Merkel a válság szorításában

MTI-ELEMZÉS

A nemzetközi pénzügyi válság Németországban különösen a kancellár asszony pozícióját rendítette meg, éspedig a Görögország megsegítése kapcsán tanúsított következetlen magatartása miatt. Ez tovább gyengítette Angela Merkelnek a keresztény-liberális koalíció belső vitái következtében amúgy is vitatott pozícióját. Szembetűnő volt ez a múlt pénteken, a több mint 700 milliárdos nemzetközi segélycsomagról folytatott német parlamenti vitában, amikor már a legszorosabb szövetséges, a bajor CSU sem kímélte a kancellárt.

Taktikai hibák sorozata

A tavaly őszi választásokat meggyőző fölénnyel nyerő uniópártok (CDU és CSU) és liberális szövetségesük (FDP) között hónapokon át vitatéma volt a kampányban beígért adócsökkentés mértéke és időpontja. Berlinben sokáig nem voltak hajlandók észrevenni, hogy a nemzetközi válság következtében ma nemhogy az adók mérséklésére nincs mozgástér, de fölmerül az adóemelés kényszere is.

Bő hat hónappal megalakulása után a Merkel-kormány támogatottsága rég nem látott alacsony szintre zuhant. Ebben közrejátszottak a kancellár taktikai hibái, amelyek nemcsak belföldön váltottak ki bírálatokat. Angela Merkel eleinte hallani sem akart a bajba jutott Görögország megsegítéséről, amivel – elemzők szerint – feljebb srófolta a segélycsomag összegét. Végül az uniós kormányfők brüsszeli válságülésén beadta a derekát, majd sebtében elutazott, hogy ott lehessen a május 9-én, a győzelem napján rendezett moszkvai ünnepségen.

A francia elnök viszont telefonon kimentette magát az orosz államfőnél, majd Merkel távollétében elérte azt, amit német kancellárok 15 éven át sikerrel akadályoztak meg: az EU-tagállamok az Európai Központi Bankon keresztül kezességet vállalnak egymás államkötvényeiért.

Nem lesz adócsökkentés

Vagyis a takarékosak finanszírozzák a léhák államadósságait. Ez hatalmas felháborodást váltott ki német földön, hiszen előzőleg a németek 90 százaléka úgy vélekedett, hogy hazájuk ne dobjon mentőövet az önhibájából bajba került Athénnak.

A drámai helyzet láttán Berlinben is lekerült a napirendről az adók csökkentésének terve – az FDP beadta a derekát. Viszont új menet kezdődött a szorítóban, ezúttal a takarékoskodás csapásirányáról. (Németország összesen több mint 120 milliárd euróval ugrik be a segélycsomagba, ezt valahonnan elő kell teremteni, miközben az idei költségvetési hiány elérheti a 84 milliárdos rekordot.)

Roland Koch hesseni miniszterelnök az oktatásra és kutatásra szánt összegek lefaragását szorgalmazta, kiásva a csatabárdot titkos ellenfelével, Merkellel szemben. Ehhez támogatást kapott a „rajnai frakció” (a keletnémet, protestáns Merkelt mindig is gyanakvással szemlélő nyugati, katolikus CDU-klikk) másik nehézsúlyú tagjától, Stefan Mappus baden-württembergi kormányfőtől. Feltűnő, hogy a kancellár hű szövetségesei, Christian Wulff alsó-szászországi és Peter Müller Saar-vidéki tartományi miniszterelnök mélyen hallgatnak a vitában.

Baloldali össztűz

A nemzetközi pénzügyi válság hosszú távú kezelési módját illetően a jelek szerint nincs egység a berlini koalícióban. Annál egységesebb hangot üt meg viszont a politikai paletta baloldala. A Német Szakszervezeti Szövetség (DGB) országos kongresszusán Michael Sommer elnök Merkel jelenlétében élesen kikelt a nemzetközi pénzügyi válság haszonélvezői, a spekulánsok és a fedezeti alapok ellen. Felszólította a kancellárt, törje le az alapok kezelőinek támadásait, és gondoskodjék arról, hogy ne a kisemberek fizessék meg a számlát. „Tegye ártalmatlanná a szerencselovagokat, akkor is, ha az FDP révén a kormányában ül a spekulánsok egy kis patrónusa” – követelte.

Az ügyeskedők gazdagodnak

Hasonlóan foglalt állást a reformkommunista Baloldal pártja. Oskar Lafontaine pártelnök KPG betűszóval foglalta össze a krízis hatékony gyógymódját. Ezek: keynesianizmus, pénzpiaci szabályozás, gazdasági kormányzás európai szinten. Mint rámutatott, Keynes elméletének alkalmazása (az államok és a jegybankok által a gazdaságba szivattyúzott nagymenynyiségű pénz) nélkül a világgazdaság tavaly összeomlott volna. Ám Keynes módszere ma már csak akkor működhet, ha megtörténik a pénzpiacok újraszabályozása. Ellenkező esetben a jegybankok pénze a spekulánsok zsebébe vándorol, aminek a következménye nem gazdasági fellendülés, hanem a gazdaság lerombolása lesz.

Érdekes módon a baloldali hangok egybeesnek egy tekintélyes CDU-politikus meglátásával. Horst Köhler államfő egy müncheni gazdasági fórumon felszólalva élesen ostorozta a mai finánckapitalizmust, amelynek lényege: a nyereségen kevés ügyeskedő osztozik, a veszteséget viszont a közösségnek kell megfizetnie. Bírálta azt a politikát, amely „szabályozás nélkül túl tág teret engedett a pénzpiaci szereplők érdekeinek, így az állam zsarolhatóvá vált”. Köhler síkraszállt a közvetlen felelősség elvének érvényesítéséért – a túl kockázatos ügyletekbe bonyolódó bankokat hagyni kell csődbe menni.

Ez az elvárás meghallgatásra talált: az EU pénzügyminiszterei a minap egyhangúlag támogatták a tranzakciós adó bevezetését. Emellett szorgalmazták a fedezeti alapok szigorúbb ellenőrzését, a bankok bevonását a pénzügyi válság költségeinek fedezésébe. Kérdés, hogy az állam- és kormányfők is felsorakoznak-e a tárcavezetők elképzelése mögött. Kérdés a kérdésen belül: hogyan viszonyul a fölvetéshez maga Merkel, aki nemrégiben még kivihetetlennek tartotta a tranzakciós adó bevezetését.