Test, írás, olvasás

Földes Györgyi harmadik tanulmánykötetének legnagyobb hozadéka, hogy a tájainkon viszonylag újnak számító, komplex módon Daniel Punday munkásságában megjelenő, korporális narratológiai kutatásokra reflektál. Ez az irányzat a Magyar Tudományos Akadémia Irodalomtudományi Intézetében, a mások mellett Földes Györgyi részvételével működő Corpus Alienum kutatócsoport egyik alapvető érdeklődési területe. Korábban a csoport vezetője, Rákai Orsolya publikált a témában összefoglaló tanulmányt (Irodalomismeret 2015/1.), de a Helikon folyóirat Testírás (2011/1–2.) és Corpus alienum (2013/3.) című számai is a most megjelent kötet előzményének tekinthetők: ezt jelzi az is, hogy a könyv két összegző elméleti írásának első változata az említett folyóiratszámokban jelent meg.

A Test-szöveg-test egymáshoz tematikusan és a módszertan tekintetében is kapcsolódó tanulmányok gyűjteménye, amely – a korporális narratológia jegyében – az elbeszélés és identitás összefüggésére, a „narratív identitás” létesülésére is a test elbeszélése, szövegbeli megjelenési módja, a „narratív test” koncepciója felől kérdez rá. Földes elméleti szinten (a bevezető, összefoglaló tanulmányokban), valamint a műelemzések és szerzői portrék praxisa (például Szabó Dezső, Galgóczi Erzsébet, Rakovszky Zsuzsa, Darvasi László, Agota Kristof, Spiró György, Csobánka Zsuzsa szövegei) révén is azt bizonyítja, hogy az olvasó szöveghez (és a szereplőkhöz) való viszonyát jelentős mértékben meghatározza az, hogy a testi aspektusok milyen mértékben, és milyen formában lesznek ábrázolva. A test hely- és helyzetváltoztatásai, a más testekhez való viszonya, a tárgyakkal való érintkezése sajátos közegként jelenik meg a művekben, amely az azonosulás vagy idegenség, a vonzalom vagy viszolygás tapasztalatát eredményezi.

Földes kötete alapos és sokrétű munka, amely nemcsak a kutatócsoport tevékenységének egy új állomását jelzi, hanem a korporális narratológia magyar irodalomban való alkalmazhatósága mellett is érvényesen foglal állást.