Ki kaparja ki nekünk a gesztenyét?

KESZEGH BÉLA

Gyakran éri kritika az újságírók munkáját a szlovákiai magyar médiában, legyen szó akár az egyetlen napilapról vagy az egyetlen közszolgálati csatornáról, a Pátria rádióról. Persze a kritika bőven kijár, és különösen az építő jellegű visszajelzések sokat segítenek, hogy a műsorok még színvonalasabbak legyenek. A szakmai jellegű kritikán kívül gyakran személyes vagy politikai szempontok alapján is megfogalmazódnak észrevételek. Míg ezen a téren az Új Szó egy magánkézben levő médium, amely saját arculatát maga alakíthatja, a közrádió esetében az erre vonatkozó szigorú szabályokat az etikai kódex fogalmazza meg, és ennek betartását egy tanács felügyeli.

A Pátria esetében megfogalmazott kritikus megjegyzések egy jelentős része a fiatalabb kollégák felé irányul. Ki-ki vérmérséklete szerint fejti ki véleményét. Valakitől őszinte a kritika, de vannak olyanok is, akik korábbi sérelmeik miatt eresztik ki fullánkjukat. A jelenség viszont egy fontos problémára is felhívja a figyelmet, amiben a szlovákiai magyar térfélen bőven akadna tennivaló.

A megoldásokat keresve meg kell találnunk a probléma gyökerét, a leglényegesebb kiváltó okokat. Sajnos a közmédiában elmondható, hogy az anyagi megbecsülés elmarad, és ha a felelősséget is figyelembe vesszük – és a bármikor kiróható büntetéseket –, akkor a fizetések egészen bizonyosan nem az elvárásokhoz mértek. A rádiós szerkesztők kemény tempóban dolgoznak, a reggeli hírszerkesztőknek reggel öt órakor van jelenésük, de rendszeres a hétvégi ügyelet, ami 13 órás munkaidővel jár. Mivel időnként érkezik kritika az olvasási bakik miatt, el kell mondani, hogy az elmúlt pár évben a Pátria rádió sugárzása napi 8 óráról 12 órára emelkedett, amin belül az élő adások ideje megduplázódott. Az élő adások dinamikusabbak és gyakran interaktívak, azonban a bakik lehetőségeit is jelentősen növelik.

Persze sokan mondanák erre, hogy miért nem olyan szakemberek kerülnek erre a helyre, akik soha nem bakiznak? A kérdés jogos, bár soha nem bakizó rádiós nem létezik, de talán itt érünk el a probléma lényegéhez. Olyan szerkesztőket, akik ilyen anyagi megbecsülés és felelősség mellett hajlandók ilyen munkatempóra, tájékozottak a társadalmi és politikai kérdésekben, megfelelő rádióhangjuk van, és hiba nélkül olvasnak akár 13 órás munkaidőben is, nehéz találni. Nehéz találni, mert szűk a szakképzett emberek listája, így többnyire minden szlovákiai újságíró önképző módon kapaszkodik fel valahogy. Tehetséges fiatalok érkeznek a rádióba, azonban a szakmai alapokat erőltetett menetben kénytelenek megtenni. Én csupán két újságírást tanult embert ismerek a szlovákiai magyar média világában, ami lehangoló szám. Nem az a baj, hogy más szakterületekről is érkeznek emberek (magam a politológián keresztül találtam erre a szakmára), sőt ez nagyon előnyös és hasznos is egyben, hanem az arányokkal van a gond az újságírószakmán belül. Fontos a történészek, magyar szakosok vagy közgazdászok bevonása is, de hát az újságírásnak is megvannak a tanult szabályai.

És a lényeg? Honnan jönnének jó szlovákiai magyar újságírók, ha nincs is ilyen képzés? A szlovák zsurnalisztika minden bizonnyal nem szentel elég figyelmet a magyar nyelv bűvölésére, a magyarországi képzésekről pedig gyakran nem térnek haza az ügyes hallgatók. Tudjuk, bizonyos szakok akkreditációját a szlovákiai magyar egyetemeknél szándékosan hátráltatja a politika, azonban talán most megfelelő volna az alkalom, hogy ezt pótoljuk. A kommunikáció és az újságírás erejét mindenki látja már, és azt is tudjuk, hogy szükségünk volna több jó publicistára, regionális tudósítóra, sajtószóvivőre, regionális lapra, akár több országos napilapra, webtévére, internetes rádióra és még sorolhatnánk, hogy ez a közösség lélegezzen. Most gyakran kényszermegoldások tömik be a réseket, de ezzel a közösségünk versenyképessége egyre inkább leágazóban van.

Korábban is ültek magyar politikusok a szlovák kormányban, de akkor a hétköznapi kihívások megoldása közben sok stratégiai célról elfeledkeztek. Azt hitték, és azt hittük, hogy az ívelő pálya töretlen, és csak türelmesnek kell lennünk, majd mindennek eljön az ideje. Aztán kaptunk egy kannányi hidegvizet a nyakunkba, és pislogtunk, hogy az Európai Unióban még ilyen is lehet. Rájöhettünk arra, hogy európai értékek ide, nyugati demokrácia oda, csak mi magunknak kaparhatjuk ki a gesztenyét. Márpedig a szlovákiai magyar újságíróképzés vagy a közigazgatás feltöltése egyetemen képzett magyarokkal az ilyen stratégiai célok közé tartozik.

Kérjük hallgatóinkat, észrevételeiket a jövőben is küldjék, mivel azt szeretnénk, hogy a Pátria rádió versenyképesen és színvonalasan valóban rólunk szóljon. Az elmúlt fél évben a csatorna hallgatottsága emelkedett, és ezt szeretnénk tovább folytatni. Ehhez pedig jó újságírókra és Önökre, hallgatókra van szükség.

A szerző a Pátria rádió hírszerkesztésének vezetője