Az egy dolog, hogy minden viszonylagos, és ha lecsúsznak körülöttünk a versenytársak, a középszerű, sőt hovatovább a silány avanzsál elsővé, de azért valahol az univerzumban mégiscsak létezik egy általános mérce, mely szerint a józan ember el tudja választani az ocsút a búzától. Tudja, hogy a csatornabűz mellett az odakozmált étel szaga szinte kellemes, mégsem az az illatok netovábbja. A józan gondolkodású azt is tudja, hogy egy versenyben ha egyedül vesz részt, az nem verseny, és hiába lett első, az nem győzelem. Meg azt is, hogy tehetségtelenek és félnótások közt elsőnek vagy akárhányadiknak lenni sem az. Valami ilyesmit érezhetett Hunčík Péter, amikor még nem tudta, kikkel együtt tünteti ki őt a köztársasági elnök. Szerencsére ő még jó társaságba került, és hamarosan megint rajtunk, választókon áll majd, hogy milyen elnök milyen emberi tulajdonságokat preferálhat legalább öt évig erényként. Aranyként.
Mielőtt még azt gondolnák, hogy már megint összehordok hetet-havat, összelapátolom a telet a nyárral, figyelmeztetnék: most sem, és nem én! Munkatársaim és a Vasárnap hozzájuk hasonló szorgos, éber és lelkiismeretes őrangyalai végzik úgy a dolgukat, hogy ebben a lapszámban is összetalálkozik tavasz az ősszel, születés az elmúlással, durvaság a finomsággal. Jin és jang a keleti filozófia szerint, a jó és a jó hiányának egyensúlya a keresztény kultúrában. Értékadó, mértéktartó, s a kulcsszó az egyensúly. Ez a Vasárnap. Ez óhajt lenni. Aki látja, annak örülünk, aki nem látja, az olvasson figyelmesebben. Ha mi nem írnánk is róla, itt van például mint probléma a politikai beszédkultúra rohamos durvulása. Ez, bizony, nem más, mint a jónak a hiánya. Ám rögtön ott áll mellette a pszichiáter és gondolkodó receptje a jóra való törekvéshez, csak rajtunk áll, hogy megértjük-e, követjük-e. Szerencsére nagyon világosan és egyértelműen fogalmaz. Aztán itt vannak a kétes értékű évfordulók, tavaly volt például tíz éve, hogy Koszovó kihirdette a függetlenségét, ami azóta is napi politikai játszmák tárgya, ahogy kitekintős fiatal kollégánk is felteszi a kérdést: puskaporos hordó vagy politikai cicaharctér? És talán ugyanez feltehető az ugyancsak fiatal históriás kolléga írása kapcsán, melyből azt tudhatjuk meg, hogyan is lett száz éve Pozsonyból főváros. Mi ebben a jó, mi a jónak a hiánya, mi szolgálhat tanulságul nekünk ma, akár a véleményformálásban? A Pál utcai fiúk meg, a remek vígszínházi darab pedig a 200. bemutatóját ünnepelte rövid idő alatt, ami jó. Nem olyan rég volt, amikor az elsők közt láttam, azóta írom kisbetűkkel a nevem itt. Hogy még mindig, az a jónak a hiánya, az viszont nagyon-nagyon jó, hogy tömegesen járnak át tőlünk is megnézni. Maga a mű iskolapéldája a politikai korrektségnek. Látják, és már össze is kapcsolódtunk az előzőekkel. Másrészt a kultúrában született egy darab, a 200-asa után is ugyanolyan ovációval fogadják, mint először, a sportban meg véget ért egy káprázatos műkorcsolya-pályafutás, a kétszeres világbajnok és olimpiai bronzérmes spanyol Javier Fernández élete utolsó versenyén megszerezte hetedik Eb-aranyát. Tehát el is érkeztünk Aranyhoz, ahonnan elindultunk. Ferenczy Éva új, izgalmas rovatában, az Irodalmi lakomában ugyanis most nemcsak arról szerezhetünk tudomást, mit szeretett enni Arany János, hanem a jól bevált receptjeit is megkapjuk.
No, és akkor a végére a csattanó, hogy hallgatni miért is arany, mi az, ami jó, amit mi hallgatunk? Nem elég, hogy elkezdtük bemutatni a távol s közel leghallgathatóbb magyar nyelvű rádió, a Pátria munkatársait olvasóinknak, akik most a világ egyik legkellemesebb hangjához társíthatnak arcot, történetet, hiszen Bodri Nóra a soros, már második szombaton (egyetlen szépséghibája, hogy nem vasárnap) vezette műsorát Veiszer Alinda, aki a műveltségével, empatikus kérdéseivel a jóra való törekvés megtestesítője maga. Tudom, miről beszélek, kezdő kislány kora óta végig követtem az egyes tévéműsorokban, szombaton meg (egyetlen szépséghibája, hogy nem vasárnap) hallgattam. Az érték, a mérték, a szellem, a jellem, ezek a szavak jutottak eszembe beszélgetőpartnereit is hallgatva irányításában, meg az, hogy ilyen világban (lenne) jó élni. A jó hiányának hiánya sem zavart.
És ez itt.
---------------
VASÁRNAP délelőtt az ő székesegyházaikból közvetít a rádió.
Ian McEwan: Dióhéjba zárva
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.