Sajtószabadságot veszélyeztető szlovák módosítások

MÓZES SZABOLCS

Hivatala jelenleg a büntető törvénykönyv tervezett módosítását és a nyelvtörvényt monitorozza. Mik a legfőbb kifogásaik?

Csak az említett jogszabályok és tervezetek médiavonatkozásait vizsgálhatjuk. A nyelvtörvénynek komoly kihatása lehet a mostanában nagyon fontos kommunális és kisebbségi rádiózásra. A jogszabály alapján államnyelven is elérhetővé kell tenni az egyéb nyelven sugárzó műsorokat. Ezzel gyakorlatilag meg kellene duplázni az adásidőt és a személyzet számát. Ez különösen a digitális korszakban veszélyes, amikor megszaporodik a csatornák száma, és lehetővé válik a 21. századhoz méltó szabad rádiózás, mivel az adások elindítása már nem lesz frekvenciakérdés. Minden közösség indíthatna rádiót, s így lehetővé válna az a plurális sokszínűség, amelyet eddig a frekvenciaszűke megakadályozott. Egy ilyen szabály továbbra is visszafoghatja a sokszínűség kialakulását.

Mindez csak a hazai nem szlovák nyelvű sugárzásra vonatkozik?

Ez még nem világos. Egyébként a helsinki folyamatban és az EBESZ-ben 30 éve előírás és kötelesség, hogy a határokat átszelő információáramlást nem gátoljuk. Emellett azt is aggályosnak tartjuk, hogy a nyelvtörvény készülő módosításával olyan részlegeket hoznának létre a kulturális minisztériumban, ahol egyebek között a média nyelvhelyességét vizsgálnák. A minisztérium célja a nyelvtisztaság megóvása. Ám itt is elkerülendő, hogy az államnak legyen médiaellenőrzési joga. Még a nyelvhasználat okán sem helyes, ha a médiát minisztériumok ellenőrzik. Ez nem felel meg a nemzetközi standardoknak.

Más országokban hogyan oldják meg ezt?

Szlovákiában és néhány más országban állandóan vitát szül, hogy azt figyelik, máshol is érvényben van-e ilyen törvény. A standardokat kell figyelni, nem azt, hogy még hol van ilyen törvény.

Akkor másképp fogalmaznék: a standardok szerint mi lenne a megfelelő?

A nyelv évezredek óta alakul. Indirekt módon kell hatni a nyelv tisztaságára, nem pedig a médiát befolyásolva.

Ami a büntető törvénykönyvet illeti, a jogszabály tervezett módosításával van problémájuk. A javaslat értelmében büntetnék a szélsőséges megnyilvánulásokat.

Igen. Ez nem szlovák újítás, Oroszországban és Belaruszban találkoztunk vele. Ezzel az a gond, hogy az extrémizmus – ellentétben az akcióra való uszítással – tágabb nyelvészeti fogalom. Szociológiai vagy tömeglélektani fogalom, de nem büntetőjogi. Azt tapasztaljuk Oroszországban, hogy miközben nyilvánvalóan fajgyűlölet vagy egyéb „rossz” ellen is alkalmazzák ezeket a törvényeket – sőt azzal a hivatkozással hozzák meg őket, hogy ezek ellen akarják alkalmazni –, tele vannak zsúfolva olyan beszédformák tilalmával, amelyek éppenséggel az adott kormánynak nem tetszenek. Néhány nyugati ország a terrorizmus veszélyére hivatkozva 2001. szeptember 11-e óta igyekszik a terrorizmus propagálását visszaszorítani – küzdünk azért, nehogy olyan fogalmakat használjanak, amelyeket nem eléggé pontosan definiáltak. Az oroszországi extrémizmustörvényekben megtestesülve látjuk ezt a veszélyt.

Ebből szempontból a pozsonyi parlament elé terjesztett szlovákiai módosítás hasonlo az oroszhoz?

Ezt a veszélyt kicsit megtestesülve látom abban, hogy ennek a valójában attitüdinális, lelki inklinációra vonatkozó dolognak csupán nagyon tág definíciója olvasható a törvényben. Ez azt jelenti, hogy megengedi az önkényes jogszabály-alkalmazást.

Mennyiben veszélyezteti a módosítás a sajtószabadságot?

Alkalmazásával a máshol már publikált extrémista anyagok újrapublikálását is büntethetik. A tudósítást és a vitát, a szabad sajtónak ezt a két alapvető funkcióját lehet vele korlátozni, ha nincs jól meghatározva a fogalom. A megoldás az, hogy nem kell túlmenni az uszítás fogalmán, nem kell olyan megoldást találni, amely aztán önkényes alkalmazásra ad lehetőséget. A parlamentbe került módosítás pedig a tudósítás jogát is befolyásolja – ha belefoglalok egy tudósításba egy szélsőséges jelenséget, akkor vajon extrémista kép- és hanganyagot állítottam elő? Vagy szakértői vitát nyitok a tévéstúdióban, és ennek keretében idézek ilyen kijelentéseket, akkor bűncselekményt követek el? Ez még akkor is veszélyes volna, ha definiálva lenne, mert akkor meg kellene határozni, hogy csak az eredeti uszító állítható bíróság elé, s az, aki őt idézi, már sajtófunkciót tölt be. Ennek kidolgozott irodalma van, és ehhez képest rendkívül általános, ami a törvényben szerepel. A nemzetiség gyalázása szintén olyan fogalom, amely rengeteg embert sért, és nyilvánvalóan fontos társadalmi elítélése, de nem feltétlenül azonos az uszítással. Az uszítás és a gyalázás közti különbség egy klasszikus alkotmányjogi téma: az egyik a lelki, a másik pedig a társadalmi békét sérti. A bíróságnak pedig mankót kell adni, hogy mindent meg tudjon különböztetni.

Öncenzúrához vezetne a módosítás megszavazása?

Attól tartok, igen: óvatosabbá válnának a tudósítók.

Milyen lépéseket tettek az előbb említett ügyekben?

Mi csak jelezni tudunk, hivatalosan vagy nem hivatalosan. Felhívtuk a velünk együttműködő, illetékes szlovák kollégák figyelmét a problémákra.