Húsz éve történt a kelet-európai rendszerváltozás
MTI-KÖRKÉP
Magyarország:
békés átmenet
1990. április 5. – A szovjet csapatkivonás kormánymeghatalmazottja, Annus Antal vezérőrnagy, a Magyar Honvédség vezérkari főnökének általános helyettese irányításával tárcaközi bizottság alakult abból a célból, hogy az egyes részkérdésekben, de a csapatkivonás egészét tekintve is a legmesszebbmenőkig érvényesítsék a Magyar Köztársaság érdekeit.
1990. április 8. – A képviselő-választás második fordulójában 3 millió 459 ezer választópolgár adta le voksát, ami az első fordulóhoz mérten kisebb, 45,54 százalékos részvételi aránynak felelt meg. 171 egyéni kerületben tartottak második fordulót, 496 egyéni képviselőjelölt mérkőzött a parlamentbe jutásért. A választás ezúttal is a Magyar Demokrata Fórum győzelmét hozta, a párt összesen 111 egyéni kerületben kapott mandátumot, míg az SZDSZ 35, az FKGP 11, a KDNP 3, az MSZP, a Fidesz és az Agrárszövetség 1-1, a független és a közös jelöltek 4-4 egyéni helyet értek el. A két forduló eredményének összesítése után az Országgyűlés 386 helyéből az MDF 165, az SZDSZ 94, a Független Kisgazdapárt 44, az MSZP 33, a Fidesz 22, a Kereszténydemokrata Néppárt 21, az Agrárszövetség 1, a függetlenek csoportja pedig 6 mandátummal részesedett.
1990. április 10. – A Magyar Demokrata Fórum választmánya felhatalmazta az elnökséget, hogy kezdje meg a koalíciós tárgyalásokat, elsősorban a Független Kisgazda-, Földmunkás- és Polgári Párttal, valamint a Kereszténydemokrata Néppárttal.
1990. április 10. – A Fővárosi Tanács határozatot hozott a városrész- és a közterületnevek, valamint az utcanév- és a házszámtáblák megváltoztatásáról. A tetemes költségek miatt a kerületi tanácsoknak – az e célra felhasználható éves keretük terhére – fokozatosan kell a táblák kicseréléséről gondoskodniuk.
Bulgária:
átalakítás felülről
1990. április 5. – Petar Mladenov bolgár államfő június 10-ére írta ki a törvényhozási választásokat, a második fordulót június 17-én rendezik meg. A nemzetgyűlésben 400 képviselő lesz, akiket fele-fele arányban választanak meg arányos, illetve többségi rendszer szerint.
1990. április 6. – A bolgár minisztertanács rendelete értelmében megkezdték a műszaki határzár (a vasfüggöny) lebontását a bolgár–jugoszláv közös határon.
1990. április 9. – Törökországból visszatért bulgáriai törökök egyhetes éhségsztrájkot kezdtek több bolgár városban. Az 1989-ben kivándorolt és azóta hazatért kisebbségiek a hátrányos megkülönböztetés ellen tiltakoznak s amiatt, hogy házaikba új lakók költöztek, és állásaikat bolgár nemzetiségűek töltötték be.
Csehszlovákia:
a bársonyos forradalom
1990. április 5. – A csehszlovák szövetségi kormány egyetértett azzal, hogy kezdjenek tárgyalásokat a magyar féllel a vízlépcső további sorsáról, s a bősi erőmű építésének új határidőit a magyar féllel folytatandó tárgyalások eredményétől tegyék függővé.
1990. április 6. – Václav Havel csehszlovák köztársasági elnök Marián Čalfa miniszterelnök javaslatára részlegesen átalakította a szövetségi kormányt.
1990. április 6. – A csehszlovák főügyészség bűnvádi eljárást indított azok ellen, akik felelősek az öt VSZ-tagállam 1968-as katonai intervenciójáért, a bolgár, a lengyel, a magyar, az NDK és a szovjet csapatok behívásáért. Az ügyészség egy 1950-es, a béke védelméről szóló törvény alapján rendelte el a bűnvádi eljárást.
