Többeket irritál az unióban a német diktátum

ÖSSZEFOGLALÓ

Janusz Lewandowski költségvetési biztos a brit The Timesnak a napokban azt nyilatkozta, szerinte az övezeti tagjelölteket is be kell vonni az euróövezet jövőjéről folyó tárgyalásokba, mivel a francia–német irányítású valutauniós reformok jelenlegi formájukban a kelet-európaiak csatlakozását lehetetlenné tévő, kétsebességű Európa kialakulásának kockázatával járnak. A lengyel politikus úgy látja, nemcsak Varsóban, hanem más fővárosokban is „bizonyos idegességgel” figyelik a fejleményeket.

Lewandowski javaslata

„Lengyelország, Magyarország és más közép-kelet-európai országok is csatlakozni kívánnak idővel a valutaunióhoz, ezért úgy kellene érezniük, hogy részesei az euróövezet jövőjéről folyó tárgyalásoknak, mivel (az euróövezet) az úticéljuk. A dolgok mai állása szerint azonban az euróövezet irányításának megerősítését célzó kezdeményezések azt a benyomást kelthetik, hogy az unió e »belső klubjának ajtaja bezárulhat«.” Lewandowski szerint megoldást kínálhatna például a „részleges társulás” az euróövezethez, ami lehetővé tenné, hogy a jövőbeni euróövezeti tagországok is részesülhessenek a megerősített valutauniós pénzügyi stabilitási mechanizmusok előnyeiből.

Merkel javaslatát az EU gazdaságpolitikai alkotmányosságának reformjára eléggé váratlanul, Nicolas Sarkozy elnök személyes támogatásával mutatta be a február 4-i uniós csúcstalálkozón. Megfigyelők rögtön két dologra figyeltek fel. Az egyik: Sarkozy tőle szokatlan szerénységgel vállalta ez ügyben a másodhegedűs szerepét. A másik: Merkel úgy rázná gatyába az uniót, hogy azt hozná létre, amit eddig következetesen ellenzett: a kétsebességű Európát.

Merkel belenyúlna

Merkel olyan dogokba nyúlna bele, olyan területeket vonna közösségi irányítás alá, amelyek eddig nemzeti hatáskörbe tartoztak – tovább csökkentve a Lisszaboni Szerződés életbe lépésével amúgy is megnyirbált tagállami szuverenitásokat. Márciusban külön csúcsértekezletet is tartanak az euróövezet tagállamai azzal a céllal, hogy véglegesítsék azt az intézkedéscsomagot, amelynek révén a jövőben biztosabban elkerülhető lesz az adósságválság. Az is rendhagyónak számít, hogy ennek a csúcsnak a megrendezéséhez Magyarországnak az unió soros elnökeként valószínűleg nem sok köze lesz, mivel nem tagja az euróövezetnek.

A német kancellár többek közt azt szeretné, ha az euróövezetben harmonizálnák a társasági adót, a nyugdíjkorhatárt, alkotmányba iktatnák, hogy mennyi adósságot halmozhatnak fel az országok, sőt még a fizetések esetleges inflációkövető emelésébe is beleszólna.

Prüszkölnek a kicsik

Nem akarjuk a német diktátumot – tiltakozott rögtön egy belga tisztviselő, s a kórushoz sokan csatlakoztak: a belgák, az osztrákok, a luxemburgiak, az írek – általában a kisebb tagállamok. Az írek és az észtek például az alacsony társasági adójukat féltik, amire egyébként évek óta prüszkölnek Berlinben, mondván, ezzel csábítják a határon túlra a német cégeket. Az osztrákok a nyugdíjrendszerükbe és a fizetésekbe nem adnának beleszólást. Az adott kormányok joggal tartanak attól, hogy választóik azonnal kiszavaznák őket a hatalomból, amiért ilyen népszerűtlen intézkedéseket hoznak.

Orbán kihátrált

Az EU már ma sem túl népszerű a szavazópolgárok szemében, de a legtöbb dél- vagy közép-európai politikust a hideg rázná ki attól, ha saját választópolgárainak éppen egy német szellemiségű Európa gondolatát kellene eladnia. És Sarkozy már említett visszafogottságának oka lehet a németek által forszírozott 67 éves nyugdíjkorhatár is, hiszen a franciáknál már a 62 év is nemzeti dührohamot és több százezres tüntetéseket váltott ki a múlt év vége felé.

Az említett német tervek hallatán a februári csúcson a soros elnöki tisztséget ellátó Orbán Viktor magyar kormányfő is negatív visszajelzéseket adott. Azt mondta, Magyarország inkább tíz évig kimarad az eurózónából, minthogy a várható új szabályokat alkalmazza. Magyarországot a vitatott adópolitika és a nyugdíjpolitika is érinti. Belgium és Luxemburg az inflációs bérindexálás rendszerének megszüntetését tartja elfogadhatatlannak.

