A PSZICHOLÓGUS VÁLASZOL

Hogyan motiváljam?

A fiam ötödikes, két hármasa lett a félévi bizonyítványban, aminek senki nem örült. Amúgy ügyes, eszes, sportol is hetente. Hogyan motiváljam, hogy jobb eredményeket érjen el a reáltantárgyak terén?

Jelige: Félévi bizonyítvány

Próbálja megtudni, mi az oka a rosszabb jegynek. Nem kell feltétlenül a motiváció hiányának lennie, ami miatt gyengébb eredményeket ér el a reáltantárgyakból. Lehet, a logikai gondolkodását kellene fejleszteni, hogy könnyebben megértse a bonyolultnak tűnő matematikai feladatokat. A matematikában és a geometriában is meg lehet találni a szépséget, s ha ezt észreveszi, könnyebben megy majd az eddig unalmasnak tűnő példák kiszámolása. Az is lehet, hogy csak egy-két lépcsőfok, azaz anyagrész hiányzik a tudástárából, s ezért nem tud megbirkózni a feladattokkal. Ebben az esetben be kell pótolni a kimaradt részt, jól begyakorolni, s ez után játszva megy majd a többi.

Nem ritka az sem, amikor a nebuló nem tud ráállni a tanár gondolatmenetére, nem érti meg a magyarázatot, s otthon a saját esze és emlékképei alapján próbálja hozzátanulni a lemaradt anyagrészt. Ilyenkor nem árt, ha otthon megpróbálják neki elmagyarázni, s mivel otthon van idő a kérdések megválaszolására is, könnyebben megérti és megjegyzi az új dolgokat. Esetleg ha jónak látják, fogadjanak hozzá egy középiskolást, aki egy ideig tanulna vele, amíg nem pótolja be a lemaradást.

Gondot szokott okozni még ebben a korban az is, ha a gyerek nem szimpatikus a tanárnak, elnéz a feje fölött, nem veszi észre az igyekezetét, indok nélkül leszólja az osztály előtt, megszégyeníti, s e miatt szinte undorral tanulja az adott tantárgyat a gyerek. Ha arra jönnek rá, hogy ez a bajok forrása, akkor vegyék fel a kapcsolatot a szaktantárgy oktatójával, és beszéljék meg vele, hogyan tudná helyrehozni ezt a helyzetet, s hogyan tudna javítani a gyerek lelki állapotán. Ne támadják le a tanárt, hogy ő az oka gyermekük rossz jegyének abból a tantárgyból, amelyre ő tanítja, hanem önök is vegyék figyelembe az ő helyzetét, neki sem könnyű annyi sok gyereket tanítani, és megértik őt, ha esetleg nem a gyerek szája íze szerint viselkedik az órán. Először tudakolják meg, hogy milyen a tanár, mert egy nem megfelelő megjegyzéssel vagy oda nem illő kritikával még ronthatnak is a gyerek helyzetén.

Ha pedig arra jönnek rá, hogy tényleg a motiváció hiányzik csak a jobb teljesítményhez, akkor próbálják vele megszerettetni. Vegyenek neki vagy kölcsönözzenek ki a könyvtárból érdekes, olvasmányos gyereknek írt könyveket a természettudósokról, felfedezéseikről, sokat beszélgessenek vele, hogy például csak egy ház felépítéséhez mennyi tudásra van szükség. S ha ez a tudás nem létezne, nem lettek volna fáradhatatlan kutatók, akik ezeket felfedezzék, mi is a barlangban laknánk, mint a medvék, s ott őriznénk a tüzet, hogy ki ne aludjon, hogy legyen mi mellett melegednünk.

Vegyék számba, hogy mennyi technikai felszerelés van a lakásukban. Ezek sem a fán nőttek, csak úgy maguktól, hanem komoly tudósok találmányai. Az érdeklődés felkeltése mindig nagyobb haszonnal jár, mint a jutalmak és büntetések kiszabása. A gyerek ne azért tanuljon, hogy ennyi vagy annyi pénzt kap érte, esetleg édességet vagy valami mást, mert ezek hamis mércék.

Tudom, hogy a büntetés kiszabása nem minden esetben kerülhető ki, de ne ez legyen az első számú motivációs eszköz, mert a büntetésektől inkább megutálja, mintsem megszeretné a tanulást. Undorral pedig nem lehet jó eredményeket elérni, s erre építeni a gyerek boldog jövőjét.

Dr. Hadas Katalin

pszichológus