A gazdasági válságnak is megvannak az előnyei
HORBULÁK ZSOLT
Pozsony. Az elmúlt három hónapban mindenki számára egyértelművé vált, hogy a gazdasági válság hozzánk is begyűrűzött. Gazdaságunk zuhan, a munkanélküliség nő, a külföldi tőke beáramlása folyamatosan csökken. Most van az első alkalom arra, hogy sok-sok évtized után a nyílt gazdaságban időről időre előforduló recessziót a saját bőrünkön is megérezzük. Egy ilyen pangási időszak számos negatív hatása mellett egynéhány pozitív hozadékkal is bír, amit a lakosság is megérez. Ilyen az árak általános esése. Makrogazdasági szempontból úgyszintén rendelkezik pozitív vonásokkal. Segít megtisztítani a gazdaságot az alacsony termelékenységű vállalatoktól, visszafejleszti a kevésbé perspektivikus ágazatokat.
A válság kezelése, annak negatív hatásainak tompítása viszont igen komoly viták tárgya, mind Szlovákiában, mind az egész világon. Talán azt is ki lehet jelenteni, hogy szinte megoldhatatlan feladat. Ez abból adódik, hogy bizonyos szektorok vállalatainak tulajdonosai, illetve az ott alkalmazásban lévők jobban ki vannak téve a recessziónak. Egy munkás számára valóban nagy csapást jelent, hogy munkahelye, az ő egyébként kifogástalanul végzett munkája ellenére megszűnik, mert az egész ágazat vagy a külpiacok kerültek válságba.
Ez jelenti tulajdonképpen a legnagyobb problémát a válság hatásainak tompításában is: hogyan segítsen az állam, melyik céget vagy szektort támogassa? Ha egy kevésbé perspektivikus ágazatot dotál, ezzel csak a válságot hosszabbítja meg. Azt szintén nagyon nehéz megmondani, melyik lenne az az ágazat és vállalatcsoport, amelyet érdemes támogatni. Például a Fico-kormány a roncsprémiummal az autóágazatot segítette, ami azonban csak 0,05 százalékkal csökkentette a gazdaság mélyrepülését. Mivel a támogatások alapvetően állami forrásokból származnak, nagyon könnyen politikai háttéralkukban, korrupciógyanús ügyletekben végződnek. Ez az az ördögi kör, amely igen nehézzé teszi a hatékony küzdelmet a válság ellen. A lakosság küzdelme más, mint az államé. Az ő esetében az alapvető cél az életszínvonal megtartása. Ezt az állása megtartásával, a korábban felhalmozott megtakarítások felélésével kívánja elérni. Az általános reakció ilyenkor a takarékoskodás. Kevesebb vásárlás, kevesebb hitelfelvétel, ami a szlovák statisztikai adatokon is meglátszik.