Villásreggeli a csillag jegyében

Korlátot csak az idő szabott, így hát számomra is fel volt adva a lecke: mit válasszak a hihetetlenül attraktív kínálatból? Végül két Mercedes (GL 500, SL 500), illetve a Dodge Nitro mellett döntöttem.

Elsőként a GL 500-as kulcsait vettem át. A stuttgartiak új, minden eddiginél nagyobb terepkocsija hihetetlenül impozáns jelenség. Négy erőforrással kapható, tesztautóm orrában az 5,5 literes, 388 lóerős csúcsmotor duruzsolt. A V8-as 6,5 másodperc alatt katapultálja százra a két és fél tonnás monstrumot, a végsebesség pedig azért „csak 240 km/óra, mert itt leszabályozza az elektronika. A légrugózás, ha kell, 307 mm-es hasmagasságot produkál, a kocsi gázlóképessége 600 mm… A Dodge Nitro is nehezen nézhető el az utakon, már csak lehengerlő maszkjának köszönhetően sem. Az egyedül elérhető 2,8 literes, 177 lóerős dízelmotorral vittem próbaútra, sajnos, a GL-hez hasonlóan szintén csak aszfalton. Tereptulajdonságait (34/17 fokos orr-és farszög, 483 mm-es gázlóképesség) tehát nem volt alkalmam megtapasztalni, viszont nagyon élveztem a minden oldalról áradó hamisítatlan amerikai miliőt… Az új SL 500-as viszont aszfalton tudta nyújtani mindazt, amire képes, márpedig ez nem kevés. „Százas sprintje” 5,4 másodperc – már azt vártam, mikor száll fel –, de ezt már csak a 250 km/óránál leszabályozott végsebesség sem tette lehetővé. S közben érintésnyire volt hozzám a külvilág, és jólesően simogattak a májusi napsugarak…