Uniós posztosztozkodás – sok az eszkimó, kevés a fóka

ÖSSZEFOGLALÓ

A válasz: minimális az esély. Fredrik Reinfeldt svéd miniszterelnök, az EU soros elnöke, amikor a múlt héten összehívta a holnapi rendkívüli csúcsot, hogy a fehér asztal mellett döntsenek három fontos posztról, burkolt fenyegetést is megfogalmazott. Éspedig azon tagországok felé, amelyek bátorkodnának renitenskedni.

Reinfeldt azt mondta, nem kell mindenkinek egyetértenie, akár minősített többséggel is megszülethet a határozat, mert az uniós szabályok ezt lehetővé teszik. Az Európai Tanács (EiT) elnökének, a kül- és biztonságpolitikai főképviselőnek (külügyminiszternek), valamint az EiT főtitkárának – ez utóbbi, egyáltalán nem reprezentatív poszt a többséget hidegen hagyja – a személyéről van szó. Reinfeldt azzal érvelt, hogy sok az eszkimó és kevés a fóka, vagyis túl sok név forog a köztudatban, ami történetesen igaz.

A svéd kormányfő nyilatkozatával egyidejűleg szivárgott ki, hogy Lengyelország egy nem a nyilvánosságnak szánt dokumentumban a jelenleginél demokratikusabb és átláthatóbb kiválasztási folyamatot sürgetett. Varsó azt szorgalmazza, hogy a Lisszaboni Szerződés által létrehozott tisztségek betöltése előtt az állam- és kormányfők hallgassák meg a lehetséges jelöltek elképzeléseit, programterveit. Varsó a javaslatát állítólag a napokban megküldte minden tagországnak. „Új tisztségekről van szó, amelyek tartalma még formálódhat, attól függően, hogy ki tölti be őket. Jó lenne válogatni a jelöltek programjai között” – mondta az AFP-nek Piotr Paszkowski lengyel külügyi szóvivő.

Amit eddig a nagyközönség is érzékelhetett: jelenleg a kiválasztási folyamat teljesen átláthatatlan módon, a színfalak mögötti alkudozások keretében zajlik. A megaláztatástól való félelmek miatt ritka, hogy egy-egy pályázó nyíltan bejelentse, szívesen vállalná valamelyik tisztséget. Azok, akik mégis nyílt kártyákkal játszanak, kudarcot vallhatnak. A nyíltan az elnöki tisztségre pályázó Tony Blair egykori brit kormányfő esélyei például jelentősen megcsappantak az őt ért bírálatok kereszttüzében.

Jó két hete, miután a franciák és a németek megegyeztek, a szinte a semmiből felbukkant belga kormányfőt, Herman Van Rompuyt kezdték úgy emlegetni, mint a legesélyesebb jelöltet arra, hogy az unió első elnöke legyen. Hatalmas pártfogóinak köszönhetően Blair mellett olyan, nálánál sokkal ismertebb politikusokat is háttérbe szorított, mint Jean-Claude Juncker jelenlegi luxemburgi és Jan Peter Balkenende holland miniszterelnök, Wolfgang Schüssel volt osztrák kancellár, Mary Robinson volt ír és Vaira Vike-Freiberga volt lett államfő.

Maga Van Rompuy a múlt pénteken először szólalt meg, s azt mondta, nem utasítaná el, ha a holnapi csúcson felkérnék, vállalja el a EiT elnökének posztját. Érdekes módon egy nappal korábban a legismertebb belga lap, a Le Soir, amely addig szinte készpénznek vette, hogy az ország kormányfője Európa csúcsára emelkedik, hirtelen Elszálltak Van Rompuy esélyei? főcímmel közölt egy írást. Azt boncolgatta, hogy a berlini ünnepségeken részt vett európai politikusok közül sokan elgondolkodtak azon, lehet-e növelni az EU nemzetközi súlyát súlytalan politikusokkal. A Le Soir következtetése az volt, hogy ismét megnövekedtek Tony Blair esélyei.

És hogy bonyolódjon a dolog, a múlt pénteken az észtek is hivatalosan bejelentették, hogy Toomas Hendrik Ilves észt elnök is megpályázza mindkét posztot, az elnökit is, meg a külügyminiszterit is. Erről Andrus Ansip kormányfő hivatalosan tájékoztatta az EU svéd elnökségét. Ilves csak valamivel ismertebb az európai politikában, mint Van Rompuy, de az észt államfő jelölésének van egy pikantériája is.

Az 56 éves észt Svédországban született, a szovjet megszállás elől oda menekültek a szülei. Tanulmányait az USA-ban végezte, pszichológiából diplomázott, majd a Szabad Európa rádiónál dolgozott újságíróként. Miután Észtország visszanyerte függetlenségét, hazatért, diplomáciai pályára váltott, nagykövet volt Washingtonban, majd 1996-tól 2002-ig megszakításokkal a külügyi tárcát irányította. 2006 őszén választották meg Észtország elnökének.

Holnap tehát eldőlhet, ki lesz az unió arca, kinek fog telefonálni például Barack Obama, ha Európával akar beszélni. (-nák, mti)