Nemesítőink régi törekvése, hogy a fajok közötti interspecifikus keresztezésből származó hibridekben egyesítsék a szőlőfajok kedvező tulajdonságait

Mit érdemes a termelőknek tudniuk a rezisztens, toleráns szőlőfajtákról?

Az eurázsiai szőlő, a Vitis (V.) vinifera kiváló minőségű termést ad, de fogékony a peronoszpórára, a lisztharmatra és a filoxérára. Más, elsősorban amerikai szőlőfajok e károsítókkal szemben rezisztensek vagy toleránsak, termésük viszont nem igazán alkalmas borkészítésre.

Az eurázsiai szőlő, a Vitis (V.) vinifera kiváló minőségű termést ad, de fogékony a peronoszpórára, a lisztharmatra és a filoxérára. Más, elsősorban amerikai szőlőfajok e károsítókkal szemben rezisztensek vagy toleránsak, termésük viszont nem igazán alkalmas borkészítésre. Nemesítőink régi törekvése, hogy fajok közötti, idegen szóval interspecifikus hibridekben egyesítsék a szőlőfajok kedvező tulajdonságait. Az első ilyen irányú keresztezések „gyümölcsei” a direkttermők. A kifejezés arra utal, hogy az ilyen szőlő oltás nélkül, direkt, tehát közvetlenül telepíthető.

A korabeli amerikai nemesítők a XIX. század elején az egyes amerikai szőlőfajokat használták fel. A Herbemont alapvetően a V. aestivalis termesztésbe vont fajtája. A Concord és az Izabella a V. labrusca fajhoz sorolható. A Jacquez a V. aestivalis, a V. cinerea és a V. vinifera keresztezéséből vezethető le. A Taylor a V. riparia, V. labrusca és V. monticola hibridje; a Noah szőlőfajta pedig a Taylor magonca. A Clinton V. riparia és V. labrusca hibrid, az Othello pedig a Clinton és egy V. vinifera, a Trollingi keresztezéséből származik. A Piros Delaware a V. labrusca, a V. aestivalis és a V. vinifera természetes hibridje; a Fehér Delaware ennek magutóda. Az ellenálló képesség és a minőség a direkttermők esetében negatív korrelációban áll egymással. Ennek ellenére a korabeli gyűjtők erős növekedésük és tetszetős lombozatuk miatt számos direkttermőt hoztak be Európába. E szállítmányokkal érkezhetett a lisztharmat, a filoxéra és a peronoszpóra a kontinensre.

Európai, kezdetben főként francia szőlészek, Oberlin, Couderc, Castel, Seibel, Baco, Malegue és Kühlmann igen nagy számban állították elő az amerikai és eurázsiai fajták komplex hibridjeit, melyek kezdetben a nemesítő neve és kódszáma alapján váltak ismertté. Az így létrehozott termőhibridek a – direkttermőkkel szemben – nem filoxéra-ellenállóságuk, hanem gombás betegségekkel szembeni ellenálló képességük, valamint elfogadható minőségük miatt voltak jelentősek. Couderc hibridjei közül ismertté vált a Couderc 503 (Százszoros) és a Couderc 7120 (Couderc noir). Baco keresztezései közül többek közt a Baco 1 és a Baco 22 került szaporításra. Seibel hibridjei közül széles körben ismertté vált a 4986 (Rayon d _or), a 5279 (Aurora, Feri szőlő), a 5409 (La Glorie de Seibel, Iber francia) és a vörösbort adó 4643 (Roi des noirs, Pannonhalmi kék). Kühlmann keresztezései közül népszerűvé vált a 188-2 (Maréchal Foch), a 194-2 (Léon Millot) és a 319-1 (Triumphe d_Alsace). A két világháború között tovább folytatódott a termőhibridek előállítása. A legnagyobb ismertséget a Seyve-Villard (SV) fajták, az 5276 (Seyval blanc) a 12286, a 12375 (Villard blanc) és a 18315 (Villard noir) érték el.

