Hogyan írják a földrajzi neveket más kisebbségek?

Magyarország

Imrich Fuhl, a magyarországi szlovákok lapja, a Ľudové Noviny főszerkesztője

Mi azt a gyakorlatot követjük évtizedek óta, hogy a cikkben az első előfordulás alkalmával zárójelben jelezzük magyarul is, utána csak szlovákul használjuk a heylségneveket. Van pár olyan településnevünk, amit nehezen tudunk eldönteni, hogyan írjuk, de alapvetően próbáljuk szlovák szövegben szlovákul írni. Például: ha a cikk elején az van, hogy „v Mlynkoch”, akkor zárójelbe betesszük, hogy Pilisszentkereszt, de utána már csak a Mlynkyt ragozzuk, tehát nem „v Pilisszentkereszti”, mert annak nem sok értelme lenne. Bár a 70-es években még úgy használták, például „pilisszentkeresztský pionieri” szerepelt az újságban, de valahol a 80-as évek elején már áttértünk erre a mai használatra. Szerintem az a normális, ha a nemzetiség a saját nemzetiségi nyelven használja a neveket.

Kárpátalja

Kőszeghy Elemér főszerkesztő, Kárpáti Igaz Szó

Nincs tudomásunk hasonló ukrajnai szabályozásról, mint Szlovákiában. A kárpátaljai magyarlakta települések nevét magyarul írjuk (Mezőkaszony, Fertősalmás, Ungvár stb.). Magyarul írjuk a nem magyarlakta kárpátaljai települések nevét is, de első említéskor zárójelben megadjuk a szláv nevét a könnyebb beazonosítás végett: Kövesliget (Drahovo), Ökörmező (Mizshirja), Egres (Olesnik)). Magyarul írjuk az ismertebb monarchiabeli városok nevét is (Lemberg, Csernovic). Ehhez kapcsolódik, hogy a kárpátaljai magyar falvak többsége visszakapta ősi nevét. A Szovjetunió idején tilos volt a magyar nevek használata a magyar sajtóban. Gorbacsov alatt tették lehetővé, négy város kivételével: Ungvár, Munkács, Beregszász, Nagyszőlős. Ezeket továbbra is Uzsgorodnak, Mukacsevónak, Berehovónak és Vinohradovónak kellett írni. A Szovjetunió szétesésével megszűnt ez a tilalom is.

Erdély és

a Partium

Balázs Bence szerkesztő, Szabadság, Kolozsvár

Romániában nincs semmiféle ilyen jellegű törvény, a helységnevek magyar nyelven szerepelnek a lapokban, mindegyik magyar sajtótermékben. Egészen pontosan több kategória van:

1. a magyar többségű települések esetében egyértelműen csak magyarul írjuk ki, lásd Marosvásárhely, Udvarhely, Csíkszereda, de érvényes ez faluk, községek esetében is (például Körösfő, Kalota stb.)

2. Azon települések (elsősorban kisebb falvak) esetében, amelyeknek van magyar nevük, de nincsenek annyira a köztudatban, szintén magyarul írjuk a helységnevet, de az olvasó tájékozódásának segítése végett zárójelben odaírjuk a román nevét is. Ez a mi belső, szerkesztőségi döntésünk.

3. Vannak olyan román városok, amelyeknek az évtizedek során kialakult egy úgymond magyar nevük, de legalábbis magyar írásmódjuk. Ilyen például Constanţa – Konstanca, Craiova – Krajova, Iaşi – Jászvásár. Ezeket mi szintén magyarul írjuk, bár az erdélyi magyar sajtó ebben nem egységes. Még egyszer hangsúlyozom, nincs erre vonatkozó törvény.

Vajdaság

Sinkovits Péter szerkesztő, Magyar Szó

A két világháború közötti Jugoszláviában nemhogy hivatalosan nem használhatták helységneveiket a magyarok, hanem még nyilvánosan (például újságban) sem.

Ez a „szabály” a II. világháború után még évekig tartotta magát, majd egyes vajdasági helységnevek magyar alakját önkormányzati alapszabályban rögzítették, s ezzel korlátozottan hivatalossá váltak. Ettől kezdődően (a sajtóban is) Subotica Szabadka lett, Novi Sad Újvidék. A kisebbségi jogok tekintetében kedvező 1974. évi jugoszláv alkotmány szellemében több vajdasági község is hivatalossá tette a magyar nyelvet, ezzel együtt pedig magyar településneveket hivatalos szintre emelte. Ma a Vajdaság Autonóm Tartományban a helységnevek hivatalos használata hozzátartozik a kisebbségi jogokhoz, ezt a 2001. évi szövetségi kisebbségi törvény garantálja.

2003-ban a Vajdasági Magyar Nemzeti Tanács (MNT) rendezte a magyar helységnevek használatát. Előnyben részesültek azok a nevek, amelyeknek él a hagyománya, ezek nem feltétlenül azonosak azokkal a nevekkel, amelyek az Osztrák–Magyar Monarchiában utoljára hivatalosak voltak. Az MNT határozatban fektette le a vajdasági települések magyar nevét, e dokumentum 2003-ban megjelent Vajdaság Autonóm Tartomány Hivatalos Lapjában. Azóta az itteni magyar sajtóban egységesen ez használatos.

Dél-Tirol

Hatto Schmidt szerkesztő, Dolomiten

Sajnálattal hallom, hogy egy európai uniós ország parlamentjében egy ilyen szélsőségesen nacionalista törvénytervezetet elfogadtak. Ez hihetetlen.

Dél-Tirolban a két világháború között tiltva volt a német helynevek használata, a német családneveket is olaszosították, a német nyelvű iskolákat becsukták. Azóta természetesen sokat javult a helyzet. Ma a német helynevek legalábbis meg vannak tűrve, minden táblán az olasz mellett a német név is szerepel. Mi az újságban természetesen csak németül írjuk a helyneveket, illetve a ladin kisebbség által lakott helységek esetében két nyelven tüntetjük fel. (msz)