Nem mindenkinek tetszik a közös letelepítési program

ÖSSZEFOGLALÓ

Jelenleg évi rendszerességgel tíz uniós tagállam végez letelepítéseket, néhány további tagország pedig eseti alapon telepít le menekülteket. E tevékenységet a tagállamok közötti összehangolás nélkül végzik, s ezen szeretne az EB változtatni.

Tobias Billström svéd tárcavezető beszámolója szerint a tagországok belügyminiszterei nemrégiben a bevándorlás és a menedékjog kérdéseiről folytattak eszmecserét, és az EB elképzelése „egyértelműen többségi” támogatást kapott. A program célja: szorosabbá tenni a tagállamok közötti politikai és gyakorlati együttműködést a harmadik országokból az uniós tagállamokba érkező menekültek letelepítésében. A menekülteket az úgynevezett „első menedék” unión kívüli országából egy uniós ország területére szállítanák, ahol új életet kezdhetnének, és állandó védelemben részesülhetnének.

Unión belüli szolidaritás?

Az EU-tagállamok a javaslat szerint továbbra is szabadon dönthetnének arról, hogy egyáltalán részt akarnak-e venni a letelepítésben, és ha igen, hány menekültet kívánnak befogadni. Jacques Barrot igazságügyi biztos közölte, a most megnyilvánult támogatás nyomán még az idén megszövegezik a határozati javaslatot, amelynek elfogadtatását jövőre prioritásként kezelné az unió, és 2011-ben a szabályozás akár életbe is léphetne.

A harmadik országokban tartózkodó menekülteknek az unióba való áttelepítése mellett szóba került a miniszterek tanácskozásán az a terv is, hogy az unión belüli szolidaritás jegyében egyes uniós tagállamokból más tagállamokba telepítenének át menekülteket. (A két program között különbséget kell tenni.) Az Európai Bizottság kezdeményezi például a nemzetközi védelemben részesülő személyek Máltáról más tagállamokba történő átszállítását. A dél-európai tagországokra ugyanis az átlagosnál jóval nagyobb teher hárul, hiszen zömmel hozzájuk érkeznek az Európán kívüli mediterrán térség felől a menekültek.

Athén és Róma pellengéren

E tekintetben több szolidaritást kért minisztertársaitól a ciprusi és a görög belügyminiszter. Osztrák kollégájuk azonban arról tájékoztatta az újságírókat, hogy az ülésen éles bírálatot kapott Görögország és Olaszország menekültügyi gyakorlata. A német belügyminiszter is arról beszélt a menekültek görögországi helyezte kapcsán, hogy „az emberi jogi normáknak minden kétséget kizáróan érvényesülniük kell az egész EU-ban”. Magyarán: Görögországban nagyon rossz körülmények között tartják a menekülteket. Felhívta a figyelmet az úgynevezett dublini előírásokra, amelyek kimondják, hogy a menekültügyi eljárást alapvetően abban a tagállamban kell lefolytatni, ahová a menekült először érkezett. Szerinte az EU-nak segítenie kellene Görögországot a helyzet javításában.

Olasz vonatkozásban a Líbiából érkezett, de oda visszaküldött menekültek helyzete ad okot aggodalomra. António Guterres, az ENSZ menekültügyi főbiztosa arról tájékoztatta a minisztereket – majd tartott erről sajtótájékoztatót is –, hogy az Afrika szarváról származó menekültek nem kapják meg a szükséges védelmet Líbiában. Guterres felszólította az olasz hatóságokat, hogy hagyjanak fel a menekültek Líbiába való visszatoloncolásának a gyakorlatával.