Németországban is jelentős eredményeket értek el az ellenálló fajták nemesítésében. Ismertebb fajtáik: Pollux, Phoenix, Sirius, Orion, Regent, Hibernal, Breidecker, Primera, Prinzipal, Saphira, Rondo, Merzling és Johanniter. Osztrák kutatók Klosterneuburgban állították elő a Roesler, a Ráthay és a Seifert fajtákat. A romániai nemesítés eredményei közül kiemelésre érdemesek a Valeria, a Brumariu és a Radames fajták. Moldovában nemesítették többek közt a Fesztivalnüj, a Lyana, a Viorika és a Dacsnüj szőlőfajtákat. A Magaracsi Szőlészeti Intézetben hozták létre a Podarok Magaracha és a Pervenets Magaracha elnevezésű hibrideket. Bulgáriában is állítottak elő interspecifikus hibrideket. Fontosabb fajtáik: Plevenski kolorit, Dunavska Gomza, Strebrostrui, Dunavski Lazur, Muskat de Kailakh.

Magyarországon az interspecifikus fajták nemesítését Csizmazia és Bereznai kezdték el a SV hibridek felhasználásával. Egerben nemesített fajhibridek: Zala gyöngye (állami elismerés: 1970), Bianca (1982), Medina (1984), Nero (1993). További fajták: Áron, Suzy, Rita (Göcseji zamatos), Lakhegyi mézes, Vértes csillaga, Viktor (EB 10) és Aletta (ECS 18). Az egri nemesítés eredményeire támaszkodva Szegedi és munkatárasai is folytattak interspecifikus keresztezéseket Kecskeméten. Állami elismerést kaptak: Pölöskei muskotály (1979) és Teréz (1995), valamint Sarolta (KM. 309), Piroska (R 49), Eszter (R 65), Lidi (R.66), Lilla (R. 68), Galamb (R. 69), Orsi (R. 70), Flóra (R. 73), Fanny (R. 78) és Angela (R. 90). Füri nemesítői tevékenységéhez fűződik a Seibel 5279 (Feri szőlő) felhasználásával létrehozott Reflex (RF. 5), Refrén (RF. 16) és Reform (RF. 48). A Kertészeti Egyetemen előállított szőlőfajták: Viktória gyöngye (1995), Duna gyöngye (1995), Csillám (1997), Palatina (1996), a V. amurensis x V. vinifera keresztezéseként létrejött a Kunleány, a Kunbarát, a Taurus (A 102), Amadeusz (A 109), Orpheus (A 122), Odysseus (A 212), Korai bíbor (V 1) és a Pannon frankos (V16). A Kristály (C 43) és a Toldi (C 50) fajtákat Kriszten nemesítette.

A fajok közötti keresztezésből származó hibridek elvileg egyenértékűek a V. vinifera fajtákkal. Erről az O.I.V. XVI. Kongresszusán, Stuttgartban született határozat. (A fajhibrideket azóta nevezzük általánosan „rezisztens” fajtáknak.) Ennek ellenére már az EU 2003 előtti borjoga is előírta, hogy minőségi bor készítéséhez csak V. vinifera fajhoz sorolható fajták használhatók fel. Az EU új borpiaci rendtartásának kialakítása céljából egy független tanulmányt készítettek a fajhibridekről. A vizsgálatba a Villard blanc, a Seyval blanc, a Bianca, a Zalagyöngye, a Medina, a Regent, a Villard noir és a Couderc noir fajtákat vonták be. Az Európai Bizottság e tanulmány eredményeire hivatkozva fentartotta korábbi korlátozását. A tanulmány megállapítása szerint ugyanis a hibridek a V. vinifera fajtákénál rosszabb minőségű bort adnak.

