Mondj igazat, betörik a fejed!

ANGYAL PÉTER

Az utóbbi években a felvételi vizsga néhány kivételtől eltekintve megszűnt. A diákokat a Tesztelés eredményei alapján veszik föl a középiskolák. Illetve dehogyis. Mindenkit fölvesznek oda, ahova jelentkezett. Az iskolák a tanulói létszám alapján kapják a támogatást, gyerekből nincs sok, tehát mindenkire szükség van. A pályaválasztás külön megérne egy vitát, hiszen a szakmunkásképzők lassan lehetetlen helyzetbe kerülnek. Nem lesz diákjuk, mert a középiskolák veszik föl őket. Kiből lesz a jövő szakembere? Pincérből, szakácsból, autószerelőből, fodrászból egy hadseregnyi lesz, de tessék mondani, festőre, esztergályosra, lakatosra, ácsra, bádogosra (és még sorolhatnám) nem lesz szükség? Azonban most nem a pályaválasztással, hanem a Teszteléssel kapcsolatban szeretnék szólni.

Csak nagyon halkan beszélnek róla, de a Teszteléssel még mindig bajok vannak. Nem a feladatokkal. A 2009-es felmérés feladatai magyar nyelvből és irodalomból tökéletesen megfeleltek az alapiskolai tananyagnak. A megíratás módjával vannak gondok. Több helyen nem önálló munka folyik, a tanulók puskázhatnak, egymás között megbeszélhetik, mi lehet a helyes megoldás, sőt tanári segítséghez is juthatnak. Ezen a más iskolából érkező megfigyelő sem segített. Ő általában a szomszéd intézményből jött, régi ismerős, s ahonnan ő érkezett, oda megy az adott iskola tanára. Tehát a felügyelet kölcsönös. Tisztelet a kivételnek. Mindig keringenek mendemondák a tesztelés megíratásának körülményeiről. Amit két ember tud, az már nem titok. Különböző iskolák tanulói találkoznak egymással versenyeken, a középiskolák első osztályaiban vagy iskolán kívül, s érdekes dolgok derülnek ki. A tanárok között is megy az információcsere. Konkrét iskolákat megnevezni nem lenne szerencsés, pereket indíthatna el, s egy állítás állna szemben egy tagadással. A bizonyítás nagyon nehéz, csaknem lehetetlen lenne. Vajon ki merné vállalni a véleményét a bíróság előtt is? Elérkeztünk a régi közmondáshoz. Mondj igazat, betörik a fejed!

Aki már évek óta tanít, annak a tavaly nyilvánosságra hozott eredmények is szöget üthetnek a fejében. Olvasom, hogy a 70 tanulóból álló kilencedik évfolyam tesztelése magyarból 91, 2%-ra sikerült, egy másik iskola 50 kilencedikese összesítve 92, 2%-ot ért el, és sorolhatnám még. Tisztelt magyar szakos kollégák, ki hiszi ezt el? Ha ezek az eredmények reálisak, akkor ott magyarból az egész osztály egyes, legrosszabb esetben kettes. Holott mindenki panaszkodik, mennyire kevés a kitűnő tanuló, milyen rossz a tanuláshoz való hozzáállásuk, hanyagok stb.

Itt valami nincs rendben. Általában minden évfolyamban vannak nagyon jó, közepes és gyenge képességű diákok. A legtöbb esetben a jók kisebbségben vannak, a többség közepes vagy gyenge. A 70% körüli eredmény már jónak mondható, a 90% teljes mértékben irreális. Miért nem beszélünk erről? Meddig hazudunk még magunknak? Mire akarjuk nevelni az ifjúságot? A hazugság érvényesítő erejére, a csalásba vetett hitre? Biztos, hogy ez a jövő? A kezdetektől fogva figyelemmel kísérem a Tesztelés/9 (Monitor) felmérővel kapcsolatos történéseket. Az eredmények ismeretében kénytelen vagyok megállapítani, hogy a pedagógustársadalom még nem alkalmas egy ilyen országos felmérés megíratására. Sajnos. Nem feledkezem meg a kivételekről, tisztelet nekik.

Ilyen olvasatban összekapcsolni a Tesztelés eredményeit az iskola oktatási színvonalával nem szerencsés. Emlékszem, tavaly az egyik alapiskola reagált is az Új Szó eredménylistájára. Magyarból 38,8%-ot értek el. Le a kalappal előttük! A tanári kar előtt. A teszteléskor önálló munka folyt, nem segítettek a kollégák. Mindenki azt tudta, amit megtanult, s ennek ez lett az eredménye. A félévi, év végi jegyek a tudás tükörképei voltak, ehhez igazodtak a Tesztelés eredményei. Ennek minden iskolán így kellene lennie.

Felmerül a kérdés, akkor mi határozhatja meg az iskola színvonalát. A fentiekből kiderült, a Tesztelés nem. Következtetni lehet a tanulmányi versenyeken elért eredményekből. A tantárgyi olimpiákon és egyéb megmérettetéseken elért helyezésekből. De a legfontosabb értékmérő a középiskolákon való helytállás. Milyen mértékben tudja a tanuló az alapiskolákon szerzett érdemjegyeit megtartani a középiskolákon. Hogyan tud beilleszkedni a magasabb követelményeket igénylő iskolák mindennapjaiba? Ha az alapiskolás egyesek, kettesek után a gimnáziumban, szakközépiskolában csak hármasok, négyesek következnek, akkor baj van/volt az alapiskolával. Egy jegyet rontani nem katasztrófa, de ha valaki szinte mindenből ront, sőt két jegyet is, az már gyanús. A tisztelt szülő is gondolkodjon el, biztos, hogy reálisan értékelték gyermekét az alapiskolában. Megfelelő alapokkal lépett tovább, vagy csak a jegyek voltak jók, hogy a gyerek kellemesen érezze magát? Erre volt jó a 90%?

Az alapiskolák színvonaláról a gimnáziumok, a szakközépiskolák tanári kara tudna véleményt mondani. Hogyan állják meg a helyüket a 90%-os tanulók? A belépő felmérők mennyiben tükrözik a Tesztelés eredményeit, az év végi jegyeket? Miért nem osztják meg tapasztalataikat? Az alapiskolában folyó munka színvonalát nem a jó jegyek mennyisége, hanem a megfelelő tudás elsajátítása határozza meg, amelyet tükröz a bizonyítványba kerülő jegy. A jó alapiskolában megszerzett ismeretanyagra bátran alapozhat a középiskolába lépő tanuló s a középiskolai tanár egyaránt. Nálam ez jelenti a színvonalat. Kérem a pedagógusokat, szülőket, diákokat, a média képviselőit, mindenkit, akit a téma érdekel, hogy amikor a Tesztelés eredményei tavasszal napvilágot látnak, a következtetések levonásakor a fentieket is vegyék figyelembe.