Megy ez tisztán is!

Felöltözve is duzzadnak az izmai a póló alatt. Nemcsak a hölgyek, a férfiak is megfordulnak utána az utcán, üzletben. Ráadásul többször látták újságban, tévében, így fel is ismerik. A hatvanéves Kálmán nejének eleinte furcsa volt, aztán megszokta, hogy megszólítják a férjét, aki érett férfikorban adta a fejét testépítésre.

Hogyan kezdi ezt valaki ötvenévesen?

Nem ötvenévesen kezdtem, előtte is sportoltam: kiskoromtól nem volt hét, hogy ne mentem volna edzésre. Mindent szerettem, nem volt olyan sportág, amelyben ne képviseltem volna az iskolát. Bár sehol sem értem el kimagasló eredményt, jobb voltam, mint az átlag. A legtovább fociztam – iskolában, katonaság alatt, negyvennyolc éves koromban kezdtem a testépítéssel versenyszerűen foglalkozni.

Addig nem is gondolt rá?

Nem, mert olyan információim voltak, hogy korán kell kezdeni, később már nem lehet úgy fejlődni. A másik, hogy fiatalkoromban olyan helyen éltem, ahol nem volt rá lehetőség. A foci volt a legegyszerűbb, ahhoz csak egy labda kellett, és cipő.

Emlékszik arra a pillanatra, amely elvitte a testépítés felé? Netán öregnek érezte magát a többi sporthoz?

Létezik nálunk a Muscle & Fitness magazin, négyszer bejelentkeztem hozzájuk a meghirdetett akcióra, de soha nem sikerült. Ott nem arról volt szó, hogy valaki versenyző legyen, hanem hogy pozitív változást érjen el a testét illetően. Aztán a fiamat is kezdte érdekelni a dolog, s Gútán volt a legközelebbi klub. Felkerestünk egy edzőt, ő segített és vett rá arra, hogy elmenjek versenyre. Ez Turócszentmártonban volt 2003-ban, s nyolc részvevő közül 5. lettem. A bíró, aki átadta a díjat, odasúgta: kár a festékért, jobb helyen is végezhettem volna. Ez adta a lökést, hogy a következő éven is megpróbáljam, akkor már a 4. helyre kerültem. Látván, hogy azok, akik előttem végeztek, 15-20 éve űzik ezt a sportot, úgy voltam vele, hogy ez az utolsó versenyem. Az autóhoz menet azonban megállított a kategóriám győztese, hogy ha volna olyan díj, amelyet a legnagyobb fejlődésért adnának, azt nekem kellett volna kapnom. Gondoltam, ha egy idegen, aki másodszor lát, észrevette, hogy ekkorát fejlődtem, megéri folytatni.

Arra, hogy naturális testépítéssel foglalkozzon, magától gondolt?

Eszembe sem jutott, hogy lehet másképp is, nem is kerestem. Úgy voltam vele, hogy mindenki természetes úton csinálja, úgy táplálkozik, edz, hogy így néz ki. S ha ment tisztán, nem kellett semmit szednem. Ráadásul jó voltak az adottságaim, akkor minek. Utána kezdtem olvasgatni róla, hogy a doppingnak milyen mellékhatásai vannak. Amíg szedi az ember, van izom, van erő, s ha kihagyja, akkor se erő, se izom.

Ráadásul az egészsége is rámegy.

Pontosan. Nekem erre már nincs szükségem. Ha nem megy természetes úton, akkor majd abbahagyom, és csak kedvtelésből edzek. Mert az én célom az egészség: ezt a sportot ha nem is versenyformában, de egész életemben űzhetem, s úgy vettem észre, hogy bár a mozgás nem állítja meg az öregedést, befolyásolja. Ritkaság, hogy a fiatalok, akikkel edzeni járok, erősebbek, mint én. Szoktam is őket cukkolni…

Annak idején azt mondta, hogy a Mr. Olimpiára való kijutás a legnagyobb álma. Beteljesedett. Azóta volt már szebb pillanat?

