Megérkeztünk Ázsiába!

Milyenek a turisták?

A közép- és kelet-európaiak spéci cuccokat hordanak. A legprofibb felszerelésük az oroszoknak, lengyeleknek és románoknak van. A múlt öröksége: felkészülés a legrosszabbra. A nyugat-európaiak általában középkategóriájú túrafelszereléssel járják a világot – annak tudatában, hogy ha bárhol bármire szükségük van, megvehetik.

Az usások és az angolok a tetovált hippik. (Annyi köztük a különbség, hogy az angolok általában részegek, az amerikaiak pedig kedvesek és jó fejek, ha beszélgetünk.) Irtó lazának tűnnek. Mezítláb járnak a mocskos, büdös-ételmaradékos aszfalton, rongyokban lóg róluk a Versace rövidnadrág és a Tommy Hilfiger póló. Tele van velük a rendőrség, mert az útlevelüket a farzsebükben hordják. Sok köztük a beteg, mert az átizzadt Tommy Hilfiger póló nem szárad olyan gyorsan, mint a túracuccok, a maláriáról azt hiszik, velük nem mer kikezdeni, és néha mankóval járnak, mert a mezítlábas élet következményeként néha bizony egészen begyullad a lábuk egy rozsdás szög vagy bármi más miatt. Fogyasztásra és divatkövetésre vannak kondicionálva.

Hongkongban és Bangkokban valamiért rengeteg a hosszú körmű bennszülött férfi, sok hippit láttam arrafelé pedikűrösnél, hogy éppen a körmét csiszoltatja és festeti – tegnap az egyik pedikűrösnél egy amerikai akcentussal beszélő, 60 év körüli, szőke, hosszú hajú, kövér hippire figyeltem fel. Mindenesetre roppant lazáknak és liberálisoknak tűnnek.

Karácsony Hongkongban

Hongkong a legmodernebb város a világon. A hongkongi repülőtér a legmodernebb repülőtér a világon. Ez empirikus tapasztalaton alapuló kinyilatkoztatás, nem vélemény. Hongkong minden utcája Times Square. Akkora reklámképernyők vannak a házak falán, amekkorákat Budapesten a foci-vb alkalmával sem engedhetnek meg maguknak. Még egy hasonló méretű képet kivetítő projektort sem. Hongkong nagy hangsúlyt fektet az ökológiára.

Hongkongban minden van. Ami nincs Hongkongban, az nem létezik. Hongkongban rengeteg az indiai, ők a kínaiak európai szerepét töltik ott be: olcsó kaját árulnak minden utcasarkon. Ezenkívül a Jobbik szavazóinak szerepét is betöltik, ők a takarító személyzet. Hongkongban rengeteg a kínai is. Őket nem olyan könnyű észrevenni, mint az indiaiakat, de az újságárus és a portás valószínűleg az évi harmincezer kínai bevándorló egyike – nyugodtan ugrathatod őket angolul (a hongkongiakkal ellentétben).

Mivel a városban a legolcsóbb kaja az indiai, szentestén zöld szósszal leöntött currys csirkét ettünk. Hongkongban ünneplik a karácsonyt. Mondták nekünk, hogy „ma jó nap van, merry christmas day”. Ilyenkor lezárják az utcákat az autóforgalom elől, hogy a gyalogosok békésen sétálhassanak egyik üzletből a másikba, ajándékok után kajtatva. A Ferrero Rocher aranyszínű, emblémás masnival átkötött karácsonyfája körül rövidujjús indiaiak állnak táblával, pogány ritmusokat ütnek, és éneklik, hogy alleluja – a dallama sokkal jobb, mint az eredetinek. A látványa is. Éjfélkor hatalmas tűzijátékkal és üdvrivalgással köszöntik Jézus megszületését.

Mióta Ázsiában vagyunk, leomlott bennem a Dél-Amerikában kialakult képzet, hogy az USA-t kivéve mindenhol ismerik (Cseh)szlovákiát. Eddig nem találkoztam itt olyan emberrel, akinek halvány elképzelése lett volna szülőhazámról. Ellenben itt mindenki vágja Hungaryt és Budapestet.

Kínai mosolyszünet

Kínában az emberek nem mosolyognak. Aki mosolyog, az nem kínai, hanem mongol vagy ujgur vagy kazah vagy más kisebbség. Látott már valaki kínai filmvígjátékot?