Milyen összetevőkben mutathatók ki eltérések a V. vinifera és az interspecifikus fajták borában? Gyakran elhangzó kifogás, hogy a fajhibridek sajátos illattal, ízzel rendelkeznek. Az idegen („inter”) ízt a metil- és az etil-antranilát, a 2-amino-acetofenon, a 2, 5 dimetil 4-metoxi 3-(2H)-furanon, a 2, 5 dimetil 4-hidroxi-3-(2H)-furanon és a 4, 5 dimetil – 3 hidroxi 2-(5H)-furanon aromaanyagok okozhatják. A mellékízek többnyire a teljes érettség állapotában jelentkeznek a leghatározottabban. Kialakulásuk függ az évjárattól és a termőhelytől is. A déli szőlőtermesztő országokban kevésbé feltűnőek, a szőlőtermesztés északi határához közeledve viszont egyre markánsabban jelentkezhetnek.

A V. vinifera színét monoglükozidok adják. Az észak-amerikai és a kelet-ázsiai fajokra a diglükozidok a jellemzőek. A diglükozid-tartalom alapvetően a direkttermő fajták kimutatására alkalmas. A hibridekben gyakran malvidin diglükozid mutatható ki, de emellett malvidin monoglükozidot is tartalmaznak.

Az amerikai szőlőfajták, valamint egyes hibridek bogyói viszonylag sok pektint tartalmaznak, s a pektin az erjedés során metilalkohollá alakulhat át. A rezisztens fajták borai azonban a metilalkohol mennyisége alapján lényegesen nem különböznek a V. viniferákétól. A borok metilalkohol-tartalma az erjesztés körülményeitől is függ; a legtöbb a vörösborok héjon erjesztése esetén keletezik.

Egyes vizsgálatok alapján a rezisztens szőlőfajták olyan anyagokat tartalmaznak, melyek a csirkék máját károsítják, sőt még az utódaikban is elváltozásokat idéznek elő. Állítólag a hibridek borával itatott csirkék egy része néhány hónapon belül májcirrózisban elpusztulhat. V. vinifera borral kezelt állatoknál ezzel szemben semmiféle károsodást nem lehetett felfedezni. Amerikai kutatók ugyanakkor vizsgálatokkal igazolták, hogy a hibrid borok nem ártalmasak a szárnyasok egészségére. A kutatók szerint az esetlegesen megfigyelhető rendellenességek nem a hibridek mérgező hatásával, hanem a kísérleti állatok egyoldalú, hiányos táplálkozásával indokolhatók. Összefoglalóként tehát megállapítható, hogy nem igazolt egyértelműen a hibrid borok egészségkárosító hatása. Számos szakíró szerint a rezisztens fajták bora elérheti a V. vinifera fajták minőségét. (Az Agro napló szakfolyóirat nyomán)

Az EU-ban is tiltott direkttermők

Noah, Othello, Isabella, Jacquez, Clinton, Herbemont. Ezek olyan direkttermő szőlőfajták, amelyekből árubort az EU-ban nem lehet előállítani. Illetve az árubor előállítása céljából új szőlőt telepíteni, a meglévő szőlőt pótolni, felújítani vagy újratelepíteni tilos. E fajták terméséből készült bor továbbfeldolgozás és közfogyasztás céljából nem hozható forgalomba. Az Othello és direkttermő társainak a bora gyenge minőségű, savanykás, jellegzetesen kellemetlen, poloskaízű, de szép sötét vörös színű, s ezért csekély mennyiségben a vörös borok színének a javítására használták fel. (Viszont Észak-Amerikában kitűnő borszőlőket nemesítettek!) A tiszta szőlőpektin poligalakturonsavas láncmolekula, amely 75%-ban metanollal van észterezve, ami az erjedés során lehasad és a borba is átkerül. A direkttermő szőlőfajták több pektint tartalmaznak, így a borukban a metilalkohol is nagyobb mennyiségben fordul elő, mint a Vitis vinifera fajták boraiban. (AN)

Ajánló