1990. április 9. – A pozsonyi várban hármas csúcstalálkozót tartottak Csehszlovákia, Lengyelország és Magyarország állam- és kormányfői, valamint külügyminiszterei. A kezdeményező és házigazda Václav Havel csehszlovák államfő a csúcstalálkozón új európai biztonsági rendszer megalkotására szólított fel, de a világpolitikát illető távlati és átfogó gondolatai csekély támogatásra találtak a lengyel és magyar vezetők körében. Szűrös Mátyás ideiglenes köztársasági elnök és Václav Havel kétoldalú találkozóján áttekintették a Csehszlovákiában élő magyarok és a Magyarországon élő szlovákok helyzetét. Egyetértettek abban, hogy mindkét ország politikája teljes mértékben elismeri a nemzeti kisebbségek kollektív jogait.
1990. április 9. – Huszonhét párt, mozgalom és koalíció jelentette be indulási szándékát a választásokon és vétette magát jegyzékbe a választási bizottságoknál.
1990. április 10. – Először hívták meg Moszkvába Alexander Dubčeket, a csehszlovák Szövetségi Gyűlés elnökét az 1968-as prágai tavasz óta. Dubček meghívása egyben a prágai tavasz egykori vezéregyéniségének látványos rehabilitálását is jelentette.
1990. április 11. – Cseh és Szlovák Szövetségi Köztársaság legyen Csehszlovákia új hivatalos elnevezése – erre tett javaslatot együttes ülésén a csehszlovák szövetségi, valamint a cseh és a szlovák parlament elnöksége. Az indítványt azzal indokolták, hogy a most érvényes kétnyelvű elnevezést – Csehszlovák Szövetségi Köztársaság csehül és Cseh-Szlovák Szövetségi Köztársaság szlovákul – nehéz kimondani és a mindennapi életben használni. Emellett a kettős elnevezés sértette a szlovákokat, akik azt követelték, hogy közös név fejezze ki a két egyenjogú és szuverén köztársaság szövetségét.
Jugoszlávia: szétesőben
1990. április 7. – Szociáldemokrata szövetség alakult Jugoszláviában, ez volt az első olyan ellenzéki politikai erő, amely szövetségi keretekben kívánt politizálni. A szövetség magában foglalta Bosznia-Hercegovina, Crna Gora, Horvátország és Szerbia már működő szociáldemokrata tagszervezeteit, Macedónia és Koszovó megfigyelői státusú szervezeteit.
1990. április 8. – A jugoszláv tagköztársaságok közül elsőként Szlovéniában rendeztek 1945 után szabad választást, amelyen 74 százalékos volt a részvételi arány. Az elnökjelöltek közül a reformkommunista Milan Kučan, a Demokratikus Reformpárt jelöltje 44,4 százalékot, míg fő ellenlábasa, Jože Pučnik – aki az ellenzéki koalíciónak, a DEMOS-nak volt a jelöltje – 26,2 százalékot ért el, s a döntés az április 22-i második fordulóra maradt. A parlamenti választásokon 17 párt jelöltjei indultak, a legtöbb szavazatot, a parlamenti helyek 55 százalékát a DEMOS, a jobbközép hatpárti ellenzéki koalíció szerezte meg. A Demokratikus Reformpárt (a volt Szlovén Kommunisták Szövetsége) 17, a Liberális Párt 14,49 százalékot kapott.
1990. április 11. – A jugoszláv nemzetvédelmi minisztérium feljelentést tett a maribori ügyészségen Jože Pučnik, a Szlovén Demokratikus Ellenzék (DEMOS) vezetője ellen, azzal vádolva a politikust, hogy bűncselekményt követett el. „Durván sértegette a jugoszláv fegyveres erőket, amikor az utóbbi hetekben elhangzott választási beszédeiben azt állította, hogy a hadsereg egy esetleges külföldi támadás esetén képtelen lenne megvédeni az országot, de az országon belül képes gyermekek gyilkolására, rothasztja a gazdaságot és veszélyezteti az emberi szabadságjogokat.” A feljelentés szerint a jugoszláv törvényekbe ütközik az is, hogy a DEMOS választási plakátja, amelyen Pučnik aláírása szerepel, az önálló szlovén hadsereg létrehozása mellett foglal állást.
