Fizethetnek a britek bin Laden európai jobbkezének

ÖSSZEFOGLALÓ

A nemzetközileg is ismert londoni hitszónok, Abu Katada ügye az izgalmasabb, miatta két pofont is kapott London a múlt héten a strasbourgi székhelyű Emberi Jogok Európai Bíróságától. A testület pénteken felszólította Nagy-Britanniát, hogy halassza el a terrorista kapcsolatokkal gyanúsított szélsőséges iszlám jogtudós Jordániába történő kitoloncolását. Ez csak fokozta azt a felháborodást, amelyet a bíróság előző napi döntése váltott ki: 2800 euró kártérítést ítélt meg Abu Katadának az elszenvedett sérelmekért.

London pellengéren

A strasbourgi bírói fórum, amely az emberi jogok, a demokrácia és a jogállamiság tiszteletben tartásán őrködő Európa Tanács égisze alatt működik, ítéletében elmarasztalta a brit államot azért, mert a terrorizmus elleni harcra hivatkozva jogellenesen tart fogva külföldi állampolgárokat. Hat algériai, egy jordániai, egy tunéziai és egy hontalannak számító palesztin panaszos beadványa nyomán kimondta, hogy a 2001 és 2003 között történt önkényes őrizetbe vétellel és vádemelés nélküli fogva tartással Nagy-Britannia megsértette az Emberi Jogok Európai Egyezményét. A panaszosok eredetileg 11-en voltak, de kettőjük – egy francia és egy marokkói állampolgár – esetében Strasbourg nem hozott a brit államot elmarasztaló ítéletet, mert e két személyt csak rövid ideig tartották fogva, majd teljesítették repatriálási kérelmüket. A panaszosokat a 2001. szeptember 11-i merényletek nyomán hozott brit jogszabályok alapján vették őrizetbe, azzal gyanúsítva őket, hogy az al-Kaidával álltak kapcsolatban.

Köze lehetett 9/11-hez

A jordániai Abu Katada radikális iszlám hittudós – valódi nevén Omár Mahmúd Mohamed Otman – a gyanú szerint Oszama bin Laden al-Kaida-vezér egyik közvetlen európai megbízottja, sőt egyes feltételezések szerint a New York-i repülőgépes merényletek tényleges kiötlője volt. A minap döntött úgy a legfelsőbb brit fellebbviteli fórum szerepét is betöltő Lordok Háza, hogy ki lehet őt toloncolni Jordániába. Ezzel megváltoztatta azt a korábbi brit bírósági álláspontot amely szerint ezt nem szabad megtenni, mert Jordániában kínvallatásnak vethetik alá Katadát.

Az emberi jogi jogsértések miatt végül is elmarasztalt Nagy-Britannia tehát, miután évekig habozott, hogy kitoloncolhatja-e Katadát a bizonytalan emberi jogi helyzetű Jordániába, az ítélet értelmében most még fizetni is köteles, ami Londonban felháborodott reagálásokat váltott ki.

Szemérmetlen követelés

Igaz, csak 2800 eurót, vagyis 2500 fontot kell fizetnie, és nem 170 ezret, amennyit Katada követelt, többek között annak az összegnek a visszatérítéseként, amibe a lakáscseréje került, hogy „elkerülje a média nemkívánatos figyelmét”. A 2005. július 7-i londoni merényletek egyik áldozatának hozzátartozója a strasbourgi döntésről és Katada szemérmetlennek követelése kapcsán úgy fogalmazott, hogy az „keserű szájízt okoz az atrocitások túlélőinek és a gyászoló rokonoknak“. Összehasonlításul: a terroristák által meggyilkolt 52 áldozat családjának egyenként 5500 fontos bánatpénzt fizetett ki a brit kormány.

Jacqui Smith belügyminiszter csalódottságának adott hangot, amiért a strasbourgi bíróság nem vette figyelembe azt a brit álláspontot, hogy a nemzetbiztonságot veszélyeztető személyeknek nem indokolt kárpótlást fizetni. Az ellenzék belügyi szóvivője pedig kijelentette: „A strasbourgi döntés minden józanul gondolkodó britet felháborodással tölt el. Igazolja, mennyire képtelen a kormány a gyűlöletet szító szónokok problémáját kezelni, egyben gúnyt űz az emberi jogok intézményéből.”

Hangszalag a merénylőknél

Mit lehet tudni Abu Katadáról, aki erőszakra uszított az őt és népes családját – öt gyerek, feleség – befogadó országgal szemben? Megjárta az afganisztáni háborút is, képzett harcos. 1993-ban hamis útlevéllel kért politikai menedékjogot Nagy-Britanniában, ahová Pakisztánból érkezett. Ugyanabban az évben hazájában távollétében életfogytig tartó börtönbüntetésre ítélték terrorista cselekményekért. 1994-ben megkapta a politikai menedékjogot az Egyesült Királyságban, és négy évre tartózkodási engedélyt kapott. Még ennek lejárta előtt állandó tartózkodási engedélyért folyamodott. 2001 februárjában letartóztatták, és kihallgatták egy frankfurti terrorista sejttel való kapcsolata miatt, ám bizonyíték hiányában elengedték.

