez hosszú távon a szlovákiai magyar érdekképviseletnek együtt kell működnie a szlovák pártokkal, nem pedig kívülről hatást gyakorolni a szlovák közvéleményre, a mindenkori szlovák kormányra ahhoz, hogy jobb legyen a magyar kisebbség helyzete.

Mindenkinek más az elképzelése a politikáról. Szlovákiában a magyar politizálás több formája is ki volt már próbálva, én úgy tapasztaltam, hogy a legjobb eredményeket akkor tudtuk elérni, mikor saját erőnkben bízva jó választási eredményt értünk el, és utána koalícióra léptünk más pártokkal.

Ahol viszont együtt kellett működni.

De a koalíció nem alapvető célja a pártnak, hanem olyan lehetséges együttműködési forma, amely csak akkor jön létre, ha én egy megfelelő és megkerülhetetlen erőt képviselek. Ha én nem jelentek megkerülhetetlen erőt, akkor velem nem fognak együttműködni, legfeljebb szolgának használni.

Ön szerint tehát kisebbségi téren hosszútávon úgy is elérhetők eredmények, hogy nem működünk együtt az úgynevezett szlovák demokratikus erőkkel, esetleg kívülről próbálunk nyomást gyakorolni bizonyos célok elérése érdekében?

Van egy olyan érzésem, hogy akik ilyen polaritásokban szemlélik a politika alakulását, azok nem ismerik a politika és a diplomácia történetét. Ha csak a mögöttünk lévő egy évszázadot nézzünk, minden eredmény ebben a térségben nem az együttműködési készségből, hanem a partnerek, segítők kereséséből jött létre. Az együttműködési készség ebben a térségben mindig ki lett kényszerítve, mindig az kereste az együttműködést, aki alá volt rendelve. Ebben a térségben sohasem a helyi együttműködési politika hozta az eredményeket, hanem mindig olyan politikai konstelláció – és most nem a háborúkra gondolok –, amelyek hátán gyengébb politikai erők is eredményesek lehettek.

Tehát a választások napjáig a konfrontációé a terep, utána pedig az együttműködésé?

A konfrontáció egy következmény, nem munkaforma, s mindig a válaszban van a konfrontáció. Már 1990-ben meghirdettük, hogy a politikát nem másokkal szemben kell megfogalmazni, hanem magunkért. A konfrontáció kialakul, mint amikor egy autó elindul és konfrontációba kerül a levegő ellenállásával. Ha nem indul el, akkor nem kerül konfrontációba.

Magyarán az MKP automatikusan konfrontációba kerül a szlovák pártokkal?

Nincs politika konfrontáció nélkül – aki azt gondolja, hogy van, az nem ért a politikához.

Tehát a Híd, mely az együttműködést hirdeti, szintén konfrontálódni fog?

Ha nem, akkor mosórongynak fogják őket használni. Nincs olyan politikai erő, mely ne konfrontálódna. A választások után kell keresni az együttműködési formákat. Aki a fázisokat összemossa, az valószínűleg nem tudja pontosan, mi a tevékenységének az oka és a célja. Vagy pedig egyetlen egyet akar, hogy kapjon valamilyen hulladékcsontot valamelyik párttól. Én azt a fajta magatartást, amely eleve azt mondja ki, hogy együtt akarok működni, butaságnak tartom – mert nem a politika játékszabályai szerint van megfogalmazva. A hídpolitika nem új találmány, azt már kitalálták a két világháború közti baloldaliak, de eredménytelen volt. A hídpolitika, az úgynevezett hídeszme mindig megbukott.

Nem fél attól, hogy az ilyen hozzáállás miatt is csökken az MKP koalíciós potenciálja? A KDH például egy ideje berzenkedik az önökkel folytatandó együttműködéstől.

Ez a KDH dolga.

De valamennyire az MKP dolga is.

A KDH-val mindig problémák voltak. A KDH-nak van egy olyan minőségi tartalma, mely nem tud kibékülni azzal, hogy létezik szlovákiai magyar párt.

2004 és 2006 között a koalíción belül egy tandemet alkotott az MKP és a KDH.

Ez alkalmasint volt így. A koalíción belüli együttműködés is esetleges, minden lépés után más a helyzet. Most mindenki a választásokra készül, mindenki azt próbálja megfogalmazni a leghangosabban, amiről úgy látja, hogy vevők rá a választói. A KDH távolságot tart az MKP-tól, mert úgy érzi, ezt akarják a választói. A jövő évi választásokkal véget ér ez az időszak, akkor kezdődik megint minden újból.

Ha már a választásoknál tartunk, ön kivel tudná elképzelni a kormányzást. Az SDKÚ már jelezte, hogy a Smerrel semmiképpen sem, ezt várja el a KDH-tól is.

Nem tudok egyetérteni az ilyen kijelentésekkel. El tudom képzelni azt, hogy a választások után úgy szét lesz aprózva a politikai paletta, hogy egy nagykoalíció alakulhat ki. És akkor mit fog csinálni Dzurinda a mostani kijelentéseivel?

El tudja képzelni, hogy az MKP koalícióra lép a Smerrel?

El tudom képzelni, természetesen. Nincs olyan párt az SNS-en kívül, mellyel nem lehetne korrekt alapon együttműködési formát találni.

Tehát akár egy Smer-HZDS-MKP koalíció is elfogadható lenne – 2006-ban egy ideig reális eshetőségnek tűnt ez is.

2006-ban a lehetőségek alapján ez lett volna az egyetlen helyes koalíció. Így lehetett volna megakadályozni, hogy az SNS bekerüljön a kormányba.