Minden gépben van gyártási hiba?

Ma már legfeljebb öt-hat év az elektromos berendezések élettartama, és nem csak azért, mert mindig újabbakra, korszerűbbekre vágyunk, hanem főleg azért, mert javíthatatlanok.

Szinte semmit sem javítanak

A mosógépek, televíziók, számítógépek javításával már csak márkaszervizek foglalkoznak, és szinte kizárólag a jótállási idő alatt. Utána csupán tanáccsal tudnak szolgálni: jobban megéri, ha újat veszünk, mint ha a komponensek nagy részét lecseréltetjük. A trükk ugyanis abban rejlik, hogy ma már nem alkatrészekből szerelik, hanem egész panelekből ragasztják össze az elektromos berendezéseket, és ha egyszer szétszedik őket, soha többé nem lehet összerakni. Ha mégis, akkor a felét ki kell cserélni, és ez annyiba kerül, hogy valóban gazdaságosabb újat, modernebbet, nagyobb teljesítményűt, energiatakarékosabbat vásárolni.

Ugye ismerősek a szlogenek? Valamennyien így gondolkozunk már, és eszünkbe sem jut, hová kerül az a rengeteg kidobott gép, miért nem lehet ebben a műszakilag rendkívül fejlett világban semmit megjavítani. Pedig a válasz rendkívül egyszerű: mert a gyártók nem akarják. Eleve úgy tervezik meg a berendezéseiket, hogy ne lehessen őket szétszedni, javítani, gyengébb minőségű anyagokat használnak, és ha meg ez sem volna elég, szándékos gyártási hibákat is beiktatnak. Mindezt azért, hogy a felhasználók kénytelenek legyenek minél hamarabb új készüléket vásárolni. Hogy a környezetet tönkreteszik, az embereket pazarlásra szoktatják vagy kényszerítik, az egyelőre senkit sem érdekel – a fogyasztói társadalom teljes gőzzel dübörög. Nyilván azért is, mert ezen a téren még nagyon hiányos a felvilágosítás.

Egy mosógép öt évig szolgál

A hazai fogyasztóvédelmi felügyelet nem foglalkozik a termékek túl rövid működési idejével és a beépített gyártási hibákkal – az intézmény jogkörébe csak a vásárlást szabályozó törvények megtartásának ellenőrzése tartozik. Nálunk kutatók sem vizsgálják, miért romlanak a szuperokos gépek sokkal hamarabb, mint kezdetleges elődeik, hiszen egyelőre semmi sem kényszeríti őket arra, hogy ezt firtassák. A témakörben Európában mindössze egy számottevő tanulmány született: a német Stefan Schridde fogyasztóvédelmi szakember és Christian Kreiss közgazdász kutatásaik során arra az eredményre jutottak, hogy számos alkalommal a gyártók által beiktatott gyenge pontokon történnek a meghibásodások. Vagyis szándékosan megtévesztik a vásárlókat a nagyobb bevétel végett. A vizsgálat leginkább nyomtatókra, fejhallgatókra, mosógépekre, valamint elektromos borotvákra és fogkefékre terjedt ki, s a két szakember azt tanulmányozta, mely termékeknél alkalmazhattak a gyártók tudatosan olyan gyenge minőségű alkatrészeket, amelyek idő előtt felmondták a szolgálatot. Az eredmény döbbenetes: évente több milliárd euróra rúg az az összeg, amelyet a fogyasztók egyre gyakrabban meghibásodó készülékeik pótlására fordítanak, és egy-egy berendezés átlagosan csak négy évet szolgál egy háztartásban. A mosógépek, hűtők, villanysütők akár hét-nyolcat is, de a számítógépek, nyomtatók, kávéfőzők csak négy-ötöt, a mobiltelefonok pedig alig másfelet. Utóbbiak elromlani sem tudnak, egyszerűen csak kimennek a divatból.

Beállított számlálók

A német kutatók több mint kétezer műszaki berendezést vizsgáltak meg. Nyomtatókban például sok esetben találtak olyan belső számlálót, amely egy bizonyos érték elérése után a gép meghibásodását jelzi. A számláló visszaállítása után a nyomtató a legtöbb esetben hibátlanul működött tovább. Laptopokban, táblagépekben a beépített alkatrészek gyakran ragasztottak, és ez jelentősen megnehezíti a javítást. Az elektromos fogkefékben, borotvákban általában a beépített, cserélhetetlen akkumulátor romlik el, a kávéfőző gépeket eleve úgy gyártják, hogy bizonyos mennyiségű kávé elkészítése után végleg leálljanak. A lézeres nyomtatókban olyan elektromos számláló van, amely pl. tízezer oldal kinyomtatása után jelzi, hogy cserélni kell a festékpatront. A szakértők a vizsgált készülékben megtalálták és visszaállították a számlálót, s ennek köszönhetően további ötvenezer oldalt tudtak az eredeti patronnal nyomtatni. A mosógépeknél a fűtőszálak gyenge minősége a leggyakoribb gond, hogy a vásárlók kilószámra vásárolják a vízkőoldókat – teljesen feleslegesen. És nemcsak a műszaki cikkekkel trükköznek a gyártók: ugyanígy pocsék alapanyagból, rossz minőségű ragasztóval készülnek a bútorok, cipők vagy akár a cipzárak. Csak azért, hogy az újakat és még újabbakat legyen kinek eladni, és nőjön a fogyasztás.

