Gyilkos szerelem

A Képzelt riport egy amerikai popfesztiválról s a Harmincéves vagyok után a Jó estét nyár, jó estét szerelem Presser Gábor harmadik színpadi vállalkozása volt. „I am Viktor” – próbálta elhitetni magával, de főleg a világgal az egyre fényesebb, ugyanakkor egyre tragikusabb helyzetben lévő csepeli munkásfiú, s csaknem negyven év elmúltával újra a hatása alá kerülünk. Fejes Endre szövege ma is felkavaró, Presser Gábor zenéjét pedig klasszikussá tette az elmúlt néhány évtized.

* Azok után, hogy a Képzelt riport… olyan hatalmasat robbant a Víg színpadán, majd a kelet-európai színházi régióban is, mekkora vállalkozás volt a Jó estét nyár, jó estét szerelem?

Ismertem a regényt, és láttam a tévéfilmet is. Mindkettőt szerettem. Amikor megtudtam, hogy ez az új lecke, újraolvastam a művet, összeültünk Fejes Endrével, Marton Lászlóval és Radnóti Zsuzsa dramaturggal, és ahogy körvonalazódott az elképzelés, eleinte azt hittem, ez a munka egy kicsit egyszerűbb lesz, mint a Popfesztivál. Ebben a darabban a karakterek nagyon is ismerősek voltak, és nagyon jellegzetesek.

* Fejes Endrében volt akár csak egy kicsi kis idegenkedés is a műfajjal szemben? Hiszen ez volt az első színpadi műve, amely zenét kapott. Vagy azt mondta, tessék, adom, bízom bennetek?

Nagyon nyílt és helyes volt velem, a bizalom mellett azt is éreztem, hogy akarta a közös munkát. Ez meg is lepett. Arra viszont nem számítottam, hogy a dalszövegeket is meg akarja írni. Meg is írta őket. Kicsit furcsán. Nem igazán tudott ugyanis jól verset írni, valamiért mégis ragaszkodott hozzá, amit most, ennyi év távlatából már meg is értek. De mi lettünk annyira jóban, hogy megmutattam neki, hol és min kellene változtatni. Ő ezt nem fogadta kitörő örömmel, de Radnóti Zsuzsának sikerült rábeszélnie, hogy fogadja el konzultánsként Sztevanovity Dusánt, aki aztán próbált segíteni neki. Fejes aztán sok mindent visszacsinált. Eltökélten ragaszkodott a dalszövegeihez. Nehéz, de közben nagyon is szerethető ember volt, és én a nagy írót láttam akkor is, amikor kicsit morgolódott. Egyszerűen imádott morgolódni. Én meg zrikáltam, hogy az ő »ezerszer áldott« nyolcadik kerülete mitől lenne jobb, mint az én Klauzál terem. Több szempontból nagy élmény volt az 1977-es színpadra állítás, ráadásul vegytiszta színházi lecke is, aminek már alig volt köze ahhoz, hogy én mellesleg rockzenész vagyok.

* Déry Tiborral, a Képzelt riport… idején könnyebben ment a munka?

Ő nem nagyon törődött velünk. Idős volt, fáradt volt, más dolga volt. Ott voltam nála, megmutattam a dalokat, és az nagyon emlékezetes este volt az első perctől az utolsóig.

* Magánemberként első olvasásra mi fogta meg a darabban? Hiszen a történethez semmiféle érzelmi köze nem lehetett. Adott egy esztergapad mellett güriző munkásfiú, aki esténként görög diplomatának adva ki magát sorra szédíti a nőket.

A Klauzál téren nőttem fel, ahol egy csomó dolog ismerős volt a történetből, talán még a figurák is. Hatvankettőben én még iskolás voltam, a bűnügyre mint hírre nem is emlékeztem. Fejes-rajongó voltam, amit lehetett, elolvastam tőle. Nyilván a gyilkosság nem kapott túl nagy publicitást, a dolgok elkenése, elhallgatása volt a hivatalos sajtó feladata. Az akkor szigorúan őrzött rendőrségi és ügyészségi iratok mára hozzáférhetők. Én ezeket 1977-ben még nem láttam, de egy részük Fejes kezébe kerülhetett, láthatóan azok alapján (is) írta meg a regényt. És nem kíméli a többi szereplőt sem, s ezzel az egész társadalmat jól odalöki a tükör elé. Ötvenhat után elég gyorsan döntöttek emberi életekről, s bár ez az ügy hat évvel később volt, két hónappal a gyilkosság után a kék ruhás gyilkos kötelet kapott. Nagyon gyorsan lezajlott a bírósági tárgyalás. Nem is tudom, komolyan megvizsgálták-e az elmeállapotát. Vagy inkább nem… Sok furcsa dolog rakódik erre a történetre.

* Ennek a darabnak íve van, eleje, közepe és vége. A Képzelt riport...-nak egészen más a dramaturgiai felépítése.

Azt a történetet le kellett csupaszítani egy kicsit, mert a regény…

* … olyan kócos volt.

Talán kicsit zavaros. Néhány rész nem is túl jól érthető benne. A Képzelt riport… nem tartozik Déry legnagyobb művei közé, csak pont abból lett egy színházi változat. A Jó estét nyár, jó estét szerelem viszont nagyon erős regény. És a színpadi verziót is Fejes írta, az is nagyon jól sikerült.

* Fejes Endre hogyan élte meg a kirobbanó vígszínházi sikert?

Nagyon örült. Tetszett neki az előadás, élvezte a próbákat, hogy színházban lehetett, jól megvolt a színésznők között, hiszen a darab parádés szereposztást kapott. Kútvölgyi Erzsébet, Bánsági Ildikó, Halász Judit, Egri Márta, Bánfalvy Ágnes, Hernádi Judit, Peremartoni Krisztina. Fejes valósággal lubickolt a társaságukban.

