Nabucco-terv: már csak sok pénz és gáz kell
ÖSSZEFOGLALÓ
Tizenkét ország képviseltette magát nagyon magas – állam- vagy kormányfői – szinten is, s lényegében az egyetlen dolog, amiben a résztvevők egyetértettek, és ami enyhe optimizmusra adhat okot, az az, hogy mindenki azt mondta, elkötelezett a Nabucco mellett. A jobboldali sajtó ellentmondásként értékelte és ironizált azon, hogy a Nabucco-csúcs házigazdája a magyar kormányfő volt. Hiszen Gyurcsány Ferenc, amikor tavaly februárban aláírta Vlagyimir Putyinnal a megállapodást a Déli Áramlat (South Stream) gázvezeték magyarországi szakaszának megépítéséről szóló megállapodást, ezt azzal indokolta, hogy a Nabucco csak egy álom, álommal pedig nem lehet fűteni, ezért Magyarország két vasat tart a tűzben. De az a lényeg, hogy a hivatalos magyar álláspont még időben változott, ennél sokkal rosszabb a pozsonyi: a szlovák kormány nem képviseltette magát a csúcson.
Ígéretek már vannak
Némi bizakodásra ad okot az is, hogy az orosz–ukrán politikai viták nyomán kirobbantott januári gázválság egész Európát rádöbbentette, ideje komolyan hozzálátni mind a szállítási útvonalak, mind a beszerzési források diverzifikálásához. Gyurcsány a csúcson arról beszélt, hogy legalább kétmilliárd eurós uniós támogatásra lenne szükség. Másnap az EB, amely kb. 3,5 milliárd eurót különített el különböző energetikai projektekre, a Nabuccóra (egyelőre) csak 250 milliót utalt ki, az induláshoz talán ez is elég. Egyéb forrásokból akkor lesz pénz, ha a dolog komolyra fordul, vagyis 2-3 hónapon belül elkészül a Nabucco-projekttel kapcsolatos kormányközi megállapodás végleges szövege, s azt majd alá is írják.
Philippe Maystadt, az Európai Beruházási Bank (EIB) elnöke a csúcson azt mondta, ők a projekt 25 százalékát is hajlandóak finanszírozni, Thomas Mirow, az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank (EBRD) elnöke pedig úgy nyilatkozott, hogy elvben ők is készek részt vállalni a finanszírozásban, de látni szeretnék az aláírt kormányközi megállapodást és a beruházásokkal kapcsolatos szerződéseket. Reinhard Mitschek, a Nabucco-
konzorcium ügyvezető igazgatója szerint viszont nem a finanszírozás az igazi kérdés, hanem a jogi keretek és a gázforrások meghatározása. Tegyük hozzá: a Törökországot Ausztriával összekötő, kb. 3300 km hosszúra tervezett csővezeték költsége a legújabb számítások szerint elérheti a 9-10 milliárd eurót.
Közvetlenül a csúcs után a független elemzéseket készítő texasi Stratfor intézet úgy látta, a konzorcium tagjai egyelőre nem sok ponton jutottak közös nevezőre; sem arról nincs egyetértés közöttük, hogy a vezeték pontosan hol haladjon, sem arról, miképpen történjen a finanszírozás. Mindenekelőtt azt nem határozták meg, hogy annak a gáznak a nagy része, amellyel megtöltenék a vezetéket, honnan származzon.
Problémás lehetőségek
Több lehetőség is van, de mindegyik problémás. Az azerbajdzsáni Sah-Deniz gázmező második fázisa 2013-tól csak 8 milliárd köbméter gázt fog termelni, a Nabuccónak jóval többre lesz szüksége. Elakadt az a terv, hogy a Kaszpi-tengert átszelő, víz alatti vezetéken szállítanának gázt Kazahsztánból vagy Türkmenisztánból Azerbajdzsánba. Bár Kazahsztánnak és Türkmenisztánnak is bőséges készletei vannak a Nabucco megtöltéséhez, mindkét ország elfordulni látszik a projekttől Moszkva nyomására. A Gazprom például a türkmén gázt négyszeresen áron adja tovább Európának. Az iráni gáz – annak ellenére, hogy Teherán felajánlotta, beszállítana a Nabuccóba – az ország elleni amerikai és EU-szankciók miatt aligha megvalósítható, a Nyugatnak előbb ki kellene békülnie Iránnal.
