Kémkedéssel gyanúsított újságírók Brüsszelben
ÖSSZEFOGLALÓ
Lorenzo Consoli, a Brüsszelben dolgozó újságírókat tömörítő IPA elnöke hangsúlyozta: „Elítéljük ezt az általánosítást. Fennáll az a lehetőség, hogy az újságírókat veszélyforrásnak fogják tekinteni csak azért, mert a munkájukat végzik.”
Az ügy előzményeként az EB egy nappal korábban megerősítette: tényleg úgy tartja, egyre nagyobb a veszélye annak, hogy bizalmas iratai illetéktelenek, egész konkrétan kémek kezébe kerülhetnek. Ugyanis a német Frankfurter Allgemeine Zeitung (FAZ) részleteket jelentetett meg abból a levélből, amelyet az EB biztonsági főnöke, Stephen Hutchins írt még decemberben. Ebben az áll, hogy a kémkedés veszélye napról napra nő, és egy sor ország, lobbista, újságíró, magánügynökség folyamatosan arra törekszik, hogy érzékeny és bizalmas információkat szerezzen meg. A még decemberben kelt dokumentum szerint ezt a munkát titkosszolgálati emberek vagy olyan személyek végzik, akik közvetlen kapcsolatban állnak a titkosszolgálatokkal.
Valérie Rampi, az EB egyik szóvivője a FAZ cikkére reagálva emlékeztetett rá: a belga titkosszolgálatok feje, Alain Winants nemrég kijelentette, hogy Brüsszel, ahol nemcsak az Európai Bizottság, hanem a NATO székhelye is van, az orosz kémek célkeresztjében áll. Emellett a nyugati titkosszolgálatoknak általában az a benyomásuk, hogy az utóbbi időben jelentős mértékben fokozódott az orosz hírszerzés külföldi tevékenysége.
Átverték az igazgatót
Valérie Rampi azt mondta, az Európai Bizottság arra inti munkatársait, legyenek óvatosak, ami nem jelenti azt, hogy bizalmatlan vagy gyanakodó lenne az újságírókkal szemben. Hozzáfűzte: ugyanakkor önmagáért beszél az a tény is, hogy nyilvánosságra jutott a biztonsági főnök belső használatra szánt szövege.
Az EUobserver összeállítása szerint az Európai Bizottság legérzékenyebb dokumentumai a versenyjoggal vagy a kereskedelmi döntésekkel kapcsolatosak. Az ilyen dokumentumok megszerzése hatalmas előnyhöz juttathat egy-egy nagyvállalatot. Tavaly szeptemberben például nagy port vert fel egy ilyen eset. Az Európai Bizottság egyik kereskedelmi igazgatója ugyanis pénzért információkat szivárogtatott ki olyan kínai cégekről, amelyek esetében várható volt, hogy mentesülnek az uniós vámok alól. Az ügyet a brit The Sunday Times szellőztette meg, a lap újságírói lobbistáknak adták ki magukat, s így kerültek kapcsolatba az igazgatóval.
Az EB-szóvivő mindenesetre többször nyomatékosította: az a tény, hogy Hutchins levele újságírókról is említést tesz, nem befolyásolja a sajtószabadságot Brüszszelben. Ennek hátterében pedig az áll, hogy Hans-Martin Tillack német újságíró esete után többen kétségbe vonták, hogy az EB teljes mértékben tiszteletben tartja a sajtószabadságot. Tillackot, a Stern hetilap szerkesztőjét az Európai Csalásellenes Hivatal (OLAF) feljelentése nyomán annak idején azzal gyanúsították, hogy kenőpénzért sikerült megszereznie bizalmas hivatali iratokat. Ezt követően a belga rendőrség több doboznyi jegyzetet, dokumentumot, dossziét, számítógépes merevlemezt foglalt le nála 2004 márciusában. Tillack – aki az Európai Bizottságot keményen bíráló cikkeiről ismert – később tisztázta magát, ám a rendőrség 2008-ig visszatartotta a dokumentumokat.
Senki nem kért bocsánatot
Egyébként a Tillack elleni nyomozás csak öt év után zárult le, ezt ő maga jelentette be ez év január 6-án. Az ügy kapcsán heves viták zajlottak az újságírók információforrásának védelmével kapcsolatban. A strasbourgi székhelyű Emberi Jogok Európai Bírósága 2007 novemberében megállapította, hogy a hatósági eljárás sértette az informátor védelméről szóló sajtójogi alapelvet, és 10 ezer euró kártérítés megfizetésére ítélte a belga államot. Tillack most hangsúlyozta: bár az OLAF állításai tarthatatlannak bizonyultak, azóta sem kért tőle senki bocsánatot. Szerinte jó lenne, ha az Európai Bizottság utánanézne, mennyire jogszerű az OLAF eljárása.
Egyes brüsszeli újságírók feltételezése szerint az OLAF csak azért fogalmazta meg az informátor megvesztegetésének gyanúját, hogy legyen indoka a házkutatásra, ugyanis meg akart bizonyosodni afelől, hogy mely EU-alkalmazott volt az újságíró informátora. Talán mondani sem kell: a Tillack-ügy után az uniós tisztviselők valószínűleg kétszer is meggondolták, hogy mit szivárogtatnak ki a médiának.
Minderre visszautalva Valerie Rampi azt is fontosnak tartotta megjegyezni, hogy Siim Kallas, a csalás elleni ügyekért felelős biztos a legnagyobb tisztelettel viseltetik az újságírószakma, a sajtószabadság és a források védelmének szükségessége iránt.
Mivel a témát, a Hutchins-levelet az újságírók az elkövetkező napokban is melegen tartották, az EB egy másik szóvivője, Johannes Laitenberger is kénytelen volt megszólalni. Úgyszintén védelmébe vette a biztonsági főnök álláspontját, de hozzátette: az EB az utóbbi években jelentősen bővítette az újságírók információszerzési lehetőségeit. „Itt nem az újságírókról van szó, hanem a tisztségviselőkről. A bizottság új irányelveket adott ki, megengedve, hogy a tisztségviselők nyilatkozzanak a médiának, ha ezzel nem sértik más kötelezettségeiket” – fogalmazott nagyon diplomatikusan Laitenberger. (-nák, mti)