A 2001. szeptember 11-i terrortámadások utáni nyomozások során az ő prédikációit tartalmazó, 18 darab magnetofonszalagot találtak Mohammed Attának, a New York-i terrortámadások egyik elkövetőjének hamburgi lakásán. Szintén az ő szónoklatait rögzítő felvételt találtak a 2003-as casablancai merénylők otthonában.

Bírósági pátyolgatás

A szeptember 11-i merényletek után ismét le akarták tartóztatni, de nem találták. Csak 2002 októberében fogták el, és a szigorúan őrzött dél-londoni Belmarsh-börtönben tartották fogva 2005 márciusáig, ekkor házi őrizet alá helyezték. A brit hatóságok szerint Abu Katada „a Nagy-Britannia területén az al-Kaidához köthető terrorista tevékenység fókuszában” állt. Azzal vádolják, hogy támadásokat ösztönzött és pénzügyi támogatást nyújtott terrorista tevékenységekhez a Közel-Keleten, Észak-Afrikában és Afganisztánban. Amikor letartóztatták, a lakásán találtak egy borítékot 805 fonttal, rajta a következő felirattal: A csecsenföldi mudzsahedeknek (szent harcosoknak). A nemzetközi sajtó Oszama bin Laden európai jobbkezeként, európai szellemi nagyköveteként, az európai al-Kaida szellemi vezetőjeként emlegeti Abu Katadát.

Egy ilyen ember kiadatásának elhalasztását kérte Londontól a múlt pénteken az Emberi Jogok Európai Bírósága. Ugyanis Katada fordult a bírósághoz, kérve, ne adják ki Jordániának, mert „az ammani kormány által adott biztosítékok ellenére fennáll annak a valós veszélye, hogy ott nem részesítik megfelelő bánásmódban”. És Strasbourgban ezt elégséges indoknak tartották ahhoz, hogy a britektől a kitoloncolás elhalasztását kérjék mindaddig, amíg ők kivizsgálják Katada kérelmét. Ami akár évekig is eltarthat.

Szólásszabadság?

A másik, valamivel korábbi ügynek csak látszólag nincs semmi köze az eddig tárgyalt esethez. A baloldali brit kormány nem engedte be az országba a szélsőségesnek tartott Geert Wilders holland EP-képviselőt, aki az iszlám bírálatával vált ismertté, a Koránt kritizáló filmje pedig kiváltotta az európai liberálisok és az iszlám világ haragját. Wilders kitiltása fölött máig nem tért napirendre a brit média, több vezető lap szerint a holland politikus nézetei még nem jelentenek elegendő okot a szólásszabadság korlátozására. Az Independent vezércikke megállapította: a kitiltás – minden jó szándéka ellenére – éppen azok kezére játszott, akik azon munkálkodnak, hogy a britek egymás torkának essenek.

A holland EP-képviselőt ugyanis Lord Pearson, a konzervatív pártból kivált honatya hívta meg, hogy levetítse filmjét a felsőházban. Mint az Independent írta, a cél a botrány, a feltűnés volt, és ezt így is sikerült elérni, sőt még nagyobb lett a botrány, mintha megtörtént volna a vetítés. „Wilders nem veszedelmesen feltüzelt tömegek előtt beszélt volna. Gyűlöletcselekményre uszításról tehát nem lehetett szó, bármilyen gyűlöletes nézeteket képvisel is a film szerzője.”

Ed Husain, az egykori radikális iszlamista, aki két éve könyvben számolt be pálfordulásáról, helytelenítette a holland politikus kitiltását, mert a hatóságok ezzel azt az üzenetet küldték a világnak, hogy a muzulmánok nem képesek vitába szállni az igazságtalan véleményekkel. A liberális Guardianben Sir Nazir Ahmed, a kitiltás kezdeményezője cáfolta, hogy tízezres tömegdemonstrációval fenyegette volna a hatóságokat. A felsőház első muzulmán tagja azt írta, pusztán levelet küldött a belügyminiszternek, amelyben azzal érvelt, hogy Wilders jelenléte vallási gyűlölet-megmozdulásokat válthat ki, s ez az európai jog szerint elég ok a beutazás megtagadására.

Egy könyv, egy film

A konzervatív Telegraphban Philip Johnston ezzel szemben arra hívta fel a figyelmet, hogy az ország szakadatlanul hátrál az iszlamista fenyegetés elől. „Két évtizede Iránban halálos fatvát mondtak ki Salman Rushdie-ra. Ugyanazok az emberek, akik az író vérét akarták venni, amiért megírt egy könyvet, most Wilders ellen indítanak hadjáratot, mert készített egy filmet. Ők következetesek, nem úgy a brit hatóság, amely húsz éve még a szólásszabadság védelmezője volt.” Erre a magatartásra a Telegraph az appeasement (megbékítés) szót használja: ez a bevett neve annak a politikának, amellyel az 1930-as évek brit kormányai felbátorították Hitlert a második világháború kirobbantására. (-nák, nol, mti)