Látod, ez a szerelem. Egyszerű kémia volna?

 „A szervezet különleges pszichofiziológiai állapota, s olykor hihetetlenül bizarrul és eredeti módon nyilvánul meg” – mondja.

Ma már biokémiai alapon is le tudjuk írni, hogyan jön létre, mi módon változik át, hogy múlik el. A szerelmi viszonyt időben három szakaszra oszthatjuk. A párkapcsolat úgy kezdődik, hogy felfigyelünk a másik emberre. Meglátunk valakit, megtetszik, például azért, mert megfelel a képzeletünkben élő ideálnak, vagy – bár meg sem fogalmazódik bennünk, de – hasonlít az anyánkra vagy valakire, aki kedves nekünk, akihez kellemes élmény köt. „Ha az agyban megindulnak bizonyos vegyi folyamatok, amelyek a szerelem érzéséért felelősek, jön a második, legkedveltebb szakasz, az intenzív fizikai kapcsolat, a szenvedély” – magyarázza Szolcsányi, és hozzáteszi, hogy érthetően ez sem tarthat örökké. Ha képes továbbfejlődni, azaz ha a két ember más területeken is egymáshoz illik, nemcsak a szex terén, létrejöhet egy tartós partneri kapcsolat. Ideális esetben örökké tartó szerelem lesz belőle.

Hormonok és illatok

Nem elég tehát a szerelemnek kialakulnia, meg is kell őrizni. Mint a szerelembe esés maga, a szerelem fenntartása is hormonvezérelt. A férfiaknál a tesztoszteron, a nőknél az ösztrogén irányítja. (A nők szervezete is termel tesztoszteront, de nagyon kis mennyiségben.) Míg a szerelmes férfinál a fellángolás kezdeti fázisában jelentősen lecsökken a tesztoszteronszint, a nőknél, épp ellenkezőleg. Ez az első pillanatban ellentmondásnak tűnik, de a magyarázat egészen egyszerű: „A tesztoszteronszint csökkenésével a férfi kevésbé lesz agresszív, durva és vad, így sokkal kevésbé valószínű, hogy heves udvarlása idején bántalmazza a nőt. Ellenkezőleg: nyíltabb, toleránsabb, jobban megközelíthető.” Másrészt a növekvő tesztoszteronszint következtében a nő válik agresszívabbá. „Nyíltabb, bátrabb, közelebb engedi magához a férfit, ami természetesen fontos ahhoz, hogy az lehetőséget kapjon arra, amire vár – mondja a szakember. – A szerelem első szakaszában további fontos tényező a testszag és az illat. Nem parfümre gondolok itt, hanem mindenkinek van egy jellegzetes illata.” Az érzéki ingerek hatására figyelünk fel valakire, érzékszerveink választanak nekünk párt. Vagy a látványa nagyon vonzó, vagy az illata, a hangja, a kézfogása – hiszen az egész világ érzékeink útján jut el hozzánk.

A szerelem molekulája

Ha szemünk megakad valakin, s érzékeltük, hogy ő is felfigyelt ránk, szeretnénk kapcsolatba lépni vele. Bármilyen furcsa is, de nagyon gyorsan megjelenik a szexuális vágy. A szexualitás ösztönös cselekvés, és nem hagyhatjuk figyelmen kívül. Biokémiai szempontból is nagyon érdekes. „Mindenki, aki első randevújára készül, nyilván örül, mint a gyermek. A mai tinédzserek ezt úgy mondják: »Olyan vagyok, mint a belőtt mókus.« Ez olyan állapot, mint amikor a különböző ingerületátvivő anyagok (neurotranszmitterek), azaz specializált kémiai hírvivő molekulák kilúgozódnak az agyból. Egyikük, a feniletilamin (a szerelem molekulájának is nevezik) felelős azért, ha valaki őrült szerelembe esik. Örömmámort, energiaáradatot vált ki, az ember türelmetlenné válik, ég benne a vágy, hogy találkozzon a másikkal. Ha az nem jön el a randevúra, abban a pillanatban elillan az öröm és az energia, reszketni kezd a kezünk és a térdünk, izzadunk, kipirulunk. Mindennek vége – gondoljuk. Az első randevú rendkívül stresszes dolog. A mellékvesék különböző hormonokat bocsátanak a vérbe. Egyikük, az adrenalinhoz hasonló norepinefrin okozza a szívdobogás felgyorsulását, s ebből adódik a stressz tipikus tünete. Elég azonban az első ölelés, az első szenvedélyes csók, s minden megnyugszik: egyszeriben elönt bennünket az eufória, izgatottak leszünk, és rendkívül kellemesen érezzük magunkat. Ez pedig az agyból kiválasztott kulcsfontosságú neurotranszmitternek, a dopaminnak köszönhető. S az agy erősíti bennünk a vágyat, hogy a kellemes dolgokat egyre-másra ismételjük.”

