Hosszúnak ígérkezik az unióba vezető út

ÖSSZEFOGLALÓ

Hozzá kell tenni, több szerb vezető is rendkívül agresszíven támadta az elmúlt napokban az uniót a bírálatok miatt, mintha az EU-nak lenne szüksége Szerbiára és nem fordítva. Az uniós bírálatok kiváltó okai: a feszültté vált észak-koszovói helyzet, a koszovói kérdés rendezésében megnyilvánuló komoly nézeteltérések és a belgrádi melegfelvonulás betiltása.

Magabiztosak a szerbek

A tagjelölti státus elnyerésében tehát biztosak a szerb elemzők, de abban már kevésbé, hogy a csatlakozási tárgyalások időpontját is ki fogja tűzni decemberben az EB és az EU miniszteri tanácsa. „Két példa volt eddig arra, hogy a miniszteri tanács nem fogadta el az Európai Bizottság értékelését: ez a két eset Görögországgal és Macedóniával volt kapcsolatos” – írta elemző cikkében a Danas. Jóllehet az EB nagyon nehezményezte Görögország gazdasági lemaradását és a Ciprus körüli görög–török viszályt, a miniszteri tanács 1976-ban, elsősorban Németország és Franciaország nyomására, mégis elfogadta Görögország csatlakozási kérelmét, így válhatott Athén 1981. január 1-jén teljes jogú taggá.

Macedónia 2005-től rendelkezik tagjelölti státussal és az EB már 2009-ben javasolta a csatlakozási tárgyalások megkezdését Szkopjéval, amit tavaly ismételten megtett, Görögország azonban leblokkolta a folyamatot, mert kifogásolja az ország elnevezését.

Belgrádi elemzők szerint ha az EB véleménye pozitív lesz Szerbia integrációs erőfeszítéseiről, a budapesti bírálatok ellenére is bizonyosra vehető, hogy a miniszteri tanács zöld fényt ad a tagjelölti státushoz, ami még nem jelenti a csatlakozási tárgyalások időpontjának kitűzését is.

Magyar fenyegetőzés

A vajdasági magyarságot kollektív háborús bűnösnek nyilvánító szerb restitúciós törvényt a magyar állam elítéli, ellentétesnek tartja az uniós jogrenddel és alapelvekkel. Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes szerint egy olyan állam, amely ezt alkalmazza, nemhogy az unióba nem való, hanem még tagjelöltnek sem. Egyes elemzők ugyanakkor nem tartják valószínűnek, hogy Budapest megtorpedózná a szerb csatlakozási folyamatot. Egyrészt azért, mert eddig Magyarország volt a balkáni országok csatlakozásának egyik fő szószólója. Másrészt azért, mert igaz, hogy a mostani bírálatokkal a vajdasági magyarság érdekében akar nyomást gyakorolni Belgrádra, viszont az sem tagadható, hogy Magyarország eddig elsősorban a vajdasági magyarok miatt támogatta a szerb csatlakozást.

Igen – feltételekkel

Brüsszeli diplomáciai források szerint is valószínűleg megkapja Szerbia a tagjelölti jogállást, de a tényleges csatlakozási tárgyalások megkezdését az EB feltételekhez fogja kötni. És szinte biztos, hogy a legfontosabb tárgyalási feltétel a Koszovóval való viszony javítása lesz. Egy elemző azt mondta, a szakadatlan bővítésbe belefáradt unió mára sokszakaszos akadályversennyé fejlesztette – bonyolította – a korábban mondhatni dömpingeljárásban intézett tagfelvételi folyamatot.

A pályázó állam, amelynek előzőleg már bizonyítania kellett alkalmasságát arra, hogy szabadkereskedelmi, társulási, vízummentességi megállapodást kössön az unióval, egy ponton beadja a tagfelvételi kérelmet, miként azt Szerbia 2009-

ben megtette. A kérelmet régebben a tanács automatikusan megküldte az Európai Bizottságnak, a legfőbb végrehajtó intézménynek, hogy az alkosson véleményt a jelentkező felkészültségéről. Szerbia esetében ez már nem volt automatikus, a miniszteri tanács ezzel is kivárt, és Belgrádnak előbb teljesítenie kellett bizonyos elvárásokat.

