<p>Mindenkinek megvan a maga története. A születéssel kezdődik, az elmúlással ér véget az az időszak, amelyet önmagad és mások segítségével megtöltesz történésekkel. Akivel találkozol, lenyomatot hagy emlékkönyvedben. Emlékekkel és érzésekkel ajándékoz meg, melyekhez később visszalapozhatsz.</p>
Ugyanilyen története és emlékkönyve van mindennek és mindenkinek, akivel és amivel találkozol. Egy egyszerű asztalnak is megvan a maga históriája: nemzedékeket szolgált, dédanyáink, nagyanyáink hasznára volt, és tanúja számtalan körülötte zajló történésnek.
Ugyanez igaz barátainkra, családunkra és a rövid időre felbukkanó emberekre is. Mindenki megjelenik, lenyomatot hagy emlékkönyvünkben, és távozik, miközben semmi mást nem tett, mint a saját útját járta.
Mivel mindenki a maga útján megy, életed történetének szereplői nem a tieid. Ha úgy tetszik, a sors kölcsönad benneteket egymásnak, majd amikor eljön az ideje, szétválaszt, hogy ki-ki a maga történetét élhesse tovább. Ez a szétválás néha közömbös, máskor fájdalmas. Velünk születik a ragaszkodás vágya, amely miatt magunkhoz láncolnánk mindenkit, aki számunkra kedves.
Ennek ellenére nagyon is belátható idő az, amelyet egymással tölthetünk. A búcsú pillanata azonban nem lehet veszteség, csupán még értékesebbé teszi az ajándékba kapott, közös emlékeket. Őrizd őket szeretettel!
Kép a Vasárnap aktuális számában!
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.