Mindig újabbra vágyunk

Hogy emellett a szeméthegyek is nőnek, az egyelőre senkit sem foglalkoztat annyira komolyan, hogy valamit tenne is ellene. A zöldek ugyan minden országban figyelmeztetnek arra, hogy lassan eláraszt bennünket az e-hulladék, de a politikusok nem törik magukat, hogy szigorítsák a minőségi és garanciális előírásokat. Mégpedig azért nem, mert a fejlett gazdaságok motorja a fogyasztás, és ha mindenkinek, mondjuk, tizenöt évig működne a mosógépe, tévéje, akkor csökkenne a forgalom, a bevétel, az adó, nőne a munkanélküliség, még nagyobb lenne a gazdasági válság. Úgy látszik, a huszonkettes csapdájába kerültünk, de önmagunkat hajszoltuk bele. Többek között azzal, hogy elhittük: mindig újabb, jobb, divatosabb termékre van szükségünk – gyakran még azelőtt, hogy a korábbi felmondta volna a szolgálatot. Ez az utóbbi években leginkább a mobiltelefonok és táblagépek birtoklására jellemző, de a marketingszakértők már belénk sulykolták, hogy az új termék csak jobb lehet az öregnél. Mivel ma mindenki azonnal értesül a legújabb fejlesztésekről, és rögtön birtokolni is akarja a korszerű gépet, a kereslet azt diktálja, hogy az árut olcsón kell adni. Ezért készülnek a háztartási gépek silány alapanyagból, néhány éves használatra. Kicsit ugyan zsörtölődünk ezen, de már megszoktuk, hiszen úgy sincs más választásunk. A rengeteg ipari hulladék meg majd úgyis a következő nemzedék gondja lesz.

Arany és méreg

Magánszemélyek a háztartási elektromos hulladékot a gyártónál vagy kereskedőnél adhatják le, amelyet törvény kötelez az átvételre. A nagyvállalatoknak jó esetben kiépített kapcsolatuk, szerződésük van egy hulladékkezelővel. Rosszabb esetben – és ez a gyakoribb – a világ fejlettebbik fele úgy szabadul meg az e-hulladéktól, hogy illegálisan egy fejlődő országba szállítja. Ott szakszerűtlen körülmények között, egészségre veszélyes módon bontják és nyerik vissza belőle a nyersanyagokat, sokszor fiatalkorúak dolgoztatásával. Az elektronikai hulladékban a periódusos rendszer elemeinek majd fele megtalálható: az újrahasznosítható fémek (vas, alumínium, réz, arany, ezüst) mellett szinte mindig tartalmaznak mérgező anyagokat (ólmot, kadmiumot, higanyt, berilliumot stb.) Utóbbiak tartós egészségi és környezeti károkat okozhatnak.

Hogyan biztosítják a gyártók az elöregedést?

* Eleve gyenge minőségű alapanyagot használnak

* Úgy szerelik össze a terméket, hogy ne lehessen szétszedni

* Az akkumulátort beépítik, hogy ne lehessen cserélni

* A termék memóriakártyájába beprogramozzák az elromlás idejét

Afrikába szállítják a fejlett világ szemetét

Az Egyesült Nemzetek Környezetvédelmi Programja (UNEP) szerint a világon jellemzően növekvő mennyiségű e-hulladék (kidobott számítógép, mobiltelefon, televízió) már Nyugat-Afrika több régiójában is érzékletes módon jelen van. Benin, Elefántcsontpart, Ghána, Libéria és Nigéria együtt közel egymillió tonna háztartási e-hulladékot termel évente, és ez a mennyiség kiegészül az – UNEP szerint – Európából érkező technoszeméttel. Bázelben 1992-ben nemzetközi egyezményt kötöttek a veszélyes hulladék határokon való átjuttatásának megakadályozására, de e-hulladék mégis eljuthat azokba az országokba, amelyek nem akadályozzák az illegális szállítást.

E-szemétdombon ül a világ

* Az egész világon 2012-ben 48,9 millió tonna e-hulladék keletkezett. A hegy 2017-re a várakozások szerint évi 65,4 millió tonnával gyarapszik.

* A StEP-kezdeményezés, amely ENSZ-szervezetek, kutatóintézetek, elektronikai eszközöket gyártó cégek, kormányzati és civil szervezetek összefogásával jött létre, azt a célt tűzte ki, hogy úrrá lesz e fölött a probléma fölött. Kezdetnek elkészítette az elektronikai hulladék első átfogó világtérképét. * Ez 184 ország esetében adja meg, hogy mennyi elektronikai eszköz került újonnan forgalomba, és mennyi elektronikai hulladék keletkezett.

* Németországban 2012-ben egy lakosra számítva 27,5 kg elektronikai eszköz került piacra és 23,23 kg elektronikai hulladék keletkezett.

* Ezzel Németország majdnem beérte az Egyesült Államokat, ahol egy főre 29,78 kg elektronikai hulladék jutott.

* Utána Kína következett 26,8 kg-mal.

* Szlovákia lakosonként 14,33 kg e-szemetet termelt, Magyarország 11,63, Csehország 16,6, Románia 7,53 kg-ot.