1990. április 11. – A koszovói képviselőház ülésén lemondott tisztségéről az autonóm tartomány kormányának elnöke. Jusuf Zejnulah azzal indokolta meg elhatározását, hogy kormányának működési területét az utóbbi időben rendkívül leszűkítették. (Koszovóban a jugoszláv néphadsereg különleges alakulatai, a szövetségi és szerb köztársasági rendőrség erői állomásoztak, s a szerb köztársaság gazdasági felügyelő bizottságot is létrehozott.)
Lengyelország:
rendszerváltó szolidaritás
1990. április 5. – A lengyel kormány nyilvánosságra hozott privatizációs terve értelmében eladó a Szolidaritás bölcsője, a gdański hajógyár. A terv értelmében az állami vállalatokat részvénytársaságokká alakítják, s az alkalmazottak kedvezményes feltételekkel vásárolhatják meg vállalatuk részvényeinek legfeljebb öt százalékát. A gdański gyárban a dolgozók ötven százalékos kedvezményt kaptak.
1990. április 6. – A lengyel parlament törvényt fogadott el a belbiztonsági erők átszervezéséről. Az új törvény megtiltotta a rendőröknek és az állambiztonsági alkalmazottaknak a politikai párthoz való tartozást és általában a politizálást.
1990. április 8. – Lengyelország kártérítést kért a Szovjetuniótól azért, amiért a második világháborúban lengyeleket deportáltak és táborokban munkára kényszerítettek – jelentette be Aleksander Bentkowski lengyel igazságügy-miniszter.
1990. április 10. – Lech Walesa Gdańskban bejelentette, hogy meg akarja pályázni a köztársasági elnöki posztot, egy közeli munkatársa pedig arról beszélt, hogy a Szolidaritás vezetője kész lemondásra kényszeríteni Jaruzelski elnököt.
1990. április 11. – A több hónapos tényleges gyakorlatot szentesítve törvényesen is felszámolta a cenzúrát a lengyel parlament, megszüntetve a cenzori hivatalt és ennek megfelelően módosította a sajtótörvényt.
NDK:
átalakulás és német egység
1990. április 5. – Az NDK-ban országszerte tüntetéseken, nagygyűléseken tiltakoztak az ellen, hogy a két német állam tervezett pénzügyi uniójának keretében a bonni kormány, illetve a Bundesbank 2:1 arányban kívánja átváltani a keletnémet márkát nyugatnémetre.
1990. április 5. – Befejeződött az Állambiztonsági Minisztérium személyi állományának feloszlatása, a titkosrendőrség valamennyi (összesen 33 121) munkatársát elbocsátották. Az egykori Stasi-alkalmazottak közül 506 került át a rendőrség állományába, de egyikük sem vezető beosztásba.
1990. április 6. – A keletnémet munkaügyi minisztérium március végén csaknem 40 ezer munkanélkülit tartott nyilván az NDK-ban.
1990. április 11. – Hatszáz vegyes vállalatról írtak alá szerződést az NDK-beli vállalatok külföldi cégekkel és további 400 létrehozását engedélyezik április végéig – közölte az NDK hírügynöksége. A vegyes vállalkozások 86 százaléka nyugatnémet cégekkel jött létre.
1990. április 11. – Helmut Kohl nyugatnémet kancellár kormánya javaslatot tett arra, hogy a II. világháborúban győztes négy nagyhatalom és a két Németország külügyminisztere április végén tartsa meg első találkozóját a német egyesítés ügyében.
1990. április 11. – A NATO és az Egyesült Államok is elutasította azt a szovjet elgondolást, hogy az egyesült Németország – egy új európai biztonsági rendszer kialakításáig – párhuzamosan a NATO és a VSZ tagja legyen.
Románia: diktatúrából demokráciába
1990. április 5. – A román kormány engedélyezte az orvosi magánpraxis folytatását, ettől remélve a Ceausescu-rezsimtől örökölt egészségügyi ellátás javítását.
1990. április 7–8. – A párttá alakult Nemzeti Megmentési Front (NMF) kongresszusa Petre Roman miniszterelnököt felmentette valamennyi párttisztségéből. A küldöttek Ion Iliescu ideiglenes elnököt a párt elnökévé választották. Iliescu beszédében közölte, hogy a közel egymillió tagot számláló NMF balközép ideológiát vall magáénak, amely az európai szociáldemokráciában gyökerezik.
