Diane Keaton emlékhelyei

Diane Keaton, az Oscar-díjas amerikai színésznő Brother & Sister című új memoárját a februári amerikai megjelenés után olvastuk el. Randy életét félelem és szorongás kísérte végig, ezen gondolkodik a férfi halálos ágyánál ülve a nővére. Mindketten a hetvenes éveikben járnak, sok van a hátuk mögött, de a közös múltjuk szinte csak egy duzzasztott lábjegyzetet ér. Az asszony régi, foltos képeket vesz elő, édesanyjuk lelkiismeretesen vezetett naplóját tanulmányozza. A múlt rekonstruálásában azonban még ezekkel a segédeszközökkel sem érhet el tényleges eredményt. Az emberiség már egy ideje tisztában van vele, hogy a fényképnézés értelmezhető az emlékezés pszichológiájaként is. A képnézés legyőzi az időbeli áthidalhatóság gondját, mert ha mi magunk vagyunk a felvétel szereplői, akkor visszahelyez minket az egykori jelenbe, viszont akadhatnak olyan múltban történt események, amelyek kihatnak a jelenre akár olyan emberek percepciójában, akik nem éltek a dokumentum elkészítésekor. Mindenesetre: a fényképek megtekintéséből történetet lehet építeni. Diane Keaton, az Oscar-díjas amerikai színésznő a képnézés rítusát hívta segítségül ahhoz, hogy a Brother & Sister címmel az Egyesült Államokban február elején megjelent könyvében megpróbálja feltérképezni a mentális problémával élő, most demenciával viaskodó fiútestvére, Randy Hall lényét. Szép és fontos gesztus ez a részéről, mert kizárólag úgy lehet megérteni a fotón szereplőt, ha belelépünk a helyzetébe, de ezzel nehéz terhet vesz az ember a vállára.

A másik szenvedésének terébe lépve akarva-akaratlanul elkezd forrni bennünk az együttérzés, s milyen jó, hogy így van, mert empátia nélkül még csak el sem képzelhető a megértés. Diane Keatont is ez hajtja, amikor bűntudattól és kíváncsiságtól gyötörve bújja Jack és Dorothy Hall, az elhalt szülei emlékeit. Három testvére – két lány, egy fiú – közül a nála három évvel fiatalabb fiútestvér sorsa foglalkoztatja: az, hogy ki az a férfi, akire egyfajta elvont, fura és soha meg nem értett alakként, most ősz szakálla miatt „modern Mózesként” tekint az egyik kaliforniai gyógyintézmény kórtermében, a nála tett rendszeres vizitek alkalmával. A hetvennégy éves színésznő – akinek két korábbi sikeres memoárja, a Játszd újra, Diane és az Elég volt a bújócskából! magyar nyelven is megjelent – úgy érzi, hogy elhanyagolta őt, ez az egyik motivációja a történetmesélésre. „Később, miután Randy már nem tudott törődni a saját dolgaival, az egyedüli tulajdonosaivá váltam a két kiadott verseskönyvének, ötszáz kollázsának, huszonnégy naplójának és annak a hetven random feljegyzésnek, amelyeket a sajátmárkás képregényeivel töltött fel – magukba foglalva a testvérem legmélyebb érzéseinek, képzeletének és csalódottságának teljes gyűjteményét, amelyek a titokzatosságáért felelnek. Meg akarom érteni a rejtélyét” – írja. Ebből kiindulva jutunk el a két testvér közös eredetéhez, amely a második világháború utánra nyúlik vissza. Diane Keaton nyolcéves volt, amikor korábbi kaliforniai lakóhelyükről átköltöztek egy dél-kaliforniai házba, ahol már négy hálószobája volt a családnak, s ahol már senkivel, tehát Randyvel sem osztozott a gyerekszobán. A kisfiú innentől egyre furcsábban viselkedett: éjjelente sokszor nem aludt, rettegett a házuk felett elhúzó repülőgépek hangjától vagy látványától, a szülők veszekedésétől, s nővére legnagyobb döbbenetére szinte a legtöbb dolog mindegy volt számára. A születési rendellenességgel világra jött Randyt kamaszként a hippikultúra és a költészet, később a magány és az alkohol szippantotta be. Nővére könyvéből kiderül, hogy Randy sorsát jószerivel csupán az édesanyja egyengette.

A Brother & Sister egyben az anyai önfeláldozás emlékműve, mert jól látható, hogy a szülő nemcsak gyermekei leghálásabb közönsége, hanem pártfogója, barátja és társa is volt. A tizenkét éve elhunyt Dorothy Hall a család levéltárosaként is tevékenynek bizonyult, hiszen rendszeresen írt leveleket és naplókat, számos albumot és kollázst készített, begyűjtötte az összes tárgyi emléket (elsősorban fényképet, feljegyzést), amely a Kataton-Hall famíliához tartozott. Az, hogy a kötet mindvégig nagyon koherens, részben az ő precizitásának köszönhető; Diane Keaton két korábbi munkájához is ez biztosította a vezérfonalat. A Brother & Sister rövid, szép és jól érthető fejezeteit olvasva a szöveg értelmezése során megtett lépéseinknek szinte semmi nem szab gátat. Ez azonban cseppet sem jelenti azt, hogy ne lenne világsztárhoz képest kifejezetten fontos és őszinte könyv a kezünkben, amely igaz, hogy csak kitölti az emlékezet hézagjait, de ezzel is nagyot segít az elbeszélőn. Hiszen azzal, hogy megírta a „testvérségük” krónikáját, Diane Keaton nem a közönségnek, hanem önmagának adta a legtöbbet.

Diane Keaton: Brother & Sister, New York, Knopf, 2020.