Mi változtatta meg az írek véleményét Lisszabonról?

ÖSSZEFOGLALÓ

Mi változott a múlt év júniusához, az elutasító népszavazáshoz képest? Aligha hihető, hogy azóta az írek kétharmada elolvasta a terjedelmes dokumentumot, a hozzá csatolt, Dublinnak adott engedményekkel együtt. A kormánypropaganda, az állami média volt ennyire hatásos, netán azok a külföldi vezetők, akik egymásnak adták a kilincset Dublinban és a szerződés elfogadása mellett kampányoltak? Esetleg az a remény, hogy uniós segítséggel gyorsabban talpra áll az ír gazdaság?

Talán mindez együtt, meg még egy „kis” plusz, amiről Brüsszel gondoskodott.

Az is lehet, hogy csak véletlen, de az elmúlt hetekben-napokban feltűnően sok, Írországba irányuló támogatásról döntött az EB. Két hete az Európai Bizottság 14,8 millió eurós támogatást ajánlott fel a Dell írországi gyárából elbocsátott dolgozók megsegítésére. A népszavazás előtt négy nappal pedig nyilvánosságra hozták, hogy az Európai Beruházási Bank (EIB) forrásaiból – a júliusban jóváhagyott Európai Gazdasági Újjáépítési Terv keretében – 500 millió eurót fordítanak az ír villamosenergia-szektor fejlesztésére.

Pénz és propaganda

Az ötszázból háromszáz millió euróval egy Írországot Walesszel összekötő, tenger alatti vezeték kiépítését fogják finanszírozni, ennek köszönhetően Írország és az Egyesült Királyság közt lehetővé válik a szélenergia exportja és importja. A fennmaradó 200 millió eurót szintén megújuló energiaforrásokba fektetik: 2012-ig a szigetország szélenergia-kapacitását csaknem 70 százalékkal kívánják növelni.

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság (EESC) által első ízben meghirdetett, a Fenntartható jelen európai díjáért folyó versenyből is egy ír pályázó került ki győztesen. Bár a zsűri többnyire szakemberekből állt, a befolyásos elnök azért az EESC alelnöke volt. A kreativitás és innováció európai éve keretében megrendezett projekt lényegében az első „zöld közbeszerzési pályázat”, amelyet egy uniós intézmény írt ki. A dublini születésű James Ennis több mint száz versenytársát maga mögé utasítva elvitte a pálmát, és az első helyezettnek járó tízezer eurós pénzjutalmat. A nemzetközi zsűrit a biodiverzitás koncepciójára épülő Bee house elnevezésű művével sikerült levennie a lábáról. Az indoklás szerint a fiatal tervező munkája által közvetített üzenet „a modern élet egyszerű és alapvető környezeti értékeire irányítja rá a figyelmet”. Ez az esemény is jó propaganda volt az unió mellett Dublinban.

Mindenütt első az üzlet

De nem kizárólag az EU intézményei adtak okot az írek integráció iránti elkötelezettségének növekedésére. A hazai üzleti szféra érdekcsoportjai is minden erejüket latba vetve szálltak síkra a Lisszaboni Szerződés mellett.

Írország kis- és középvállalkozóinak szövetsége (SFA) például nyilvánosságra hozott egy felmérést, mely szerint az ír kkv-k háromnegyede osztja azt az álláspontot, hogy a dokumentum másodszori elutasítása az üzleti körülmények romlását vonná maga után.

A kicsikhez hasonlóan a nagyok is kitettek magukért: az igen-kampány aktivistáinak sorába olyan ismert cégek álltak be, mint a Ryanair vagy az Intel. A Ryanair döntése mögött meghúzódhat ugyan az a 2007-es eset, amikor az EB az uniós szabályokra hivatkozva megtiltotta, hogy a cég elfogadja az Aer Lingus által tett felvásárlási ajánlatot, és így a céget privatizálták, ha azonban ilyesmit feltételezünk, rá kell mutatni arra is, hogy az Intel 2009 májusában 1,06 milliárdos rekordbüntetést kapott, mert megszegte az uniós trösztellenes rendelkezéseket.

