A takarékos érintős
FELDOLGOZÁS
Az iPhone megjelenése óta egyre többen rájönnek, hogy miért nagyszerűek az Apple termékek és milyen az, amikor nem a felhasználó van a készülékért, hanem a készülék a felhasználóért. Az iPhone továbbá azért is jó dolog, mert a mobilgyártók nem mondhatják többé, „mi ilyet tudunk csinálni, ennél jobb nincs”. Persze a legtöbbjük igyekszik a legkevesebb ráfordítással olyan terméket alkotni, melyről elhisszük, hogy megközelíti az iPhone kezelhetőségét. Sajnos sokan elhiszik egy jól megkoreografált Samsung reklámról, hogy mindent tud a legújabb érintős mobilja, vagy megveszi például az 5530-at, hiszen egy iPhone árának harmadáért kínálja látszólag ugyanazt az érintőképernyőt és annak minden extra szolgáltatását.
Pedig van különbség érintőképernyő és érintőképernyő között. Az 5530-at nem is neveznénk érintőképernyősnek, mert nem érintésérzékeny. Ha megérintjük a képernyőjét, akkor nem csinál semmit. Csak akkor hajlandó életre kelni, ha megnyomjuk erővel, ami óriási minőségbeli különbség ahhoz képest, mintha megérintenénk. Az 5530 azonban nem csak a kijelző miatt barátságtalan a felhasználóval:
1. 2009-ben nem adunk tollat az érintőképernyős telefonokhoz, mert az tutira rossz előjel a menürendszert illetően. Helyette normális menüt terveztetünk a dizájnerekkel.
2. A SIM-kártyát jól elérhető helyre rakjuk, nem oda, ahonnan csak műköröm, ceruza, toll, bugylibicska és érdekesebbnél érdekesebb eszközök segítségével lehet kiszerelni! Ebben egyébként az iPhone sem jó a maga gombostűs/fülbevalós megoldásával.
3. A világ piacvezető mobilcégétől elvárhatjuk, hogy a féléves készülék hátlapja ne zörögjön, ne lötyögjön.
4. Ha a bekapcsoló gombot gyakran használni kell (pl. profilváltás), akkor ne legyen annyira besüllyesztve, hogy szét kelljen trancsíroznunk az ujjperceinket a megnyomásához.
5. A rendszercsatlakozókat nem kell eltakarni. Ha mégis ennyire rondák, akkor ott a Samsung kiválóan működő reteszes megoldása, tessék lemásolni!
6. Ha szanaszét animált menüt teszek egy mobilba, akkor erős processzor kell hozzá, nem egy 434 MHz-es mókuskerék.
Elmúltak már azok az idők, amikor elnéztük egy számítógépnek a lassúságot és a sok lefagyást. A mai kor mobiltelefonjai annyi mindent tudnak, hogy korrekt kezelőfelület nélkül csak megkeserítik a felhasználók életét.
El kell mondani azonban a jó dolgokat is erről a mobilról. Például SMS írásakor rájön az ember, hogy mégis van értelme annak a tollnak a hátlap alatt. A telefon kézírás-felismerője kifogástalanul birkózott meg a macskakaparással is.
A telefon 3,2 megapixeles kamerája autofókuszos, és a legtöbb esetben jó képet tudunk vele csinálni. LED-es vakuja ugyan kevés ahhoz, hogy este készítsünk beltéri fotókat, de ezért a VGA méretű videófelvétel némileg kárpótol. Összességében az 5530 kamerája hasznos, mert ott lapul a zsebünkben és alkalomadtán hirtelen előránthatjuk, lőhetünk pár fotót és már el is tettük.
Zenelejátszásra kifejezetten jó a telefon. A csomagban lévő 4 GB-os memóriakártya sok embernek elegendő lehet, de ha mégsem, akkor akár 16 GB-osat is tud kezelni. Nem tetszett azonban a füles, melynek zsinórja erősen hasonlított egy tányér száraz túrós csuszára. Viszont ezt könnyen megoldhatjuk úgy, hogy saját fülesünket dugjuk a telefonba. Jó ötlet, hogy a kijelző bal felső sarka fölé egy érintésérzékeny gombot rejtettek a finnek, amire rábökve egy multimédiás menü jön elő. Ily módon két bökéssel elindítható a zenelejátszó, a böngésző vagy például a képgaléria.
Talán szokatlan lehet elsőre, hogy egy kis cingár, csatlakozókkal együtt mindössze 21 centis adatkábelt kapunk a pénzünkért, de ez remek húzás a Nokiától. Nincs feleslegesen hosszú kábel, az asztalon sem akad bele mindenbe és még kevesebb nyersanyag kell hozzá. Szintén jó megoldás, hogy nem szúrják ki a szemünket egy apró külső hangszóróval, ami teljesen használhatatlan. Életszerű az a helyzet, amikor az ember meg akar mutatni a zenemobilján egy jó zenét a haveroknak, és nem cipel magával hangszórókat, hanem a készülék saját zajkeltőjét használja. Ebben az 5530 jó. Jól sikerült a rádió is, bár az automata állomáskereső a kelleténél lassabban teszi a dolgát. Cserébe szép animációt kaptunk és a készülék rendelkezik RDS-szel is, ki tudja jelezni az állomások nevét.
A telefon megéri az árát, de nem mindenkinek. Azoknak ajánljuk megvásárlásra, akik nem iPhone-pótlékot keresnek benne, mert az 5530 XpressMusic közel sem nyújt olyan élményt, mint az Apple mobilja. (mp, szl)