* Az előadást persze Hegedűs D. Géza vitte a vállán, aki hatalmasat alakított.

Szó szerint félelmetesen játszott. Egy fiatal, nagy színész nagy alakítása. Nehéz, összetett szerep. Fejes félelmetesen adagolja a darabbeli prolifiú figurájának rétegeit, tud lenni akár helyes, jópofa kölyök is, de ott belül ott lapul a gyilkos, akinek váratlan, szélsőséges reakciói is vannak, sejthető, hogy előbb vagy utóbb előveszi a pengét. Szász János, aki a mostani előadást rendezte a Pesti Színházban, így is indítja a darabot. Tudjuk, hogy ez a fiú nem sokat vacakol, és már volt, hogy le is bukott. Hűvös Ilona figurája is az életből íródott. Ő annak idején kihívta a rendőrséget, és megmutatta, hogy a fiútól kapott ajándék üvegben Cinzanóval kevert sósav van. Magyarul: meg akarták ölni. A rendőrség nem is törődött az üggyel. Nagyon más elképzelés nyomán született meg a 77-es és a mostani előadás, de mindkettőben nagy lecke volt dolgozni. Nem szokás a zeneszerzőt újra felkérni, ha egy korábbi darabját előveszik valahol. Amikor a Nemzetiben Rába Roland rendezte Fejes művét, meghívtak az olvasópróbára, ami megtisztelő volt. Ott ülhettem Garas Dezső, Törőcsik Mari és a csodálatos fiatal színészek mellett. Legközelebb a főpróbára mentem el, meghúzódtam valahol hátul, majd a végén illedelmesen leléptem. Nem való kívülről beleokoskodni. Pályám során is csak kétszer tettem ki a lábam a Vígből, mindkét alkalommal a Katona József Színházban dolgoztam, Gothár Péterrel.

* A Harmincéves vagyok-ban Hegedűs D. Géza már megmutatta oroszlánkörmeit, úgy énekelte el, hogy »Kicsi ember, add nekem az ingedet!«, hogy képes lettem volna letépni magamról, és feldobni neki a színpadra. A Jó estét nyár, jó estét szerelem most egy fiatal, Pécsről felszerződött színészt, Wunderlich Józsefet repíti a magasba. Vele milyen utat járt be?

Minden színésszel máshogy kell dolgozni. Ha elfogadom, hogy a szerepet Z. játssza, akkor onnantól fogva Z.-t kell szolgálnom. Másképp nem megy, nem szabad. Most, harminchét év után létre kellett hozni egy új előadást, olyanokkal, akik jórészt nem is éltek 1977-ben. Mindenkire át kellett szabnom a dalt. Börcsök Enikőre, Tornyi Ildikóra, Járó Zsuzsára, Bata Évára és Wunderlich Józsefre is, aki »új fiú« volt, minden értelemben. Érdekes, zárkózott fiú, bejött zenét próbálni, de miután elment, semmivel sem tudtam róla többet, mint a próba elején. Csak azt, hogy mindent meg tudott csinálni. Egyből vette, hogy mit szeretnék tőle, én meg éreztem, mi az a maximum, amit ki lehet hozni belőle. Hozzáteszem: neki aztán nincsenek sem zenei, sem énekesi problémái. Még a bemutató előtti utolsó napokban is változtathattunk hangnemet, nem okozott gondot neki. Eredetileg zeneművésznek készült. Hát, az nem hátrány! Az első nyilvános főpróbát megelőző próba után volt egy beszélgetésem a színészekkel. Be kellett vallanom nekik, hogy mennyire szerettem őket a próbafolyamat alatt, pedig néha ideges voltam, bosszankodtam is eleget. De nagyon-nagyon jól jött össze ez a csapat, most is ugyanolyan élmény volt a munka, mint első alkalommal.

* Wunderlich József pedig minden alkalommal lefut egy csodás maratont.

Én is ezt gondolom. Nagy öröm számomra, hogy ott lehettem azok között, akiknek közük volt ahhoz, hogy Wunderlich a Vígszínházba kerüljön, és átvegye a Rádiós szerepét A padlásban. Nem csalódtam benne. »Másfél« próbával fantasztikusan teljesített. Májusi bemutatkozásán a nézőtéren bújtam meg hátul, hallottam a reakciókat, ahogy a közönség egyszer csak a lélegzetével vesz részt egy dalban. Tényleg elképesztő volt, hogy milyen hatást ért el.

* Két új dal született az »új« Jó estét nyár…-hoz.

Az eredeti anyagot érintetlenül megtartottuk, használtunk belőle másképp is dalokat, és lett két új is. Most láttam először a darabbeli Hűvös Ilona rendőrségi vallomásának jegyzőkönyvét, és ahogy olvastam, eldöntöttem magamban, hogy ezt a rémes prózát megzenésítem. Nem egy »éneklős« dal, de Járó Zsuzsa nagyon kemény, ahogy előadja. A másik szám sima kávéházi betétdal, »Egy rohadt tangó«, amit csak Szásznak írtam meglepetésül, hogy ez szóljon a presszóban hátul, mialatt összejön Varga Veronika első találkozása a fiúval. Kiss Dia énekli, de a színpadon elöl már alakul Börcsök Enikő nagy jelenete.

* El is indult most egy új nyár, egy új szerelem a Pesti Színházban. Valósággal bekebelezi a nézőt az előadás.

A közönség nagyon megbecsüli, ez minden este érezhető. S mi ezért csak hálásak lehetünk.