Búcsúházasság, nyitott házasság, vadházasság, ráadásul minden a bulvársajtó élénk érdeklődése mellett. A Pál utcai fiúk írója fiatalon beleszeretett a szomszéd lányába, és vele élte le egész életét. Vagyis dehogy: háromszor nősült, és közben egy rakás szeretője volt.
Néha hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy amit ma a bulvársajtóban a kvázi hírességek, celebek magánéletéről olvasunk, azok soha nem látott furcsaságokat és gátlástalanságokat tartalmazó történetek, a romlott, elanyagiasodott és digitális analfabetizmusban élő 21. századi ember szánalmas életének manifesztumai. Pedig Molnár Ferenc magánélete mellett a mai celebpletykák szánni való, álmos kisvárosi történetek csupán.
Sem ő, sem Ady
Molnár Ferenc a 20. század első évtizedeiben Budapest egyik legismertebb arca volt. Regényeket és színpadi műveket írt, közben lapoknál dolgozott, és jelen volt a társasági eseményeken. Nem élt tehát remeteéletet, szerette a kicsapongást és a bohém időtöltéseket. 1878-ban született, budai német–zsidó családban, apja orvos volt, és fiát is annak szánta. Ferenc viszont a gimnázium éveiben már újságírónak készült, később jogot tanult.
Második legfontosabb évszám az életében 1906: ekkor írja A Pál utcai fiúkat, és ekkor köt házasságot Vészi Margittal. Első felesége szintén ismert volt művészi körökben (festett és írt is), édesapja ráadásul Molnár „főnöke”, a Budapesti Napló főszerkesztője volt. Vészi Margit Ady Endrének is tetszett (Lédának nyilván kevésbé). Dedikált versesköteteket küldött a lánynak, és hozzá írta a Margita-ciklus verseit (legismertebb köztük a Margita élni akar).
Vészi Margitnak Ady volt az első szerelme, édesapja azonban meg akarta óvni a rossz hírű költőtől, ezért Párizsba küldte. 1906-ban pedig hozzáment a költő helyett egy íróhoz, Molnár Ferenchez. Sokkal jobban azonban vele sem járt: Molnár fizikailag bántalmazta (akkor is, amikor már gyereküket várták), napokra eltűnt otthonról, és nem szüneteltette kicsapongó életmódját. Fél évig bírták egy fedél alatt, aztán szétköltöztek. Egy lányuk született, Molnár Márta, de 1910-ben elváltak, mert a rokonság békítő próbálkozásai és az újbóli összeköltözés sem hozott javulást a kapcsolatban.
Színésznőtől színésznőhöz
Közben Molnár Ferenc évről évre népszerűbb lett színpadi műveivel, amelyeket 1910 táján Bécs és Németország mellett már Olaszországban és az Egyesült Államokban is játszottak. A bulvársajtó viszont a Vészi Margittól alig elvált írót máris hírbe hozta egy ünnepelt színésznővel, Varsányi Irénnel. Viharos szerelem volt, hiszen a színésznőnek már volt férje és két gyereke, ám kijelentette, hogy Molnárért mindent otthagy. Végül nem tette meg. Az írónak pedig egy öngyilkossági kísérlet kellett ahhoz, hogy valahogy feldolgozza a szakítást. A folyamat következő részét sem egy vidéki tanítónő mellett abszolválta, hanem kinézte magának a kor egyik legünnepeltebb színésznőjét, Fedák Sárit. Nyáry Krisztián Így szerettek ők című könyvéből tudjuk, hogy Molnár nem vesztegette az időt virágcsokrok küldésével meg ilyesmikkel, hanem egyszerűen leszólította a primadonnát. „Maga nagyon tehetséges, de igazi nagy színésznő, olyan, amilyen kevés van a világon, csak akkor lesz magából, ha egy ilyen magamfajta zsidó gyerek jól az életébe tapos.” Az ellenállhatatlan felkérést persze Fedák Sári nem utasította vissza, a bulvársajtónak pedig nem kellett sokáig várnia, hogy egy párként ránthassa le róluk a leplet.