Berlusconi nem enged

E tanácskozás után egy nappal meg is érkezett a Rómát ért bírálatokra a hivatalos válasz. Alfredo Mantovano belügyminisztériumi államtitkár közölte, az olasz kormány nem változtat szigorú bevándorlási politikáján, és továbbra is azonnal visszatoloncolja Líbiába az Észak-Afrikából csónakkal érkező menekülteket. „Valamennyi közvetlen visszatoloncolás az olasz és a nemzetközi normáknak megfelelően zajlott le. Az átszállítás minden esetben több mint tíz órán át tartott, így minden menekültnek megvolt a lehetősége, hogy üldözött voltát vagy a menekültstátusra való jogosultságát jelezze” – állította Mantovano.

Az elmúlt négy hónapban ugyanis az olasz hatóságok 8 alkalommal összesen 757 embert toloncoltak vissza Líbiába. Róma szerint „a csónakos menekültek száma 94 százalékkal esett vissza azóta, hogy májusban hatályba lépett a közvetlen kitoloncolást lehetővé tevő különmegállapodás Olaszország és Líbia között”. A Human Rights Watch (HRW) nemzetközi emberjogi szervezet és az ENSZ Menekültügyi Főbiztossága (UNHCR) is állítja: Líbiában nem tartják tiszteletben az emberi jogokat, s a közvetlen kitoloncolások egyébként is megsértik a menekültek jogairól szóló genfi konvenciót. Mantovano ezzel szemben azt állította, hogy a közvetlen kitoloncolások „életmentőek”, tekintettel arra, hogy az illegális bevándorlók legtöbbször tengeri hajózásra alkalmatlan, túlzsúfolt csónakokkal vágnak neki a Földközi-tengernek.

Ausztria mossa kezeit

Ausztria egyetért azzal, hogy erősítsék meg az EU határvédelmi ügynökségét, a Frontexet, de a francia elképzelésektől eltérően nem a Földközi-tengeren érkező menekültek hatékonyabb feltartóztatására, hanem az unió keleti határainak jobb őrzésére kívánna összpontosítani.

Maria Fekter osztrák belügyminiszter kollégái előtt határozottan kijelentette: Ausztria nem kíván részt venni sem a Máltára nehezedő menekültnyomás enyhítésében, sem az Európai Bizottság által indítványozott menekültletelepítési programban.

Fekter ezzel Eric Besson francia bevándorlásügyi miniszternek is válaszolt, aki a találkozó előtt levélben fordult minisztertársaihoz. Arra hívta fel a figyelmüket, hogy egyre több illegális menekült törekszik az EU-ba a Földközi-tenger felől, ezért a Frontexet meg kell erősíteni. Olyan külön parancsnokság létrehozását javasolta, amely az uniós partok felé tartó, illegális bevándorlókkal zsúfolt tengeri szállító járművek felderítését és feltartóztatását irányítaná.

A francia miniszter is szorosabb együttműködést indítványozott azokkal az unión kívüli országokkal, ahonnan az illegális bevándorlók nagy számban kelnek útra, és ezen együttműködés jegyében az elfogottakat visszatoloncolnák. Éppen erre példa Olaszországnak az UNHCR által bírált együttműködése Líbiával.

Európai statisztika

Az eddig elhangzottak azt valósínűsítik, hogy még sokáig nem lesz egyetértés az ügyben érintett és kevésbé érintett tagállamok között. Jó eligazítást ad a hét végén ismertetett EU-statisztika is. Az uniós adatbank (EURODAC) szerint 2008-ban az EU területére érkezett illegális bevándorlóknak több mint a felét Olaszországban vették nyilvántartásba.

Tavaly 61 945 személy lépett illegális módon valamelyik tagország területére. Közülük 32 052 fő Olaszországban került a hatóságok látókörébe, a második helyen Görögország áll 20 012, a harmadikon pedig Spanyolország 7068 illegális bevándorlóval.

Olaszországba és Görögországba csaknem kétszer annyi törvénytelen bevándorló érkezett tavaly, mint 2007-ben. A menedékkérők számát tekintve is Itália vezeti a sort 30 157 kérelemmel. Utána Franciaország (28 205), Nagy-Britannia (27 542), Németország (19 766), Svédország (19 700) és Görögország (19 061) következik. (mti, -nák)