A magyar gimnazista, akit a csehszlovák hatóságok halálra ítéltek, de megszökött a börtönből

1945. augusztus 7-éről 8-ára virradóra nagy erejű robbanás rázta meg a tornaljai politikai rendőrség épületét. A merényletet a gimnazista Hancsovszky Béla vállalta magára, elmondása szerint így akart tiltakozni a csehszlovák hatóságok kisebbségellenes, elnyomó intézkedései ellen. S bár komolyabb személyi sérülés nem történt, a népbíróság halálra ítélte a 19 éves fiút. Az ítéletet azonban nem tudták végrehajtani, Hancsovszky ugyanis megszökött a börtönből.

*

A második világháború utáni időszak tragikusan érinti a csehszlovák fennhatóság alá kerülő felvidéki magyarságot. Az 1945 áprilisában elfogadott kassai kormányprogram kilátásba helyezi a csehszlovákiai magyarok jogfosztását: internálásukat, megbüntetésüket, vagyonuk elkobzását.

Magyarellenes intézkedések

Kassán már 1945 tavaszán elkezdődik a magyarok kiutasítása a városból, Pozsonyban pedig a német és a magyar lakosság megjelöléséről döntenek. A Szlovák Kommunista Párt Központi Bizottsága 1945. június 16-i határozatában arról rendelkezik, hogy a visszatért városokat (Kassát, Losoncot, Rimaszombatot, Rozsnyót, Érsekújvárt, Komáromot stb.) és Szlovákia fővárosát, Pozsonyt minél előbb magyartalanítani kell.

Edvard Beneš elnök 33/1945. számú alkotmánydekrétuma pedig a kollektív bűnösség elve alapján a teljes magyar kisebbséget megfosztja csehszlovák állampolgárságától. A rendeletek értelmében megbízhatatlannak kell tekinteni azokat, akik az 1929 óta rendezett népszámlálásokon magyar nemzetiségűnek vallották magukat.

Mi a helyzet Tornalján?

Tornalja ekkor 95%-ban magyarok lakta kisváros. A szovjet megszállókat 1945 márciusának végén váltják ott a Szlovák Nemzeti Tanács (SZNT) emberei, a város élére pedig szlovák komisszár kerül. 

Megkezdődik a megbízhatatlannak minősített magyarok letartóztatása, a magyar nyelvű ügyintézést betiltják, a magyar iskolákat nem engedik kinyitni, célzottan vizsgálják felül az iparengedélyeket, s a tornaljai magyaroktól begyűjtik a rádiókészülékeket is.

Visszaemlékezések szerint a „csehek” ekkoriban megzavarják a magyar fiatalok tánciskoláit, ellenszolgáltatás nélkül vesznek el értékeket a helyiektől, s ha az utcán valaki magyarul beszél, előfordul, hogy a csehszlovák katonák keresztet nyírnak a hajába. 

A tornaljai utcákon ezekben a napokban magyarellenes feliratok jelennek meg, amit a helyi fiatalok nem hagynak annyiban, és a jelszavak egy részét lefestik. A hatóságok érzékelik a helyzet fokozódását, ezért 1945. augusztus 7-én éjszakai kijárási tilalmat rendelnek el a városban.

A merénylet éjszakája

Még ugyanazon a napon, 1945. augusztus 7-éről 8-ára virradóra, éjjel 2 óra 15 perckor nagy erejű robbanás rázza meg a politikai rendőrség (Národná Bezpečnosť) épületét a Štúr utcában (korábban: Vasút utca). Több helyiség megrongálódik, de az épületben tartózkodó személyek sérülés nélkül megússzák a merényletet.

Tornalján azonnal statáriumot hirdetnek ki, gyülekezési tilalom lép érvénybe, és városszerte többször is kidoboltatják a csehszlovák katonai helyőrség parancsnokának felhívását, amely így végződik: „Felhívom Tornalja minden szlovák és lojális magyar lakosát, hogy az utcákon csak szlovákul beszéljenek!”

