Mladics letartóztatása kötelesség volt, nem jár érte jutalom
ÖSSZEFOGLALÓ
Szinte nincs a szerb kormánynak olyan tagja, aki Ratko Mladics elfogása után ne pufogtatta volna el a következő frázisok valamelyikét: a srebrenicai hóhér kézre kerítése Szerbia uniós elkötelezettségét bizonyítja, EU-érettségét bizonyítja, a Hágával való együttműködési szándékot bizonyítja stb. Sommásan mondjuk ki: ezek közül egyiket sem bizonyítja.
Mladics elfogása Belgrádnak akkor is kutya kötelessége lett volna, ha nem törekszik az EU-ba, feltéve, hogy a szerb társadalom egy része végre hajlandó szembenézni sötét múltjával. Merthogy nem a társadalom egészéről van szó, azt mindenki tudja, aki tévét néz, újságot olvas. Túl naivnak kellene lenni ahhoz, hogy elhiggyük Borisz Tadics elnök állítását: a volt boszniai szerb főparancsnok a szerb politikai, katonai és titkosszolgálati vezetés tudta-támogatása nélkül képes volt ilyen sokáig rejtőzködni. Ha 3-4 éve azt mondtuk, hogy Románia és Bulgária felvétele az unióba elsietett volt, nem a felkészültség, hanem politikai döntés eredménye, akkor ez most Szerbiára hatványozottan érvényes. Ami – sajnos – akkor is igaz, ha a vajdasági magyarokat is súlyosan érinti, akik szintén elszenvedői voltak a balkáni nacionalista őrületnek.
Mindezek ellenére tagadhatatlan: Európában általános a vélemény, hogy Mladics elfogásával Belgrád közelebb került az EU-hoz, mert teljesítette Brüsszel egyik fontos feltételét a csatlakozási tárgyalások megkezdése felé vezető úton. Az érem másik oldala: ha igaz az, hogy még Horvátország gyors taggá válását is többen ellenzik az unióban, akkor ez Szerbia vonatkozásában még inkább indokolt.
Különösen érzékeny kérdés ez Hollandia számára, amelynek az egykori Jugoszláviához fűződő viszonyát meghatározza, hogy morális felelősséget érez a srebrenicai mészárlásért. A holland kéksisakosok voltak azok, akik 1995-ben nem tudták megakadályozni a második világháború óta legnagyobb európai tömegmészárlást. Ezért Hollandiában már kormány is bukott.
Sokatmondó, hogy Mladics letartóztatása után Mark Rutte kormányfő óvatos nyilatkozatával lehűtötte a hír nyomán támadt eufóriát: „A csatlakozás előtt minden tényt meg kell vizsgálni. Ez egy fontos elem volt, de a letartóztatás nem jelent azonnali csatlakozást.” Rutte úgy vélte, a fő kérdés az, novemberben az Európai Bizottság hajlandó lesz-e javasolni a tagállamoknak, hogy adják meg Szerbiának a tagjelölti státust.
Két német véleményre is érdemes felhívni a figyelmet. Hans-Gert Pöttering, az Európai Parlament korábbi elnöke kategorikusan kijelentette: Mladics őrizetbe vétele nem elegendő. Szerbiának bizonyítania kell azt is, hogy működő jogrendszerrel és szabad piacgazdasággal rendelkező jogállam. Mladics letartóztatása annyit bizonyít, hogy Szerbia a múlt feldolgozására törekszik. „Az EU nem követheti el ugyanazt a hibát, amit Bulgária és Románia felvételekor elkövetett” – hangsúlyozta Pöttering.
Hasonlóan foglalt állást Wolfgang Ischinger, a müncheni nemzetközi biztonsági konferencia elnöke, az EU korábbi koszovói megbízottja, aki nagyon jól ismeri a balkáni térséget. Szerinte Mladics letartóztatása Belgrád régi tartozása volt, ezért nem számíthat semmifajta ellenszolgáltatásra. Ischinger további akadályként említette azt is, hogy Szerbia nem hajlandó rendezni a koszovói kérdést. (-nák, MTI)