Munkahelyteremtés

A munkaadói oldal részéről az IBEC szakmai csoport tevékenysége emelhető ki: az írek neki köszönhetően találkozhattak úton-útfélen az EU munkahelyteremtő intézkedéseire emlékeztető óriásplakátokkal. „A gazdasági válság mértéke rávilágított, mennyire sebezhető egy Írországhoz hasonló kis, nyitott gazdaság, és milyen nagy szükségünk van egy erős Európára, hogy képesek legyünk közösen megbirkózni a további kihívásokkal” – nyilatkozta Brendan Butler, az IBEC európai uniós és nemzetközi ügyekért felelős igazgatója.

Megfigyelők szerint az igen-kampányba nagyban besegített a referendum előtt két nappal közzétett hír: másfél éve a legalacsonyabb arányban, mindössze hatszázzal emelkedett szeptemberben a munkanélküliek száma Írországban. Ez vigasztalóan hatott a népszerűségében megtépázott ír kormányra is. A hivatalos adatok azt mutatták, hogy 429 400 fő sorakozhat munkanélküli-segélyért a szigetországban. Ez alig volt magasabbak az egy hónappal korábban mértnél, ami a kormány szerint reményt ad arra, hogy az ország „meglepő gyorsasággal” ki tud lábalni a válságból.

Biztató trendek

Simon Barry, az Ulster Bank vezető közgazdásza így fogalmazott: a kormány most „rámutathat, hogy a gazdaságot nem érintette olyan súlyosan a válság, mint ahogyan attól tartottunk. Világosan jelzi, hogy folytatódik a biztató trend, valamint megerősíti a más indikátorokra alapozott jelzéseket, amelyek ugyanebbe az irányba mutatnak.”

Neves elemzők pedig arra figyelmeztettek a médiában, hogy Írország hitelköltségei feldagadhatnak és nemzetközi reputációja is megszenvedheti, ha az ország másodjára is nemet mond az unió reformszerződésére.

Mitől lett hirtelen jobb?

Egyes közgazdászok már a jövő évre is növekedést jósoltak az ír gazdaság számára, holott korábban egyetértés volt abban, hogy 2011 lesz a kilábalás első éve, miután a mutatók – köztük a kiskereskedelmi és exportmutatók – a rugalmasság jelét adták.

Visszatérve a munkanélküliségre: a szeptemberi hatszáz fős emelkedés jelentős csökkenést jelent, mivel 2009 januárja és augusztusa között havonta átlagosan 17 ezerrel nőtt az állástalanok száma az összesen 4,2 millió főt számláló szigetországban. A munkanélküliség növekedésének megtorpanása a 2010-es költségvetésben is megtakarítást jelent, amire Írországnak igen nagy szüksége van. „A frissített költségvetési előrejelzésekben 2010-

re százezerrel kevesebb munkanélkülivel kell számolni, mint amennyivel a kormány áprilisban számolt” – fogalmazott Ronnie O’Toole, az Ír Nemzeti Bank vezető közgazdásza. „Ez jelentős megtakarítást eredményez a szociális jóléti kasszában és erősödést jelenthet a személyi jövedelemadóból és az áfából származó bevételekben is.”

Hátulról az első

Brian Lenihan ír pénzügyminiszternek a válság következtében négymilliárd euró megtakarítást kell kipréselnie az országból. Ám a közszféra és a szakszervezetek már előre jelezték: ha a kormány hozzányúl a bérekhez és az állásokhoz, sztrájkolni fognak, holott az írt tartják az eurózóna egyik legrosszabbul működő államháztartásának.

A referendum után két nappal, vasárnap tették közzé: a legújabb elemezői becslések szerint Írország évente 200 millió eurót takaríthat meg azáltal, hogy a Lisszaboni Szerződés jóváhagyásával várhatóan csökken az ír szuverén adósság kockázati kamatfelára. (euractiv.hu, m, ú)