Minden nemzet történetében vannak kiemelkedő ünnepnapok, amelyek nemzetté válásuk mérföldköveit jelzik. Nekünk egyik ilyen jelentős eseményünk az 1848–49-es forradalom és szabadságharc, amelyre minden évben büszkén emlékezünk, és amelynek vannak zselízi és szódói vonatkozásai is. Szódó 1975-től közigazgatásilag Zselízhez tartozik.
Bona Gábor Kossuth Lajos kapitányai című művében olvashatjuk, hogy a századparancsnoki kar tagjai között születési helyüket tekintve 248 tiszt volt a Felvidékről. Közöttük zselízieket is találunk.
Santho Flórián 1812-ben született Zselízen. Nemesi származású római katolikus kereskedő volt. 1830-tól önkéntes lett a 3. huszárezredben, majd 1848 januárjától hadnagy ugyanitt. Júliustól részt vett a déli harcokban. 1848. szeptember 15-én a magyar hadügyminisztérium főhadnaggyá léptette elő. Október 3-án főszázados, a 14. Lehel huszárezred 2. századának parancsnoka lett. 1849 januárjában megbetegedett, és a hadügyminisztérium pótlovazási alosztályára osztották be. A világosi fegyverletétel után Komáromba menekült. Az 1850-es években egy ideig Kislapáson élt, mint gazdálkodó. A szabadságharc leverése után 146 honvéd százados külföldre menekült. Santho Flórián 1858-ban az Amerikai Egyesült Államokba emigrált. A kimenekülteket, miként az emigráció egészét, az a remény éltette, hogy olyan nagyhatalmi konfliktus jöhet létre, amelyben a magyar ügy ismét szóhoz juthat, és újra lehetőség nyílik a Habsburg-uralom elleni harcra. Így alakult meg 1859-ben az olaszországi magyar légió is, amelynek Santho Flórián századosa, majd őrnagya lett. Az 1867–68-as években a pesti honvédegylet tagja volt. Később napidíjas írnokként kereste kenyerét. 1876-ban halt meg Budapesten.
A forradalom és szabadságharc katonái közül több ezer származott a Felvidékről. A Kossuth által javasolt és megszavazott 200 000 újonc közé Bars vármegye 1800-at küldött. Szódó községből többen szolgáltak a honvédseregben. Erről Duba János szódói születésű, Magyarországra áttelepített és ott tanítói képesítést szerző igazgató-tanító ír Szódó című helytörténeti könyvében. Íme, néhány adat a feljegyzésekből:
Szobi József honvéd főhadnagy Pesten volt mérnökhallgató, onnan jelentkezett honvédnak. Buda vára ostromának előestéjén önként jelentkezett több társával, hogy elsők lesznek az ostromban. Valóban ott volt az elsők között a várfalon, kezében a nemzeti zászlóval, amikor a vár földjére lépett, ellenséges golyó találta el. Hősi halált halt 1849. május 21-én hajnalban. Emlékét vörös márvány emlékmű őrzi, amely a református templom kertjében áll Szódón. Rajta a következő felirat: „Szobi József főhadnagynak, a magyar hon szabadságáért, Buda vára visszavételekor 1849. máj. 21-én, vitézül elvérzett magyar honvédnek dicső emlékére emelték a barsi református egyházmegye egyes tagjai. Született Szobi Mátyás lelkész és Ónódi Zsuzsa szülőktől, Szódón 1824. július 30-án. Nyugszik a pesti temetőben.” Napjainkban a felirat nehezen olvasható, érdemes volna felújítani. Bízom benne, hogy az illetékesekkel történt megbeszélés után erre rövidesen sor kerül.
A szódói Nagy Sámuel végigharcolta a szabadságharcot, és haza is tért. Brányik András részt vett több csatában. Élményeit feljegyezte a családi biblia hátoldalán. Leírta, hogy ott volt a nagysallói csatában, Komárom bevételénél, Budavár visszafoglalásánál, ahol átlőtték a csákóját. Jelen volt a világosi fegyverletételénél is. Világos után Olaszországba vitték katonáskodni, majd 12 év után került haza Szódóra.
Nyustyin Ferenc, Zselíz
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.