Akváriumi halak darakórja

Az apró fehér pöttyök megjelenése a halakon egyértelműen a darakór megjelenésére enged következtetni. A darakór az édesvízi halaknak egyik leggyakoribb betegsége; kevés olyan akvarista van, aki még nem találkozott vele. Az egysejtű parazita, az Ichthyophthirius multifiliis által okozott betegség gyorsan terjed, hamar letaglózza a halakat. A parazita a halak bőrén és kopoltyúján jelenik meg, ott élősködik, gyarapszik, táplálkozik, ezzel utat nyitva egyéb bakteriális és gombás fertőzéseknek is. Az esetek túlnyomó többségében a zsúfolt tartás, a stresszes élet (például szállítás, rossz vízminőség, hirtelen hőmérsékletváltozás, agresszió az akváriumban stb.) és az új hal hozza, okozza. Ha új hal kerül birtokunkba, fontos, hogy betartsuk a zárlati szabályokat, hiszen gyógyítani a megbetegedett halakat nehéz, ezért inkább a megelőzésre kell összpontosítani. Az egészséges, életerős halak szervezete jó körülmények között gyakran legyőzi a betegségeket úgy, hogy észre sem vesszük.

Ha a fertőzés mégis felütné fejét, próbáljuk meg a malachitzöldes (trifenil-metán-színezék) kezelést alkalmazni, a kezelési útmutató szigorú betartásával (0,1–0,2 mg/liter). Nem árt, ha tudjuk, hogy a malachitzöld hamar lebomlik a vízben, ezért kell folyamatosan alkalmazni. A helyes alkalmazás során a víz enyhén zöldes színűvé válik. Alkalmazhatunk még FMC-t is, amelyből 1–1,5 ml-t adunk 100 liter vízhez. Ez az oldat formalint, malachitzöldet és metilénkéket tartalmaz.

Ha már megjelennek a fehér pöttyök a hal testén, akkor sajnos már késő cselekedni, hiszen ez a tünet az egysejtű kórokozó utolsó fejlődési fázisa.

A betegség korábban is felismerhető. Tünetei a következők: megnövekedett nyálkatömeg a hal testén és a kopoltyúján; sötétedő színek; gyors úszómozgások; dörgölőzés különböző tárgyakhoz, minek következtében a testen és a hasi tájékon kipirosodás és sebek keletkeznek, majd véres sebek, fekélyek alakulnak ki; gyors kopoltyú- és légzőmozgás; csökkenő étvágy, szokatlan helyeken való bujkálás.

Sajnos a halak eleinte jól titkolják betegségüket, csupán étvágytalanok és kevésbé mozgékonyak. Később pedig már azért nehéz észrevenni a rendellenességet, mert a kór előrehaladtával összehúzzák úszóikat és többnyire valahova behúzódnak. Fontos tehát, hogy mielőbb megkezdjük a gyógykezelést, mert csak így menthetjük meg a halakat a biztos pusztulástól. Erős fertőzés esetén azonban még így sincs sok remény a halak felépülésére.