A hatóságok több mint kétszáz házkutatást rendelnek el, és mintegy 150 személyt előállítanak. A fogvatartottak betonpadlón alszanak, cipőjüket használva párnaként, s többségüket csak 10-14 nap múlva engedik szabadon.

A letartóztatottak között vannak a koncentrációs táborból nem sokkal korábban hazatért zsidó származású fiatalok is. Az utcákon katonai járőrök cirkálnak, az egymás között magyarul megszólaló nőket kopaszra nyírják.

„Terroristák, fasiszták”

„Magyar terrorista bandák akcióban” – írja a kommunista Pravda a tornaljai incidensről. „Ez a merénylet a magyar terrorista és fasiszta bandák műve, amelyek uszító kampányt folytatnak a magyar lakosság körében Csehszlovákia ellen.” A lap szerint a határvidéket „alaposan meg kell tisztítani a magyar terroristáktól”.

Hasonló véleményen van a demokrata párti Čas is, amely úgy véli, a térség békéje csak a „magyar fasiszták” kitelepítésével biztosítható.

Az üggyel a Szlovák Nemzeti Tanács is foglalkozik. Néhány nappal a robbantás után az SZNT belügyi megbízottja, Gustáv Husák Tornaljára érkezik. Döntés születik arról, hogy az egész járás magyar lakosságát a lehető legrövidebb időn belül ki kell telepíteni.

Három héttel később Viliam Široký, az SZNT elnöke a szlovákiai nemzeti bizottságok besztercebányai kongresszusán Csehszlovákiának „a magyar kisebbségtől való megtisztítását” sürgeti.

„Elfogták a szlovákok gyilkosát!”

Húsz tornaljai felnőttet időközben Zólyomba hurcolnak, a többi letartóztatottat pedig azzal fenyegetik, hogy a zólyomi túszokat kivégzik, ha nem derül ki a merénylet elkövetőjének személye. 

Néhány nappal később aztán a rendőrség lakossági bejelentés alapján letartóztatja a 19 éves, gimnazista Hancsovszky Bélát, akinél a házkutatás során gyutacsot és fegyvert is találnak. A gyanú szerint a merényletet két segítőjével követte el: öccsével, a 16 éves Hancsovszky Istvánnal és a 14 éves, budapesti Bőhm Ferenccel.

A kihallgatások során Hancsovszky Bélát fizikailag bántalmazzák, ütik és rúgják (más változat szerint a körme alá is szúrnak, és a tenyerét égetik). Hancsovszky beismerő vallomást tesz, elmondja, hogy a robbantással a magyarellenes intézkedések ellen akart tiltakozni, ezért dobott be 3 kg ekrazitot az épület ablakán, de hangsúlyozza, hogy tettét egyedül követte el. A bíróság hisz neki, ezért öccsét és Bőhm Ferencet gyanúsítottból tanúvá kvalifikálja át.

„Tornalján elfogták a szlovákok gyilkosát” – írja a Pravda, jóllehet a robbantásnak nem voltak halálos áldozatai. A szlovák lapok nemcsak a merénylőnek, hanem a „fasiszta magyar lakosságnak” is példás büntetést követelnek.

Golyó általi halál!

Az ügy a Rimaszombati Járási Népbíróság elé kerül. Noha Hancsovszky jól beszél szlovákul, magyar nyelvű tárgyalást kér. A vád szerint a szlovák nemzet ellen követett el bűntettet. S bár a bűnvádi eljárás során nem sikerül egyértelműen bizonyítani a vádlott bűnösségét (a merénylet szemtanúi például nem azonosítják őt), és a robbantásnak sem halottja, sem sérültje nem volt, a népbíróság példát akar statuálni, s a 19 éves Hancsovszky Bélát golyó általi halálra ítéli.

A kérdésre, hogy kér-e kegyelmet, Hancsovszky állítólag ironikusan visszakérdez: „Kitől? Maguktól?”

