Szénássy Zoltán kapta a Helytállásért-díjat

ÚJ SZÓ-TUDÓSÍTÁS

Búcs. Szénássy Zoltán komáromi tanárnak ítélte az idei Pro Probitate – Helytállásért-díjat az MKP parlamenti klubja. Az ünnepélyes átadónak idén első alkalommal az ugyancsak Pro Probitate-díjas Búcs község adott otthont. A díjat Esterházy János emlékére 1994-ben alapították.

Bárdos Gyula, az MKP frakcióvezetője szerint elszomorító, hogy Esterházy János még mindig a teljes rehabilitációra érdemes történelmi személyiségek között van Szlovákiában, és e szégyen árnyéka – bár nem tehetnek róla – a hazai magyar politikusokra is rávetül. Sajnálatát fejezte ki amiatt, hogy idén kevesebben emlékeznek a mártírpolitikus 1953-ban megfogalmazott intelmeire, mely szerint: „csak úgy tudunk eredményt elérni, ha mindazok, akik szívükön hordják az őslakosság érdekeit, összefognak egy közös platformon, és teljes őszinteséggel és százszázalékos becsületes fegyvertársi hűséggel igyekeznek eredményeket elérni”.

A díjazottat Berényi József, az MKP alelnöke méltatta. Szavai szerint Szénássy Zoltán a magyar történelem hiteles oktatását akkor is korparancsnak tekintette, amikor ez nem volt cél Csehszlovákiában. A tanár urat 1963-ban az államrendőrség soviniszta megnyilvánulással vádolva meghurcolta, mert diákjaival a tanítási órákon megünnepelte március 15-ét. A hatóságok azért is zaklatták, mert egy szlovákiai magyar főiskola létrehozását szorgalmazta. Szénássy Zoltán helytörténészként is maradandót alkotott, eddig 15 könyve jelent meg, a legtöbb Komárom történelmével és a város neves személyiségeivel foglalkozik. Egyik kezdeményezője volt a Klapka-szobor eredeti helyére történő visszaállításának, munkájának köszönhetően 47 évnyi szünet után 1991-ben újra megjelent a Komáromi Lapok, nevéhez fűződik a Jókai Közművelődési és Múzeum Egyesület újraalapítása, valamint több emléktábla elhelyezése. A díjazott méltatlannak nevezte magát a díjra, mert mint mondta: amit tett, kötelesség. „Negyvenkét éves tanári pályafutásom alatt számtalanszor hoztam fel példaként az egri várvédők hősiességét. A maroknyi magyar egymást erősítve tudta megvédeni a várat. Mi is egymást erősítjük és megvédjük hazánkat” – hangzottak szavai. Esterházyt, örök példaképét – akit 1938-ban Komáromban személyesen is láthatott – a 20. százaz legnagyobb magyarjának nevezte, szenvedéseit pedig Krisztus szenvedéseihez hasonlította. Egyben reményét fejezte ki, hogy Esterházy szellemisége minden felvidéki magyar ember lelkét megérinti.

Az ünnepség Esterházy János szobrának megkoszorúzásával ért véget. (vkm)