Kereszt utcán krížom-krážom

Arra az ismeretlenre gondolok, aki tegnap a sötét utcán majdnem rálépett egy telefonra. Mivel nem volt jelszóval védve, rákattintott a híváslistára, de üres volt. Se fotókat, se SMS-eseket nem talált benne, csak címlistát, ábécérendben. Bement egy közeli kávézóba, ahol törzsvendégnek számított, hogy záróra előtt pár perccel megtanácskozza a pincérnővel, hogyan lehet visszaadni egy talált mobilt egy történet nélküli embernek. Nekiláttak a címlista elemzésének.

Rögtön az első szám magyarországi volt, egy bizonyos Agócs Gergely. (Magyarul nem beszélnek, meg különben is, mit tudhat egy külföldi a Krížna utcai eseményekről?) A második cím olasz (passz). A következő „Andris” esetében nagyon gyanús volt, hogy fontos ember lehet, mert többször is szerepelt magyarországi, brit és holland számokkal, no de hogyan segíthet egy bolygó hollandi a nyomra vezetésben?

Stratégiát váltottak. Az világos volt, hogy kiterjedt nemzetközi hálózattal rendelkező többnyelvűvel van dolguk, akinek elvben még élhet az anyja – ezt a szót számos nyelven ismerték, de gyakorlatban semmilyen nyelven nem találták meg az illető mamáját, mutterkáját, mommyját. A faterját se. Újabb stratégiaváltás következett. Mivel egy tucatszor szerepelt a címlistán a Rádió+keresztnév, elgondolkodtak az RTVS-en is, de a magyar keresztnevek elbizonytalanították őket. Meg egyáltalán, fura volt, hogy a sok nemzetközi szám ellenére a nevek többsége magyar sorrendben volt beírva, még a belföldi számmal rendelkező Li Xue Jiao is. ☺

Úgy döntöttek, hogy pressburgert választanak a kínálatból, így esett a választásuk a Braunsteinre, még ha Juli is az istenadta, akinek az első gondolata az volt, amikor egy szlovák férfihangot hallott a telefonban (a čo keď len po maďarsky bude vedieť?), hogy a barátnőjének baja esett – pedig a legjobb kezekben volt. Igaz, akkor még csak a telefonja.

Persze, gondolhatnék a mobiltulajdonosra is, aki felpaprikázva száguldott végig a Krížnán, amiért értékes órákat raboltak el tőle a mobilszervizben, ahol még jobban elbaltázták a telefonját, mint amilyen állapotban beadta, újra kellett telepíteni a szoftvert, és jaj, minden elveszett benne, minden elveszett, most mi lesz? Vetett ugyan egy pillantást a kávéházban ücsörgőkre is, sőt, mintha az is átsuhant volna az agyán, hogy esetleg megihatna itt valamit a bosszúságra, de elhessentette a gondolatot, elvégre ezt otthon is megteheti, a kávéházi egyedüllét egyébként is kétszer számít, úgyhogy csak megigazította a hátizsákját, amin folyton kinyílt a cipzár, és hazarobogott. Ahol aztán kiderült, hogy tényleg minden elveszett. Úgy értve, hogy az összes mobilja, mind egy szálig. Név szerint az a kis mocsok sony xperia zévalahányas. Az elbénázott kis szoftverével együtt. Oda az egész világegyetem. Név szerint az izé meg az izé, szóval, az ő egész kapcsolati hálója. Hogy lesz ebből a kütyüke nélkül connecting people? Hát, úgy, hogy elő a zseblámpát, és indulás végigaraszolni oda s vissza az utat. Krížom-krážom. Becsületesen, a bokrok alját is!

Tudom, nevetséges a csaj, de egyrészt kedvelem őt, másrészt pedig, hadd keresse, ha annyira szeret csúszni-mászni. Bezzeg én (mert most én vagyok a tutit megmondó elbeszélő), ma reggel bementem a La Patisserkában hagyott mobiljáért. A pincérnő megsértődött, amiért jutalmat akartam adni a becsületes megtalálónak (akit még mindig nem ismerek, de a nevében is beszélt, sőt a sztorit is tőle tudom). A kávéjuk olasz, a sütijük francia, a beszédük szlovák. Mondanám, hogy járjatok ide, de már nyitáskor tele volt. Egyébként Krížna 3.

Régi nevén Kereszt utca. Ha mégis Agócsot választják a névsorból, szerintem lenyomott volna nekik egy kisesszét (ékes középföldi szlováksággal, vagy amilyen nyelvjárást akarnak) a keresztutak természetéről. De ezt most csak azért mondom, mert szeretném a sztorit szépen lekerekíteni. Egyébként örülök, és sajnos ezernyi kérdésem van még... Biztos nektek is.

A teljes írás a nyomtatott Vasárnapban jelent meg!