Lassan megoldódik Kissinger dilemmája

ÖSSZEFOGLALÓ

Európai politikusok szívesen idézik az amerikai politika nagy öregje, Henry Kissinger híressé vált kérdését: „Kit tárcsázzak, ha Európával akarok beszélni?”

José Manuel Barroso, az EB elnöke nemrégiben azt mondta, nagyon reméli, hogy az uniós tagállamok politikailag erős személyt fognak megválasztani az Európai Tanács élére, ha életbe lép a Lisszaboni Szerződés (LSZ). Márpedig nagyon valószínű, hogy ez belátható időn belül megtörténik, különösen amióta Václav Klaus cseh elnök is elismerte: túlságosan előrehaladt az uniós szerződés ügye ahhoz, hogy meg lehessen állítani, vagy vissza lehessen fordítani elfogadásának folyamatát. Egy hét múlva, az uniós csúcstalálkozó után talán már ez ügyben is világosabban fogunk látni, esetleg konkrét időpontok is kirajzolódhatnak.

Harc a kulisszák mögött

A Lisszaboni Szerződés két új fontos tisztség létrehozását rögzíti, az egyik a külügyminiszteri, a másik az Európai Tanács elnöki posztja. A tagállami kormányokat képviselő tanácsban jelenleg félévente váltják egymást a soros elnöklő országok, és a mindenkori elnöklő ország miniszterelnöke – egyes esetekben államfője – jár el az Európai Tanács nevében legmagasabb szinten. Az LSZ nem szünteti meg ezt a féléves rotációt – és a miniszteri szintű üléseken egyértelműen meg is marad a soros elnöklő ország illetékes miniszterének összehangoló, vezető szerepe –, de csúcsszinten az Európai Tanács elnöke e rotációtól független, két és fél évre megválasztott személy lesz.

Egyelőre csak találgatni lehet, ki lesz az EU első elnöke, hiszen több név is szerepel a köztudatban, s az egyes országok-országcsoportok ádáz politikai csatározásokat folytatnak a kulisszák mögött.

A legtöbb vitát Tony Blair személye váltotta ki. Sarkozy pálfordulása némi meglepetést okozott, hiszen nemrég még a volt brit kormányfőt „ideális” jelöltnek tartotta. Ma egy hete viszont azt mondta, mégsem a szigetországból való elnökre lenne szükség, hiszen Nagy-Britannia még az euróövezetnek sem tagja, és a belső határellenőrzés nélküli schengeni térséghez sem kívánt csatlakozni.

Blair ellenzői azt állítják róla, hogy nem alkalmas erre a feladatra. Ebben aligha van igazuk, inkább azért a politikáért akarják büntetni, amelyet kormányfőként folytatott. Akik viszont szimpatizálnak vele, úgy vélik, hogy kevés hozzá hasonló kaliberű politikus van, aki betölthetné az állást.

Blair „főbűnei” közé sorolják: 1. Belerángatta az Egyesült Királyságot az iraki háborúba. Határozottan támogatta George Bush politikáját, és azóta sem tagadta meg sem ezt a politikát, sem Busht. 3. Korábban folyamatosan távol tartotta magát Európától, ezt bizonyítja az is, hogy mentesítette Nagy-Britanniát az alapjogi charta alkalmazása alól.

Nyomják a saját embereiket

A Benelux-államok (Belgium, Hollandia és Luxemburg) a napokban közös beadványt intéztek a többi tagországához, s ebben közvetve állást foglalnak az ellen, hogy Blair legyen az unió első elnöke. Önzés is van ebben: a három közül kettőnek, Hollandiának és Luxemburgnak Jan Peter Balkenende, illetve Jean-Claude Juncker személyében saját jelöltje van ugyanerre a posztra, a belgák pedig nem felejtik el Blairnek, hogy öt évvel ezelőtt megakadályozta akkori kormányfőjük, Guy Verhofstadt EB-elnöki megbízatását.

Másrészt az ős-EU-tag három állam föderalista szemléletével nehezen egyeztethetők össze a lazább uniós szerkezetet elképzelő Blair víziói. Egy bizalmas iratuk szerint Tony Blair nem eléggé elkötelezett az európai projekt mellett.

Rasmussen a rossz példa

Jean Asselborn luxemburgi külügyminiszter a Süddeutsche Zeitungnak adott interjújában kijelentette: Blair „nem rendelkezik megfelelő képességekkel sem az EU-s ügyek, sem a nagy világpolitikai témák terén; többször volt megosztó, mint egységteremtő”. Blair Angela Merkel német kancellárnak sem tetszik, médiahírek szerint jelenleg inkább a holland Balkenendét tudná elképzelni uniós elnöknek.

Blair kritikusai szívesen példálóznak Anders Fogh Rasmussen nemrég kinevezett új NATO-főtitkárral is. Egy magas rangú diplomata az EurActivnak adott nyilatkozatában „hatalmas fejetlenségnek” nevezte a katonai szövetség Rasmussen általi vezetését, majd hozzátette: az EU tagállamainak csapatjátékosokat kell keresniük az EU állandó elnöki, illetve külügyminiszteri posztjára. A diplomata szerint Rasmussen, aki korábban Dánia miniszterelnöke volt, többször elmulasztotta, hogy fontos kérdésekben a tagállamokkal konzultáljon, ami több jól bevett szokással ellenkezik, és több NATO-tag számára elfogadhatatlan. Erre példa Rasmussen egy nemrégiben tett, mérföldkőnek számító beszéde, melyben nyilvánvalóan elismerte Oroszország befolyási körzeteit.

Magában az Egyesült Királyságban a Stop Blair! petíció újraindítása után néhány nap alatt több száz aláírás gyűlt össze, s ezzel együtt már kb. 37 ezer ember csatlakozott az akcióhoz. A Stop Blair! kampány szószólói szerint Blairnek az iraki háborúban betöltött szerepe erősen rontaná a világnak az EU-ról alkotott képét, ha őt lenne az elnök.

Daniel Cohn-Bendit, a Zöldek EP-frakciójának társelnöke egyetért velük. „Szó sem lehet róla, hogy Blair kapja ezt a pozíciót. Amikor miniszterelnök volt, semmit sem tett az európai érdekek védelmében, közel-keleti nagykövetként pedig még annyit sem” – jelentette ki.

Lehet rá fogadni

Új akadály is támadt Blair előtt: a sajtó nemrégiben megszellőztette, több tízezer angol fontot fogadott el egy acélipari milliárdostól azért, hogy támogassa Ukrajna EU-csatlakozása melletti kampányát. Számos európai ország támogatja az Ukrajnával való szorosabb gazdasági kapcsolatokat, azonban egyszer sem álltak ki nyíltan Kijev uniós tagsága mellett. Például Németország amiatt aggódik, hogy az Ukrajnával kialakítandó szorosabb kapcsolatok veszélyeztethetik az Oroszországgal zajló párbeszédet. A jelenlegi brit munkáspárti kormány júliusban még azt közölte, ha Blair igényt tartana erre a posztra, akkor a Downing Street támogatná őt ebben. Csakhogy tavasszal választások lesznek Nagy-britanniában, s minden bizonnyal az ellenzéki toryk kerülnek hatalomra.

Mindezek ellenére a szerencsejátékkal foglalkozó ír vállalat, a Paddy Power, mely gyakran bocsátkozik politikai találgatásokba, jó esélyt lát arra, hogy Blair kapja meg ezt az állást. (euractiv.hu, -nák)