Harc a graffiti ellen a Kodályban
A kapura is új festék került (A szerző felvételei)
BABOS KITTI
A galántai Kodály Zoltán Gimnáziumban nemet mondanak erre a kérdésre, mert már többször előfordult, hogy értékes szobrokat, felújított kerítést festettek össze a „művészek”. A graffiti 1960-ban terjedt el. Eredetileg a graffitis csapatok órákat töltöttek azzal, hogy a sivár falakat vidám mintákkal és feliratokkal tegyék színesebbé és elviselhetőbbé. Barátságosabb környezetre törekedtek. Őket nevezném művésznek. De most ott tartunk, mi töltünk órákat azzal, hogy a számunkra fontos emlékeket megóvjuk tőlük. A helytelenül használt falfirkából sokkal több kárunk származhat, mint hasznunk. Korunk graffitisei sajnos eltértek az eredeti céltól: már nem az esztétikai funkciót tartják fontosnak, sokkal inkább önmaguk kifejezését, akár mások kárára is.
Mit gondol az az ember, aki megrongál egy építményt vagy műemléket? Vajon az nem szereti a szépet? Művészet vagy vandalizmus-e a graffiti?
A harmonikus, szép környezet mindenképpen jó hatással van az ember mindennapjaira. Az ilyen környezetben könnyebben megy minden, akár a tanulás is. Ezt a tényt valószínűleg szem előtt tartja a galántai Kodály Zoltán Gimnázium igazgatója, Marsall János is, mivel az elmúlt hét folyamán rekonstrukciós csapatunk az iskola területén található műemlékeket szabadította meg a hozzájuk nem méltó graffitiktől.
A sikeres tisztítás után az udvar emlékművei ismét letisztult egyszerűséggel ragyogtak – mindannyiunk elégedettségére.
Miután az önkéntes 1. A osztály végzett a feladattal, a 2. A nekilátott a szekrények lecsiszolásának és újrafestésének is.
Serény munkájuknak köszönhetően az osztálytermek bútorai új színben tündökölhetnek. Azonban a kép csak az iskola körüli kerítés átfestésével lett teljes.
Nem kis energia árán, de a kemény munka meghozta gyümölcsét, iskolánk visszakapta a régi, s mégis egy új arcát.