A jelenlévők elégedetten nyugtázzák a halálos ítéletet, és Hancsovszky viselkedését látva megjegyzik, hogy azonnal ki kellene őt vezetni a főtérre, és ott felkötni. A szlovák lapok is üdvözlik a bírósági döntést, a halálos ítéletet „arányosnak és igazságosnak” nevezik.

Tisztázatlan kérdések

Az üggyel kapcsolatban azonban marad néhány tisztázatlan kérdés. Kortársai szerint Hancsovszky azért vállalta magára a merénylet elkövetését, hogy így mentse meg a Zólyomba deportált, kivégzéssel fenyegetett tornaljaiak életét. A népbíróság előtt ráadásul nem hallgatták ki a legilletékesebbeket: azokat a csendőröket, akik a merénylet éjszakáján a parancsnokság épületében tartózkodtak.

Ha pedig mégis Hancsovszky volt az elkövető, de tettestársak nélkül, akkor megdől a csehszlovák államhatalom propagandagépezete által előszeretettel ismételt narratíva a „magyar fasiszták” csoportos szervezkedéseiről.

Utóbb már a népbíróság fővádlója, Andrej Homola sem biztos abban, hogy Hancsovszky volt a tettes, egy levelében ugyanis azt írja, szerinte a vádlott nem mondott el mindent, s talán mégis életben kellene hagyni, hátha akkor elárulja tettestársait – vagy az igazi elkövetőt.

Szökés a börtönből

Hancsovszky felülbírálja korábbi álláspontját, és néhány nappal később kegyelmi kérvényt ad be, ezt azonban a Szlovák Nemzeti Tanács elutasítja. A halálos ítéletet végre kell hajtani!

Igen ám, csakhogy Hancsovszky Béla 1945. szeptember 7-én megszökik a rimaszombati börtönből. A szökés körülményeiről többféle verzió maradt fenn, egyesek szerint kiemel egy drótot zárkája ablakának rácsozatából, azt ellapítja, csavarhúzóvá alakítja, s annak segítségével leszereli az ajtópántokat. Mások úgy emlékeznek, hogy Hancsovszkynak külső segítsége volt, harapófogót csempésznek be hozzá a zárkába, azzal nyitja ki a zárat.

Ami biztos: rövidzárlatot okoz az épületben, a zárlat okát kereső börtönőrt lefegyverzi a sötétben, a többi őrt ártalmatlanítja, s a börtön hatméteres falán átjutva Magyarországra szökik.

Epilógus

A csehszlovák hatóságok elfogatóparancsot adnak ki ellene, az ügyészség pedig diplomáciai úton kéri Hancsovszky kiadását a magyar hatóságoktól. 1945 októberében a szovjet NKVD (legfőbb titkosszolgálati szerv) segítségével Magyarországon is letartóztatják, de Hancsovszky újra megszökik.

Az állambiztonsági iratokban 1947-ben bukkan föl újra a neve, amikor a hatóságok tudomására jut, hogy a csehszlovákok által körözött „terrorista” az ózdi vasgyár kőművesbrigádjában dolgozik. A miskolci államügyész utasítást ad arra, hogy Hancsovszky Bélát tartóztassák le, és szállítsák Miskolcra – csakhogy Hancsovszkynak ezúttal is sikerül megszöknie a rendőrségi fogdából, s a zöldhatáron át Nyugatra menekül.

A hatóságok ekkor veszítik őt szem elől. Később még egyszer – 1949 őszén – kerül az állambiztonság látókörébe, akkor tudják meg, hogy Franciaországban tartózkodik. Levéltári dokumentumok alapján azonban semmi más nem állítható róla biztosan.

A tornaljai Hancsovszky Béla további sorsa ismeretlen.

A cikk a nyomtatott Vasárnap 2022/22. számában jelent meg.

Aki vásárlás helyett előfizetné a Vasárnapot, az most egyszerűen megteheti: https://pluska.sk/predplatne/vasarnap/#objednat-tlacene