1990. április 8. – A három legerősebb ellenzéki párt bejelentette: egyezséget kötöttek az NMF-fel szemben. A három párt kötelezettséget vállalt arra nézve is, hogy bármi legyen is a május 20-i választások eredménye, egyikük sem vesz részt olyan kormányban, amelyet „a korábbi kommunista struktúrák hoznak létre”.
1990. április 8. – Tőkés Lászlót szenátornak jelölték Temesvárott. A Bánsági Magyar Demokrata Szövetség a lista első helyén nevezte a szenátusba a nagyváradi református püspököt.
1990. április 10. – Petre Roman miniszterelnök és kabinetje megvonta a hivatalba lépéstől számított első száz nap mérlegét, s megállapította: Románia lakosai életszínvonalukat tekintve is jobban élnek most, mint Ceausescu diktatúrája idején, ám az ellátás javítása igen sokba kerül. A forradalom győzelme óta megkétszereződött a lakossági áram- és földgázfogyasztás, az elmúlt három hónapban 265 ezer tonna élelmiszert importáltak.
1990. április 10. – A romániai ortodox és a görög katolikus egyház képviselői Ion Iliescu ideiglenes államfő elnökletével tanácskoztak arról, hogy a görög katolikusok visszakövetelték azt a mintegy 1800 templomot, amelyeket 1948-ban koboztak el tőlük az ortodox egyház javára.
1990. április 11. – A kormány azt javasolta, hogy Mihály exkirály a május 20-i választások utáni időpontra halassza el hazalátogatását, mert tartani lehet attól, hogy a volt uralkodó érkezése káros szenvedélyeket kelthet.
1990. április 11. – A március 19–20-i marosvásárhelyi vérengzések okait vizsgáló kormánybizottság záró ülésén határozatot hoztak egy vegyes összekötő csoport létrehozásáról, amely kapcsolatot tart fenn az államhatalom valamennyi szervével. Ennek munkájába bevonják a megyében működő valamennyi párt képviselőit, továbbá a Vatra Romaneasca és a Romániai Magyar Demokrata Szövetség vezetőit.
Szovjetunió: összeomlás vagy megújulás?
1990. április 5. – Kétnapos vita után a litván parlament Gorbacsovnak küldött válaszában úgy foglalt állást, hogy kész párbeszéd útján megvitatni az általa hozott törvényeket és határozatokat mind a nemzetközi jog, mind pedig a Szovjetunió alkotmánya szempontjából.
1990. április 5. – A három balti köztársaság távirati irodái Rigában létrehozták a Baltia nevű közös tájékoztató irodát.
1990. április 7. – XXV. kongresszusán gyakorlatilag kettészakadt a Lett Kommunista Párt. A nyolcszáz küldött közül 240-en – javarészt lett nemzetiségű függetlenségpártiak – kivonultak a tanácskozásról, s bejelentették: külön kongresszust tartanak.
1990. április 7. – A litván Legfelsőbb Tanács kiáltványban szólította fel a litván polgárokat a katonai szolgálat megtagadására.
1990. április 9. – 14 év óta először zárt deficites évet 1989-ben a szovjet külkereskedelem. A behozatal 3,3 milliárd rubellel haladta meg a kivitelt.
1990. április 10. – Formailag és tartalmilag a korábbi rítusokkal szakítva kezdte meg munkáját Moszkvában a Komszomol XXI. kongresszusa. Az állampárt ifjúsági szervezete a lemorzsolódások ellenére is még mintegy 30 millió taggal rendelkezett. Mihail Gorbacsov, az SZKP KB főtitkára, államfő a küldöttek előtt a leghatározottabban elvetette az országon belüli határok módosításának gondolatát. A Szovjetunió feldarabolódása véres polgárháborút eredményezhet, ezért mindenképpen szükség van a föderáció megújítására – jelentette ki.
1990. április 11. – Az észt Legfelsőbb Tanács törvényellenesnek minősítette a szovjet hadseregbeli katonai szolgálatot, „mivel Észtország esetében megszállt területről van szó”. A tallinni parlament egyidejűleg érvénytelennek nyilvánította a moszkvai kormánynak az észtek katonai kötelezettségeire vonatkozó törvényeit.