Külön említést érdemel: Dánia, a világ egyik legversenyképesebb országa ugyan még nem döntötte el, hogy támogatja-e vagy sem a Versenyképességi Paktumot, de Lar Lokke Rasmussen miniszterelnök annak ellenére szeretne részt venni a Paktum véglegesítésében, hogy alapszerződésben rögzített joga a kimaradás az eurózónából.

Radičová kifogásai

Iveta Radičová szlovák kormányfő is csak bizonyos korlátok között tudja elképzelni a 27 EU-tagország gazdaságpolitikájának összehangolását. A minap a német Die Zeitnek kijelentette: „A nemzeti piacokhoz nem szabad hozzányúlni! Ha túl messzire mennének el az összehangolásban, az minden uniós országnak problémákat okozna. Nem lehet például egységesíteni a nyugdíjkorhatárt, mert Szlovákiában a várható élettartam az egyik legalacsonyabb Európában. Minden országnak más-más a demográfiai és gazdasági szerkezete.”

Radičová kijelentette viszont: támogatja Merkel kancellárnak azt a követelését, hogy valamennyi EU-tagállam konszolidálja államháztartását. „Azt hiszem, ebben az EU összes miniszterelnöke egyetért. Egyelőre a már elfogadott határozatok megvalósításán kellene dolgozni, mielőtt a további lépésekről tárgyalunk” – tette hozzá, hangsúlyozva, hogy az unión belüli törésvonalak senkinek sem használnak.

Radičová az egyik szlovák kereskedelmi televíziónak azt mondta a 67 éves nyugdíjkorhatár kapcsán, hogy ennek meghatározásakor a várható átlagéletkor figyelmen kívül hagyása morbid helyzeteket teremtene.

Kiegészítésként fűzzük hozzá: egy adott országban az átlagéletkor alakulását sok minden befolyásolja, különösen az életszínvonal és az egészségügyi ellátás. Merkel könnyen dobálózhat a 67 évvel, ott egész más az idős emberek fizikai és mentális állapota. Talán mondani sem kell, hogy a volt szocialista Csehszlovákia életszínvonalát és egészségügyi rendszerét össze sem lehetett hasonlítani az egykori nyugatnémetekével (éppígy említhetnénk a svédeket, franciákat stb.)

Német Európa?

A Versenyképességi Paktumra tett Merkel-javaslat egyelőre csak az euróövezetre vonatkozik, de mint német és a francia illetélkesek a kedvezőtlen fogadtatás miatt máris jelezték: idővel az övezeten kívüli EU-tagok is csatlakozhatnának. Főleg német kormányilletékesek hangoztatták az utóbbi napokban, hogy Berlin nem kívánja Európát a saját képére formálni. Legutóbb Wolfgang Schäuble pénzügyminiszter fejtette ki: a németek nem gondolják azt, hogy ők mindent jól csinálnak, a többiek pedig mindent rosszul.

Német kormánytisztviselők úgy látják, a kompromisszumoknak bőven van terepe, hiszen a franciákkal történő egyeztetés során is sok problémás kérdést kellett áthidalniuk. Egy névtelenül nyilatkozó tisztségviselő arra hívta fel a figyelmet: a februári EU-csúcson csak egy olyan vitát kezdtek el, amelynek egyáltalán nem célja, hogy a prezentált formában fogadják el a paktumot.

Két kulcskérdés

Egy uniós tisztviselő szerint Németország szándékosan hagyott a javaslatban olyan elemeket, amelyekről maga is szívesen lemondana, csak azért, hogy megkönnyítse saját tárgyalási pozícióját a kulcskérdésekben. Németország két dologhoz fog ragaszkodni: 1. ahhoz, hogy a tagállamok vállaljanak alkotmányos kötelezettségeket az államadósság korlátozására, 2. ahhoz, hogy a nyugdíjrendszereiket kössék össze a demográfiai folyamatokkal. Mert német vélemény szerint a csökkenő népességű országok állami felosztó-kirovó rendszerei ígéreteinek egy része maga is egyfajta államadósság, mivel nincs mögötte fedezet az aktuális adórendszerben.

Merkelnek siker kell

Merkel belpolitikai okokból nem mehet bele bármilyen alkuba. A saját, jobboldali konzervatív koalíciójában a jelenlegi elképzelésnél szigorúbbat is el tudnának képzelni. Szerintük a német szolidaritás Európával nem maradhat „egyirányú utca”. Németország az európai válságalapba történő nagyobb befizetését egészen biztosan a Versenyképességi Paktum legalább részleges sikeréhez fogja kötni. (-nák, EurActiv, MTI)