Kétlépcsős folyamat

Az EB szerdán előterjesztendő értékelése és javaslata kétlépcsős folyamat. Arról szól majd, javasolja-e egyfelől a tagjelölti státus megadását, másfelől a tárgyalások megkezdését. Ezután a tanácsban mindezt megvitatják. Ha az EB valóban azt javasolja majd Szerbia vonatkozásában, ahogyan az hírlik, és a tanács azzal azonosul, akkor ünnepélyesen tagjelöltté nyilvánítják Szerbiát, és meghatározzák a csatlakozási tárgyalások megkezdésének feltételeit. E feltételek teljesülését egyszer majd napirendre tűzik az uniós testületek, és kedvező esetben valamikor eljutnak a minden bizonnyal több évig elhúzódó tárgyalások megkezdéséig. Vagyis hosszú még a szerbek előtt álló út, amelyet a volt jugoszláv tagköztársaságok közül Szlovénia már korábban gyorsan végigjárt, Horvátország pedig nemrég tudta lezárni a 2005-ben megkezdett csatlakozási tárgyalásokat.

Sokáig az volt a fő követelés a szerbekkel szemben, hogy maradéktalanul működjenek együtt a délszláv háborús bűncselekmények ügyében eljáró hágai törvényszékkel. Miután Szerbiában elfogták és eljuttatták Hágába az összes körözött főbűnőst, Brüsszel ezt mindenképpen méltányolni fogja az október 12-i jelentésben.

Ha elmondható az, hogy Karadzsics, Mladics és Hadzsics átadásával sok szerb máig nehezen tud megbékélni, mert nemzeti hősként tekint ezekre a véres kezű hóhérokra akkor sokszorosan igaz az az állítás, hogy Koszovó elvesztése a szerbek túlnyomó többsége szemében mindmáig elfogadhatatlan fejleménye az egyébként alapvetően a néhai Szlobodan Milosevics volt szerb nacionalista elnök miatt kirobbant háborúknak.

Koszovó kemény dió

A lakosságát tekintve albán többségű, de a vallásos szerbek szemében kiemelkedő történelmi jelentőségű Koszovó 2008 februárjában kikiáltotta függetlenségét Szerbiától. Koszovó északi csücskének településein azonban a szerbek vannak többségben. A szerb–koszovói határt a szerbek nem tekintik államhatárnak, igyekeznek negligálni. Azt még kénytelenségből eltűrik, hogy a NATO vezette KFOR, illetve az uniós rendészeti erő, az EULEX fegyvereseket küld az ellenőrző pontokra, de azt már nem, hogy e fegyveresek védelme alatt a koszovói állam egyenruháját viselő vámos is megjelenjen a határátkelőnél.

A szerbek házi készítésű pokolgépeket dobálnak a nemzetközi erők tagjaira, akik fegyverrel válaszolnak. Mindkét oldalon többen megsérültek. A hivatalos átkelőhöz vezető utakat a szerbek sóderrel elzárják, így a KFOR-osok és EULEX-esek olyan átkelő pontokat ellenőriznek, ahol lehetetlen a forgalom, míg a szerbek „a kertek alatt” próbálják ellenőrizetlen átkelő helyeken fenntartani Szerbia és Koszovó között a személy- és áruforgalmat. A nemzetközi erők egyenruhásai és a helyi szerbek között egyelőre afféle macska-egér játék zajlik.

Nem csoda, hogy uniós diplomaták egyre sűrűbben utalnak a szerb–koszovói viszony normalizálása és a szerb uniós törekvések közötti szoros összefüggésre. (-nák, MTI)