Szép tervek vannak, pénz nincs

ÖSSZEFOGLALÓ

Az unió legfelsőbb vezetőinek döntéshozatalát kellett megkönnyítenie két múlt heti szakértői értekezletnek, ideális esetben olyan, szinte már kész tervezeteket elfogadva, amelyekre az állam- és kormányfőknek már csak rá kellene bólintaniuk. Nos, ez csak félig sikerült. A környezetvédelmi miniszterek egyetértésre jutottak a legfontosabb kérdésekben, a pénzügyminiszterek azonban nem tudtak megállapodásra jutni, ami azért baj, mert a klímavédelem nem olcsó dolog, sok pénz kell hozzá. Vagyis: a pénzügyminiszterek hagytak néhány taposóaknát az EU-csúcs számára.

A káros éghajlatváltozás elleni védelemben új korszakot megalapozó egyezmény létrehozása érdekében hívták össze a decemberi koppenháhai világértekezletet. Ennek a sikere múlhat azon, milyen ajánlattal tudja a vezető szerepre törő Európai Unió arra ösztönözni partnereit – más fejlett országokat és a fejlődő világot –, hogy ambiciózus vállalásokban egyezzenek meg. De mivel a partnerek még mindig jóval kisebb mértékben kötelezték el magukat bármilyen vállalásra, mint az unió, az EU is felülbírálni látszik saját álláspontját. Ennek lehet egyik jele az, hogy az uniós dokumentumokból egyelőre eltűntek azok az ígéretek, amelyek szerint az unió 2020-ra akár évi 15 milliárd euróval is segítheti a fejlődő térséget a klímavédelmi célok elérésében – akkor, ha partnerei is azonos terhek vállalására tesznek ígéretet.

A tagországok közötti tárgyalásokban egy ideje csak szőrmentén érintik azt a kérdést is, hogy egymás között milyen alapon osszák el a klímavédelem anyagi terheit. Ez várhatóan további vitákhoz vezet a tagállamok között, de valószínű, hogy csak a nemzetközi tárgyalások lezárása után nyitják meg ezt a kérdéskört.

Itt kell megjegyezni, hogy az ENSZ október 9-én befejeződött bangkoki klímakonferenciáján sem született előrelépés, a finanszírozás kérdésében nem tudtak megegyezni a fejlett és a fejlődő államok. Ez utóbbiak szerint az iparilag fejlett államoknak kellene megfinanszírozniuk az ő zöld technológiáikat.

Két új uniós javaslat

Térjünk vissza arra, amiben az uniós országok – a környezetvédelmi miniszterek ülésén – egyetértettek. Az uniós álláspont egyik újonnan jóváhagyott fontos eleme: az EU azt javasolja nemzetközi tárgyalópartnereinek, tűzzék ki célul, hogy 2020-ra a légi közlekedés szén-dioxid-kibocsátása 10, a tengeri közlekedésé 20 százalékkal csökkenjen 2005-höz képest. Ezt a két ágazatot jelenleg semmilyen megállapodás nem kötelezi a légszennyezés csökkentésére, a kiotói jegyzőkönyvben sem szerepel.

Emlékeztetni kell, az unió már korábban tett olyan fontos vállalást, hogy az EU a jövő évtized végére 30 százalékkal csökkenti teljes szén-dioxid-kibocsátását, ha más nemzetközi szereplők is így tesznek. És tett az EU olyan hosszú távú céljavaslatot is, hogy 2050-re a fejlett országok csoportja 80-95 százalékkal csökkentse a kibocsátást.

Mint utaltunk rá, a december 7-én kezdődő, több mint egyhetes koppenhágai konferencián – amelyen 192 ország fogja képviseltetni magát – kellene elfogadni az éghajlatváltozás elleni küzdelem céljait felsoroló, de 2012-ben lejáró kiotói jegyzőkönyv helyére lépő nemzetközi egyezményt. Több szakértő úgy véli, hogy Koppenhága már most holtpontra jutott, hiszen a tárgyalások két éve folynak, lényeges előrelépés nélkül. Az unió környezetvédelmi miniszterei is kiemelték: hiába terjeszt elő az EU ambiciózus terveket, ahhoz, hogy Koppenhágában legalább az alapvető ügyekben érdemi megállapodás szülessen, a többi fejlett állam és a fejlődő országok kompromisszumkészségére is szükség van.

Két nagy gond: az USA és Kína

Az EU Koppenhágában a környezeti problémákat és a gazdasági válság következményeit is figyelembe vevő, nagyon konkrét javaslatokat kíván tenni, de a decemberi megállapodás a többi szereplőn is múlik.

Andreas Carlgren svéd környezetvédelmi miniszter hangsúlyozta, az unió a svéd elnökség vezényletével mindent megtett annak érdekében, hogy a Koppenhágát előkészítő tárgyalások során megegyezés szülessen a világ országai között, ám ez a nagy munka eddig nem hozta meg gyümölcsét. Carlgren szerint az EU számára a két legnagyobb kihívást az USA és Kína jelenti. Míg az USA-t arról kell meggyőzni, hogy önzését feladva a közösség érdekeit is vegye figyelembe, addig Kínát – mint az egyik legnagyobb kibocsátót – arra kell ösztönözni, hogy legyen zöldebb. Carlgren hangsúlyozta, hogy Koppenhágának három alapvető ponton kellene sikerrel járnia: 1. Minden országot fel kell sorakoztatni az új klímaegyezmény mellett. 2. A két Celsius fokos határt egységesen el kell ismerni. 3. Figyelembe kell venni a tudomány jelenlegi álláspontját, és ezt be kell építeni a majdani egyezménybe.

Terítékre került a miniszteri találkozón a gazdaság ökológiai hatékonyságának erősítése is. Az öko-hatékony gazdaságra való áttérés alapvető célja: az életminőség javulását úgy kell biztosítani, hogy közben csökkenjen az energia és a természeti erőforrások iránti igény, és minimalizálják az ökológiai rendszerekre és az éghajlatra kifejtett kedvezőtlen hatásokat. Kompromisszumra jutottak abban, hogy a tagállamok az adózási rendszeren belül is vegyék jobban figyelembe a természeti erőforrások végességét.

„Tiszta” technológiák

Pár nappal korábban az Európai Bizotság tett egy olyan javaslatot, hogy az EU mozgósítson további 50 milliárd eurót az alacsony szén-dioxid-kibocsátással járó technológiák kifejlesztésére. Ez azt jelenti, hogy a jelenleg erre a célra fordított összeget évi 3 milliárd euróról több mint 8 milliárd euróra növelnék, ha a kezdeményezést a többi uniós intézmény elfogadja. Az unió tudományért és kutatásokért felelős biztosa, Janez Potocnik hangoztatta: „Sürgősen növelni kell a tiszta technológiák kutatására szánt összeget, ha Európa a Koppenhágáig vezető út és az azt követő időszak költségeit csökkenteni szeretné. Ha ma átgondolt módon fokozzuk a kutatás finanszírozását, a gazdasági növekedés új forrásait teremthetjük meg, környezetbarátabbá tehetjük a gazdaságot, és esélyt teremtünk arra, hogy a gazdasági válság elmúltával az Európai Unió versenyképes legyen.” (-nák, mti)