Természetesen ez sem egy lapos egymáshoz csiszolódás volt, mindenesetre a szimbiózisból mindketten profitáltak. Molnár egy rakás sikeres és testre szabott szerepet írt Zsazsának, a nő pedig bevezette az írót az úri társaságokba. Együtt egyébként nem éltek, csak háltak, és kapcsolatuk jó tíz éve alatt egyikük nem formált kizárólagos igényt a másikra. A bulvárpletykák főszerepeihez elég volt már az is, hogy össze sem voltak házasodva, de ők még itt-ott, ha lehetett, rádobtak egy lapáttal. Mialatt az író az első világháborúban haditudósítóként dolgozott, Fedák Sári itthon többször megcsalta. A harctérről hazatérő riporter elől ezt ismerősei nem is titkolták el. Molnár válasza így hangzott: „Mindenkivel lefeküdt? De pénzért csak velem hált!”
Búcsúházasság
Persze, aztán sor került a házasságra is, amihez stílszerűen egy harmadik személy adta az impulzust. Molnár beleszeretett a nála húsz évvel fiatalabb színésznőbe, Darvas Lilibe, és elhatározták, hogy összeházasodnak. Fedák Sári viszont nem akarta, hogy elhagyott szeretőként tekintsenek rá, ezért azzal a feltétellel adta a beleegyezését az író és fiatal kedvese együttéléséhez, hogy Molnár kössön vele búcsúházasságot. Szintén Nyáry Krisztiántól tudjuk, hogy az alkalomhoz nem illően, sportzakóban állt az anyakönyvvezető elé, és amikor ezt az egyik tanú felrótta neki, azt mondta: „Szmokingot csak premierre öltök.” Még furcsább lehet, hogy a búcsúházasság után az „ifjú pár” gyakran mutatkozott együtt társaságban, férj- és feleségként mutatva be egymást. Történetüket az Üvegcipő című darabban írta meg. 1926-ban végül elváltak, hogy Molnár elvehesse Darvas Lilit. Talán ez ma valakinek furcsa, de Fedák Sári nem kért semmit Molnártól, hiszen egyikük sem élt rosszul.
Hárman az emigrációban
A fiatal színésznő mellett aztán a tivornyákban és szerelmi hadjáratokban megfáradt Molnár végleg lehorgonyzott – hát ez sem igaz. Bár az író élete végéig házasok maradtak (1926-től 1952-ig), keveset éltek együtt, és inkább afféle számíthatunk egymásra-féle baráti viszony volt az övék. Mondjuk, ennek egyik fő oka, hogy Molnár még 1932-ben beleszeretett Barta Vandába, akit az életrajzírói hivatalosan is utolsó szerelmeként emlegetnek, már amennyire az ilyesmit hivatalosnak lehet tekinteni. Amikor a háború előtt az antiszemitizmus kezdett a hivatalos politikai kurzusba beszivárogni, Molnár Ferenc emigrált, 1940-ben pedig az Egyesült Államokba távozott. Vele ment Lili és Vanda is, az író Vandával élt egy lakásban, de Lilivel is napi kapcsolatban voltak, mivel a két nő jól kijött egymással. Vanda néhány évre rá öngyilkosságot követett el, az író mély depresszióba süllyedt, amely élete végéig elkísérte. A tengerentúlon nem lelt igazi otthonra, hazavágyott, de amikor a 40-es évek végén meghívták Budapestre, nem jött el.
Molnár Ferencet, aki olyan játékos és spontán könnyedséggel épített szerelmi cselekményeket színműveiben, és aki saját korában elsősorban a magánéleti botrányai miatt került a lapokba, egy ifjúsági regény szerzőjeként tartja elsősorban becsben az utókor. Kevesen tudják, hogy A Pál utcai fiúk szerzőjének unokája az a Horváth Ádám (Molnár Márta fia), aki a Szomszédok című filmsorozat rendezője volt, és aki idén június 19-én hunyt el, 89 éves korában.
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.