Tudjátok, mi az a hotspot? Fortyogó leves egy kis kémény körül, amiben faszén izzik. A levesbe a vendégek mindenféléket beledobnak, például birkahúst, koriandert, gombát, tofut, rákot. Pár perc múlva kihalásszák, és szószokba mártogatva megeszik, majd ismét dobálnak bele valamiket, kihalásszák és megeszik. Egy ilyen étkezés roppant sokáig tart, és nagyon élvezetes. Mongol hagyomány. Amióta Ázsiában vagyunk, nem ettünk rosszat. És annak ellenére, hogy két hete csak pálcikával eszünk, legtöbbször sikerül jóllaknunk. Egyébként a kínaiak tényleg mindent megesznek. És mindig esznek. Mégsem kövérek.

Kínában a kínaiak nagyon megnézik a fehéreket. Valahogy úgy, ahogy mi is megnézzük a feketéket otthon – nálunk szerintem több a fekete, mint Kínában a fehér. Azonban Kínában szerintem nem verik a fehéreket azért, mert nem kínaiak. Lehet, hogy még csak nem is gyűlölik őket titokban.

Feltűnt, hogy az összes ország közül, ahol eddig jártam, Magyarországon láttam a legtöbb hajléktalant, kéregetőt, koldust. Felvetődött bennem a gondolat, hogy (Közép-)Európát kivéve a világon mindenhol vannak még lehetőségek a társadalom perifériájára szorult emberek számára. Ha Magyarországon elveszti valaki a munkáját, és nem talál sürgősen másikat, akkor nagy az esélye rá, hogy az utcára kerül. Ha Peruban, Bolíviában, Kínában, Thaiföldön vagy épp az USA-ban elveszti valaki a munkáját, fogja a gázfőzőt, a fazekat, kiáll az utcára, főz egy nagy adag kaját, és eladja. Gondoljátok, hogy ez nem higiénikus? Négy hónapja szinte kizárólag utcai árusoktól vesszük a kaját. Pesten nagy ritkán ettem egy gíroszt vagy pizzát, mégis voltam már rosszul mind a kettőtől.

Bangkok és a prostik

Bangkokban virágzik a szexturizmus, az anyák tinédzser lányukat kényszerítik prostitúcióra – ezt olvastam. Az információ manipulatív jellegét nem látva, mélykonzervatív európai erkölcsömtől hajtva felháborítónak tartottam ezt az információtöredéket. Bangkokban tényleg virágzik a szexturizmus. De a prostik nem a turizmus miatt vannak. A prostik itt voltak már a fehér ember előtt. A prostitúció igazából a helyiek miatt van, akiknek nem hiteles adatok szerint 80-90%-a prostival veszti el a szüzességét. A levegő tele van erotikával. (Persze nemtelenül is élvezni tudod az épületek látványát.) A turisták nem alakítják a közeget, csupán kihasználják. Bérelni lehet nőket hosszabb-rövidebb időre. Vegyünk egy példát: Ronda vagy, öreg vagy, egy gazdag német középosztálybeli. Évek óta nem sikerült kapcsolatot teremtened nővel. Eljössz Thaiföldre, bérelsz magadnak két hétre egy 17 éves sziámi bombázót, s fél hónapig azt hiheted, menő vagy. Szerintem nincs ebben semmi rossz. Főleg, hogy a társadalmi erkölcs nem veti ki magából a prostikat – a társadalom teljes értékű tagjai (mint egy bolti eladó vagy taxisofőr vagy más). A nők és a melegek számára ugyanilyen szolgáltatásokat nyújt Bangkok. Attól, hogy valaki transzvesztita, még lehet bolti eladó vagy metróellenőr. Komolyan vennétek egy BKV-s ellenőrt, ha travi lenne? Pesten a közösségi erkölcs hallgatólagosan engedélyezi, hogy leköpjük-gyalázzuk az ilyen lényeket, akik csak valamiféle perverz prostitúcióra jók... Ha homofób vagy, esetleg idegesít, ha látsz egy travesztit, maradj otthon, mert ha kiteszed a lábad az országodból, azt fogod tapasztalni, hogy a világon mindenhol elfogadják őket, s nem a liberalizmus miatt, hanem mert még nem jutott eszükbe, hogy utálják őket.