A PSZICHOLÓGUS VÁLASZOL

Az ideális nyaraltatás

Mit gondol a szakember, hány éves kortól küldhető el egy kisgyerek egyedül táborba?

Jelige: Tábor

Nem a fizikai kor a döntő, hanem az, milyen érettségi szinten van a gyerek. Van, akit már hatévesen is el lehetne küldeni táborba, s van olyan is, akit még pubertás korban sem. Ha mégse szeretnék, hogy a gyerek a stresszek stresszét élje át élete első táborában, akkor már jó előre figyeljék meg, szívesen van-e távol a családtól. El lehet küldeni pár napra a nagyszülőkhöz vagy rokonokhoz, nem zsörtölődik, képes alkalmazkodni, nem veri ki a dilit éjnek idején, hogy haza szeretne menni az anyukájához.

Ahhoz, hogy hosszabb távollétet is zokszó nélkül képes legyen elviselni a gyerek a családtól, folyamatosan fel kell rá készíteni. Amit nem ismer a gyerek, nem kell feltétlenül barátságosan viszonyulnia hozzá. Szoronghat is, sőt félelmei is lehetnek attól függően, mit vetít rá az ismeretlenre. Ezért valamilyen módon közölni kell vele, mi is az a tábor, mit csinálnak ott a gyerekek, mennyi időt töltenek el stb. Ha azt szeretnék elérni, hogy kedve legyen a gyereknek táborba menni, akkor ne úgy írják le előtte, hogy ott majd megnevelnek, majd meglátod, hogy van rosszabb hely is, mint az iskola. Akkor ne csodálkozzanak azon, hogy kézzel-lábbal kapálózni fog az olyan ötletek megvalósítása ellen, hogy őt táborba küldjék a nyáron.

Mivel sok tematikus tábor is működik már mostanában, közösen elbeszélgethetnek arról, mi is érdekelné, mit szeretne elsajátítani a nyár folyamán, mennyire messze szeretne lenni a szülőktől. Az sem rossz ötlet, hogy az első táborba ismerőssel, baráttal menjen a gyerek. Olyannal, akivel jóban van, elviselik egymást, és ki is segítik, ha bajba kerülnek. Olyan társnak kellene lennie, akiben megbízik a gyereke, bizonyos helyzetekben bátorítja vagy egymást bátorítják. Nem olyanra gondolok, akit éppen hogy csak ismer, tudja a nevét, de eddig nem voltak közös élményeik, nem látták egymást különféle helyzetekben, nem kellett egymáson segíteniük. Természetesen a táborban is szövődhet vadidegen gyerekkel hosszú, akár egy életre szóló barátság is, de ne ezzel nyugtassa magát a szülő, hogy majdcsak talál magának valamilyen barátot a gyerek.

Ha az ismeretségi körükben van olyan gyerek, aki járt már nyári táborban, azzal is elbeszélgethetnek, milyen is ott az élet. Ha első kézből hallja a gyerek az élményeket, egészen másként veszi őket, mint szüleitől az okoskodó szöveget. Minden apró részletre rákérdezhet a gyerek, s így aztán már nagy meglepetések nem érhetik a táborozás folyamán. Ráadásul a gyerekek irigyek is tudnak lenni egymásra, s nemcsak a másik játékát szokták megirigyelni vagy a jó bizonyítvány, hanem azt is, merre járt a nyáron, hogyan töltötte szabad idejét, mivel foglalkozott. Lehet, éppen egy másik gyerek élménybeszámolója lesz az, ami majd legyőzhetetlen vágyat ébreszt benne a táborozás iránt.

Ha a gyerek nagyon ódzkodik a tábortól, ne erőltessék, ugyanis nagyon mély, rossz nyomokat hagyhatna benne, s később, érett korban is elutasítaná a nyári táborozásnak még csak a lehetőségét is. Ez önöknek is tanulságul szolgál, hogy a következő évben, ha szintén táborba szeretnék küldeni a gyereket, sokkal korábban kezdjék el a téma megtárgyalását. Úgy időzítsék a felkészülést, mindenre jusson elegendő idő. Arra is, hogy kipróbálja a több napos távollétet szüleitől, testvéreitől. Ne csak halvány elképzelése legyen arról, mi mindent fog ott csinálni, mivel telnek majd napjai. Természetesen lehet közte nem szeretem munka is, de nem ilyennek kell kitöltenie a táborozás idejének nagyobb részét.

Mindig tartsák szem előtt azt, hogy bár a gyerek még kiskorú, mégis egy autonóm lény, akivel nem lehet úgy bánni, mint egy tárggyal, hanem emberszámba kell venni őt is, s kikérdezni, mik a vágyai, mit szeretne csinálni a nyár folyamán, mivel foglalkozna szívesen, hová szeretne elzarándokolni, s mit gondol magáról, kibír-e annyit, hogy ép lélekkel térjen haza a nagy kiruccanásból. Természetesen, ha nagyon ellenkezne, s elutasítaná a táborozást, ezt nem kell készpénznek venni, hanem inkább kutatni kell a lehetőségek iránt.

Dr. Hadas Katalin

pszichológus