Nem tetszik Európának Róma fenyegetőzése

ÖSSZEFOGLALÓ

Európában is megnövekedett a feszültség, mert sokan zokon vették, hogy Roberto Maroni belügyminiszter a hét végén kifejezetten megfenyegette a többi uniós országot: ha nem fogadnak be tunéziai menekülteket, akkor Róma ideiglenes letelepedési engedélyt ad nekik, csak azért, hogy más EU-országokba utazhassanak. Maroni szerint ez megfelelő jogi eszköz arra, hogy kikényszerítsék a többi EU-tag részéről a megfelelő szolidaritást.

Kadhafi lőtte a szigetet

Ami a híressé vált szigetet illeti: amilyen kicsi, stratégiailag annyira jelentős. A 20 négyzetkilométeres Lampedusa a föníciaiak óta tranzitállomásnak számít a Földközi-tenger nyugati medencéjében. Olaszország lakott területének legdélibb pontjaként közelebb fekszik Tunézia partjaihoz (113 km), mint Szicíliához (205 km). Az olaszok nyári üdülőhelyeként és teknős-oázisként ismert szigeten 1994-ig a szövetséges erők egyik bázisa működött. Lampedusa célpont is volt: az akkori amerikai támadásra válaszolva 1986 áprilisában Moammer Kadhafi líbiai vezető SCUD-rakétákat lőtt Lampedusára, amelyek szerencsére a tengerbe zuhantak.

Három albán roham

A sziget csak a közelmúltban szembesült a migráció problémájával. A tengertől övezett Itáliába az első újkori tömeges bevándorlási hullám Afrikánál is közelebbről érkezett. Az ENSZ Menekültügyi Főbiztossága (UNCHR) adatai szerint 1991 márciusában 23 ezer albán kelt át az Adriai-tengeren. Olaszország közel 18 ezernek menekültstátust adott. 1991 augusztusában újabb 20 ezer albán érkezett: őket Bari stadionjában gyűjtötték össze és hazatoloncolták. A harmadik tízezres migráció az 1997-es albán gazdasági válság idején érkezett.

Az Istat statisztikai hivatal legutolsó, 2009-es adatai szerint Itáliában 3 891 295 a letelepedett külföldi. Ez a lakosság 6,5 százaléka. 2007-ben a legnagyobb közösséget az albánok alkották, most a románok (796 477). Őket követik az albánok (441 396), a marokkóiak (403 592) és a kínaiak (170 ezer).

Az Észak-Afrikából érkező migráció a kilencvenes évek végén erősödött meg Olaszországban. Lampedusán 1998-

ban nyitották meg az első ún. Ideiglenes Tartózkodási és Ellátási Központot (Cpta), méghozzá a sziget repülőterén. Ide belépést az UNCHR és a Vöröskereszt csak 2006-ban kapott.

A kerítéssel elzárt, katonákkal őrzött tábort 2007-ben a sziget középére költöztették Azonosítási és Kiutasítási Központ (Cie) névvel. A gyakran dokumentumok nélkül érkezők személyazonosságának megállapítására és esetleges kiutasítására az olasz törvény hat hónapot ír elő. A lampedusai tábor működését a Berlusconi-kormány 2008 végén leállította, majd 2009 januárjában Olaszország és Tunézia megállapodást írt alá arról, hogy az észak-afrikai állam partjainál fékezik meg a migránsok indulását.

Embertelen körülmények

Ekkor 1300 ember tartózkodott a lampedusai táborban: őket az egykori katonai támaszpontra vitték, ennek táborrá való átalakítását azonban a környezetvédelmi hatóságok nem engedélyezték. Lampedusán tehát, a több mint egy évtizedes migráció ellenére nincs se megfelelő szállás, se logisztikai háttér a bevándorlók fogadására.

A most Lampedusára érkezett észak-afrikaiak a sziget nyugati partján tömörültek a szabad ég alatt. Élelemmel, tartálykocsiból osztott ivóvízzel humanitárius szervezetek segítik őket. Higiéniai szolgáltatás nincs, a szemetet a tengerbe dobják.

„Testőrökkel védem az üzletem” – számolt be a Sette olasz magazinnak a lampedusai Bar Mediterraneo presszó tulajdonosa. Hajszárítóval szárítja a bevándorlók vizes zsebéből előhúzott pénzt. Lampedusa hatezer lakosa nem kér a létszámát meghaladó bevándorlókból. A sziget minél előbbi kiürítését sürgették egyetlen bevételi forrásuk, a nyári idegenforgalmi szezon megmentése érdekében.

Mást mond a statisztika

Olaszországban tizenhárom bevándorlótábor működik a belügy hatáskörében: a Cie és a Cpta mellett a Cara-táborokban a menekültstátust kérők kapnak helyet, a Cda pedig általános befogadási pont. A táborok teljes befogadó képessége három és fél ezer fő. Silvio Berlusconi miniszterelnök további tíz tábor megnyitását ígérte húszezer fő számára. Ehhez azonban sehol sincs már működő struktúra.

Visszatérve Maroni belügyminiszter fenyegetőzéséhez: egy EU-statisztika szerint Olaszország jócskán elmarad más nyugat-európai országoktól a befogadott menekültek száma tekintetében. Franciaország például tavaly egymillió lakosra számítva 795 főt fogadott be, míg Olaszország csak 165-öt. (MTI, ú)