Közös testben a farkas és a nyúl

Ha ránézek a képeidre, kerámiáidra, emberek és állatok fura keveredését látom. Honnan jönnek ezek az álomszerű lények?

Nagyon sok képzőművész alkotott már ilyen műveket, ők inspirálnak. Például Leonora Carrington, aki egy szürrealista képzőművész volt, vagy Marc Chagall. Általában a huszadik század első felében alkotott képzőművészek inspirálnak, főleg a szürrealisták. Ezt a vonulatot próbálom én is továbbvinni. Nagyon izgalmas, ha például egy emberi alakra állati fej kerül, hiszen az állatok általában szimbólumok. Sokkal kifejezőbb egy alak, ha azt a meseszerűséget láttatom, amelyet egy nyúl és egy farkas közös dinamikája képvisel.

A képeiden látható állatszimbólumok, a ló, a nyúl, a farkas milyen jelentéssel bírnak?

Az egyik képemen egy olyan állat szerepel, amelynek két feje van: Az egyik egy farkas a másik pedig egy nyúl. És mindenki tudja, hogy ez két olyan állat, amely nem nagyon szereti egymást. Maguknak az állatoknak nincs plusz jelentése, viszont a szimbolikájuk – ahogy a mesékből ismerjük – érvényesül a képeimen.

A műveiden, az alakok mögött egy furcsa mitológiát érzek. A ló, a farkas és az alakok mintha olyan ismerősökként köszönnének vissza, akikről tudjuk, hogy a képeken átívelő sajátos történetük van.

Valami ilyesmit mondott Nagy Csilla is a budapesti kiállítás-megnyitón. Igen, ezek az alakok számomra ismerősek, mert többször lerajzolom őket. De nem tudtam, hogy a befogadónak is ismerősek lesznek. Tehát valahogy úgy adom át őket, hogy ismerősek legyenek. 

Van-e a képeidnek néhány tipikus szereplője?

Ez eléggé változó. Volt egy időszakom, amikor gyümölcsfejű emberek voltak a visszatérő alakok. De az állandó szereplőim állatok, többnyire a lovak vagy a madarak. Most őket kedvelem. 

Mennyiben önábrázolások a képeid?

Ez korszaktól függ, de nagyon sokszor szerepelek a saját képeimen. Például amikor rosszabb időszakom van, akkor lerajzolok egy szőke hajú, frufrus lányt, akit éppen megesz valami nagy krokodilszörny. Vagy Bandi, a párom is gyakran megjelenik a képeimen. Nagyon sokszor ő a ló. 

Az alkotásaidban a képzőművészet összekapcsolódik az irodalommal, hiszen verseket is írsz, gyakran a képekbe. Korábbi alkotásaid pedig az Irodalmi Szemlében publikált verseid illusztrációi voltak. Milyen a viszonya a szövegnek és a képnek? Miként változik ez a viszony?

Most egy pályázatra készülök, a saját verseimet szeretném illusztrálni, esetleg újraillusztrálni, hogy egységesebb legyen az egész. Régebben csak írtam, mostanában pedig csak festek vagy rajzolok, de volt olyan időszakom is, hogy ráírtam a verseket a képekre, mert éppen ez a két dolog izgatott. Mindezt magam sem tudom irányítani. Az alkotás véletlenszerű. 

Czímer Gábor