Ha visszatekintek, az első világbajnokság volt a legszebb, amelyet megnyertem; erre végképp nem számítottam. Azután jött a többi.

Egyik cél követi a másikat. Mi jöhet még?

Az, hogy egészséges maradjak. A győzelmek már csak azt befolyásolják, hogy hányszor még, mert már mindent elértem – többször is. Már három szervezetben is voltam világbajnok.

Manapság hogy él, mennyi időt tölt a konditeremben?

Amikor versenyre készülök, négyszer járok hetente, ha nem, háromszor. Vannak, akik sűrűbben edzenek, de a naturál testépítésben az a lényeg, hogy mindent, ami a szervezetemben történik, ki kell várni természetes úton, semmivel nem lehet felgyorsítani sem az emésztést, sem a regenerációt. Ha elmegyek ötször-hatszor edzeni, olyan fáradt leszek, hogy nem bírok, ki kell pihennem magam.

A táplálkozást, amely nagyon fontos, ön állítja össze, vagy szakember?

Mindent magam csinálok. A táplálkozás körülbelül 75-80 százaléka annak, hogy fogok kinézni.

A felesége valószínűleg örül neki…

Nem gond, a munkahelyemen, a sellyei Duslóban is van olyan lehetőségem, hogy elkészítsem. Ami egy kicsit zavaró, hogy harminc éve több műszakra járok. Egyébként általában már előző nap otthon dobozokba van rakva az ennivalóm, persze a feleségem sokat segít benne, sokszor ő főzi. Már annyira megszokta, hogy majdnem úgy táplálkozik, mint én. Ő is hozzájutott azokhoz az információkhoz, hogy mi az egészséges.

Azáltal, hogy több műszakban dolgozik, nehéz minden téren megtartani a szigorú szabályokat, márpedig ez fontos.  

Így van. Egy fitneszes hölgy egyszer lagziban arra hivatkozott, hogy nem maradhat sokáig, le kell feküdnie, mert két hónap múlva versenye lesz. Az jutott eszembe, vajon mit tenne, ha több műszakra kellene járnia.

Az ön életébe a munka, a testépítés mellett mi minden fér még bele?

Családi házban lakunk, ott mindig van tennivaló. A fiam Pereden, a lányom mellettünk, Negyeden építkezett, nekik is rengeteget segítettem. A fiam, aki Vágsellyén rendőr, szintén testépítő, de ő nem versenyez.

Mennyire van hiúság a testépítésben? Sokan úgy tartják, hogy önmutogatás.

Van benne valami, de ez emberfüggő. Nem csak a testépítő lehet hajlamos arra, hogy magát mutogassa. Vannak, akik hiúságból művelik ezt a sportot, mindenféle szteroidokat szednek, hogy minél nagyobb legyen az izomtömegük. Nekem nem ez a fontos: ha elmegyek tornaterembe, azt figyelem, hogyan emelem a súlyzót, hogyan edzek. Igaz, én is nézem magam a tükörben, de nem azért, hogy csodáljam magam. Ez a sport olyan, hogy ha felmegyek a pódiumra, de előtte nem gyakorolom be a kötelező pózokat, akkor el vagyok veszve. Amikor pózolás közben nézem magam a tükörben, azt képezelem el, hogy ott a bíró, és azt fogja látni, amit én most. Nekem a végtelenségig kell próbálnom, hogy el tudjam adni azt, amit edzésen elértem. Mert a mi sportunk egyik oldala az edzés, de ha nem fogom megtanulni a másikat, a pózolást, nem érek el semmit. Centimétereken is függ, hogy mennyire fordulok ki oldalra, mennyire emelem meg vagy szorítom össze a lábamat, hogyan feszítem az oldalamat. Minden izmot akkor kell megfeszítenem, amikor ott vagyok a pódiumon, mert az alatt a tíz perc alatt dől el, hogy a bírók milyennek látnak.