Törökország gondot okoz
Törökország is akadályt jelenthet a Nabucco számára. Ankara most már a török EU-tagsághoz köti a projektben való részvételét. Törökország területére mindenképpen szükség van az európai diverzifikációs tervekhez, akár a Kaukázus térségéből, akár Közép-Ázsiából vagy a Közel-Keletről érkezne a földgáz. Ha Brüsszel nemet mond a török EU-tagságra, és Ankara állja a szavát, akkor az egész Nabucco-elképzelés elhal.
Ugyanakkor persze Törökország is enyhíteni szeretne az orosz gázszállításoktól való függőségén, tehát az EU-tagság elutasítása miatt, csupán sértett büszkeségből nem utasítaná el a Nabuccót. Mindezen túlmenően Törökország állítólag ahhoz is ragaszkodik, hogy Azerbajdzsán – az egyetlen ország, amely már vállalta, hogy gázt szállít a Nabuccóhoz, ezért is volt Ilham Alijev azeri elnök a csúcs főszereplője – a határon neki adja el a gázt, s majd ő adja tovább az európai vásárlóknak. Azerbajdzsán viszont egyenesen az európaiaknak akarja eladni a gázt, s Törökországnak csak tranzitdíjat fizetne. Ankara már árajánlatot is tett, ez azonban alacsonyabb a Gazprom ajánlatánál, így Azerbajdzsánnak ennél az is kifizetődőbb lenne, ha Oroszországnak adná el a gázt.
A Nabucco lényege tehát az, hogy nem orosz gázt szállítana, vagyis nem Putyin csodafegyverétől, a Gazpromtól függene. (Oroszország mellett természetesen a januárban megbízhatatlan partnernek bizonyult Ukrajnát is elkerülné.) A többi, napjainkban legtöbbet emlegetett vezeték – Északi Áramlat, Déli Áramlat, Kék Áramlat – kizárólag az orosz gázra épül.
Merkel másképp látja
Két nappal a budapesti Nabucco-konferencia után az Oroszországot Németországgal összekötő, tervezett balti-tengeri földgázvezeték (Északi Áramlat – North Stream) határozott támogatására szólította fel az Európai Uniót Angela Merkel. A német kancellár ennek érdekében külön levélben fordult José Manuel Barroso európai bizottsági elnökhöz és Mirek Topolánekhez, az unió soros elnöki tisztét betöltő Csehország miniszterelnökéhez. Ez utóbbinak címzett levélben egyébként Merkel elutasította azokat a bírálatokat, amelyeket Topolánek Budapesten fogalmazott meg mind az Északi, mind a Déli Áramlat tervével szemben. Merkel szerint a biztonságos földgázellátás érdekében az EU-nak a szállító országokat és a tranzitútvonalakat illetően is erősebb diverzifikálásra kell törekednie, ezért egyaránt döntően fontosnak tartja a Nabuccót, az Északi és a Déli Áramlatot is. A kancellár – lapértesülések szerint – elutasította azokat a törekvéseket, hogy a jövőbeni lehetséges gázellátási válságok megelőzését közösségi eszközökből finanszírozzák (vagyis a Gyurcsány által kért 2 milliárdot). Merkel ehelyett azt sürgette, hogy az energiakonszernek maguk finanszírozzák a hiányzó infrastruktúra kiépítését, a különböző szolidaritási-támogatási mechanizmusokat, valamint az esetleges válságok idején alkalmazandó szükségterveket is.
A Financial Times Deutschland ennek kapcsán rámutatott: a tervezett földgázvezetékek megépítésével kapcsolatban ellentétesek Németország és több kelet-európai uniós tagállam nemzeti érdekei. Két nappal később az Európai Bizottság egyik szóvivője kifejtette: az unió a szállítási források, illetve útvonalak diverzifikálása terén elsősorban a Nabuccót támogatja. „A Nabucco az első számú projekt diverzifikálási politikánkban” – állította, hozzátéve, hogy a balti-tengeri vezeték csak ez után jöhet szóba. (-nák, mti)