Bizalomhormon

Ha az ember szerelmes lesz, irracionalissá válik a viselkedése. Nem tanul, nem képes figyelni a munkájára, nem tud enni, aludni. Egyetlen dolog foglalkoztatja, állandóan és kényszerűen csak a szeretett személyre gondol. „Érdekes módon erre az állapotra pszichiátriai diagnózis is létezik: obszesszív-kompulzív megbetegedésnek (más néven: kényszerbetegség) nevezik. Hátterében neurotranszmitterek (a szerotonin) csökkent szintjét feltételezik. Ezek azok a szerencsétlen páciensek, akiknek gondot okoz a normális létezés, mert vagy állandóan mossák a kezüket, vagy azt ellenőrzik, hogy bezárták-e az ajtót. Képtelenek bármit is rendesen csinálni. Nos, pontosan így viselkedik a szerelmes. Az egyetlen, amire figyelni tud, az a partner, s nem győzi kivárni, hogy találkozzon vele. Valóban megbolondul! Dopaminszintje felszökött, boldog, és semmit nem tesz, csak a szeretett személyre gondol, mert a szerotoninszint teljesen leesett. Szerencsére ez az állapot nem tart soká. Nem is tarthat, mert egyébként a pszichiátrián kötnénk ki. Mikor véget ér a hisztériás és szenvedélyes időszak, s a két ember nemcsak szexuálisan felel meg egymásnak, a kapcsolat nyugodtabb fázisába léphet. Erős, tartós partneri kapcsolat lehet belőle” – magyarázza Szolcsányi.

De érthetően nem jön csak úgy magától: ennek is megvan a maga kémiája. Ha a szerelmes hölgy egy idő múlva megnyugszik, és továbbra is jól érzi magát a partnerrel, ez gyakran az oxitocin nevű hormonnak köszönhető, amelyet népiesen bizalomhormonnak is szokás nevezni.  

Az agyalapi mirigy választja ki ezt a peptidet, amely „mossa” az agyat és a reprodukcióért felelős részeit mindkét nem esetében. A kémiai folyamat fokozza az érintésre való érzékenységet, serkenti a simogatásra, ölelkezésre való vágyat nők és férfiak esetében egyaránt. A stresszt kiváltó hormonok működését is akadályozza, elnyomja a neofóbiát, az újtól való félelmet. A nő a nemrég még ismeretlen férfi társaságában nem szorong, ellenkezőleg: elégedett és boldog, miközben az oxitocin más fiziológiai hatást is kifejt nála.”

Az oxitocin minden kézfogáskor, szorosabb összebújáskor elindul szervezetünkben. Összeköt bennünket azokkal, akiket a legjobban szeretünk. legyen az akár szerelmünk, szerető, gyermek, családtag vagy barát. Tanulmányok szerint az orgazmus elérésekor mindkét nem esetében maximális értéket mutat. A nőknél szüléskor és szoptatáskor az égbe szökik. A szülést elindító hormon, a pitocin is az oxitocin egyik formája. Ezzel magyarázható, miért érzi sok szerelmes nő szükségét annak, hogy anyáskodjon partnere fölött. Férfiaknál az oxitocin megfelelője a vazopresszin: biztonság- és bizalomérzetet vált ki bennük. „A férfi otthon ül, nem bárban, mert a partnere mellett jól érzi magát, gondoskodni akar róla, a vazopresszin védelmezésre ösztönzi. Egyben arra készteti, hogy kialakítsa saját felségterületét; ezért ha „idegen vizekre” kívánkozna, jól gondolja meg, mert ha olyan ellenfélre akad, aki akut szerelmes fázisát éli, nem biztos, hogy jól végzi” – figyelmeztet Szolcsányi.

(uk)