Fejlesztés nélkül nem megy
A játékos tornagyakorlatoknak az a célja, hogy az agyi idegközpontok között minél hálózatosabb, minél több kapcsolat alakuljon ki (Képarchívum)
LAKATOS KRISZTINA
Azután – talán évek múlva – ahogy nőnek az elvárások, halmozódnak a feladatok, egyszer csak megfogalmazódik a kérdés: miért van az, hogy az egyébként egészséges, értelmes, jó képességű gyerek a saját lehetőségeitől messze elmaradva teljesít? Ez foglalkoztatta Varga Anikót, a nagymegyeri Bartók Béla Magyar Tanítási Nyelvű Alapiskola alsó tagozatos pedagógusát is. Mint meséli, a hivatásából kifolyólag és szülőként is szembesült a kérdéssel. A válaszokat keresve jutott el Budapestre, a dr. Marton Dévényi Éva ideggyógyász által vezetett Alapozó Terápiák Alapítványhoz. Tíz éve a náluk elsajátított módszert alkalmazza: tanácsokat ad a szülőknek, fejlesztő tornát tart óvodásoknak és iskolásoknak, és az alapozó terápia elemeit az iskolai tornaórákon is eredményesen használja. Hangsúlyozza, számos hasonlóan hasznos módszer van, és ez a terápia sem csodaszer, de az elmúlt évek tapasztalatai alapján elmondhatja, jó eredmények érhetők el vele. „Azért is népszerű módszer, mert a fejlesztő részét mi, pedagógusok is végezhetjük, nem kell gyógypedagógusnak, gyógytornásznak lenni hozzá” – jegyzi meg Varga Anikó.
Tudományosan megfogalmazva: az alapozó terápia egy komplex, mozgásfejlesztésen alapuló idegrendszer-fejlesztő módszer. Különféle mozgások fejlesztésén alapszik, melyek fejlesztik a mozgáskoordinációt, az anyanyelvi készséget, a koncentrációt, a monotonitás tűrését, a kitartást, valamint az izomtónust és a testtartást. Laikusabban megközelítve: a heti két-három alkalommal rendszeresen végzett játékos tornagyakorlatoknak az a célja, hogy az agyi idegközpontok között minél hálózatosabb, minél több kapcsolat alakuljon ki. Az alapozó terápia olyan idegrendszeri területekre hat, amelyek 5 és 15 év között fejlődnek, azaz a nagycsoportos óvodásoknak, alapiskolásoknak ajánlott.
„A korai években minden gyermek fejlődése más és más, a különböző képességek is eltérő ütemben, jól vagy gyengébben fejlődhetnek – magyarázza Varga Anikó. – Az okokról órákig beszélhetnénk. Sokszor felmerül, hogy a problémák hátterében egy-egy nehéz terhesség vagy szülés áll, amikor enyhe oxigénhiányos állapot lépett fel. De mondhatnék banális példákat is: nem várjuk meg, hogy a baba kússzon, másszon, henteregjen, hanem öt hónaposan beletesszük a járókába. Autóval visszük a gyerekeket mindenhova, alig járnak a saját lábukon, pedig a járás alapvetően fontos keresztezett mozgás, ami az idegrendszer fejlődése szempontjából elengedhetetlen. Az óvodában azután előjönnek a tünetek: ötévesen még szopja az ujját, nem tud öltözni, sokszor visszakérdez – olyan, mintha nem hallana, sok hang hiányzik a beszédéből, ügyetlen, folyton elesik, semmire nem tud odafigyelni... Ilyenkor jó, ha bejön a fejlesztő torna. A mozgásfejlesztésen keresztül beindítja a megkésett beszédfejlődést, nem helyettesíti, de nagyban elősegíti a logopédiai munkát, később megkönnyíti az olvasást, a szövegértést.”
A pedagógus hangsúlyozza: érdemes még az óvodában kiszűrni az intő jeleket. Rendszerint a szülő is érzi, ha egy-egy területen lemaradás mutatkozik, és az óvónők is észreveszik a problémákat. Érdemes hát megbeszélni a kérdéseket, ha pedig több tünet is van, érdemes szakemberrel – pszichológussal, gyógypedagógussal – konzultálni. Tanácsot kaphatunk, merre tovább.
„Az első év az iskolában nagyon fontos – minden ott dől el. Ha a gyereknek sikerélménye van, szeretni fogja a tanulást, ha nem, folyamatos kudarc lesz a számára. Azt pedig mindenképpen tudatosítani kell, hogy ötéves kor felett ezek a képességzavarok maguktól már nem jönnek helyre” – összegzi Varga Anikó.