Állunk rendelkezésére!

VÍGtelkei TÁBORozás

Augusztus 5–9. között a vígtelkei református gyülekezet 5–16 év közötti gyermekek és fiatalok számára szervezett napközis tábort. Helyszíne a Kálvin-ház, ahol a 30-40 résztvevővel hét vezető foglalkozott. A tábor a Szlovák Kormányhivatal Kisebbségek kultúrája elnevezésű program támogatásával, valamint gyülekezeti segítséggel valósult meg. Témáját a KOEN felvidéki csapatának kiválóan kidolgozott programja adta, így másokkal együtt a helyi gyerekek is egy héten át „időutaztak” a különböző bibliai történetek korába. A rövid jelenetek formájába csomagolt üzenetet a résztvevők kis csoportokban emészthették, ahol játék és kisebb kézművesfeladatok teljesítése mellett beszélgettünk az előadásban elhangzottakról. A gyerekek kedvenc programja az éneklés volt, tanultunk néhány új dalt is. Táborunk résztvevőit mindennap meleg ebéd várta délben, amit egy édesanya és a szalóci gyülekezet néhány asszony tagja készített számunkra. Az ebédet közösen fogyasztottuk el a tábor udvarán felépített katonai sátor alatt. A legnagyobb megpróbáltatást a rekkenő hőség jelentette, mely nem engedte, hogy sportjátékokat játsszunk (de azért az íjászatot nem hagytuk ki J. A szieszta idején többen a Kálvin-ház előtt csörgedező forrásvízzel hűsítették magukat és másokat. Délután különböző kézművesműhelyekben alkothattak kedvükre a gyerekek. Volt márványozás, tűzzománc, gyurmaékszer-készítés, origami és teazacskós dekoráció. Kirándulni is voltunk – az ochtinai aragonitbarlangba látogattunk el. Ezenkívül a gyerekek még népmeséket hallgattak, és néptáncot tanultak. A klasszikus csoportos vetélkedő és kincskeresés sem maradt el. Megtalálva a kincset a templomban, záró istentisztelettel búcsúztunk egymástól. Hála legyen Istennek arcokért, kezekért, égő szívekért, legfőképp irántunk való kegyelméért!

Nyéky Miklós, Vígtelke

Nyári emlékünk

Pár nap lazulást szavaztunk meg magunknak az idei nyáron is. Vittük magunkkal Bükfürdőre az unokánkat is, mivel pár éve ez a szülinapi ajándéka tőlünk. Lényeg, hogy víz legyen, mivel Tamásunk most az úszást kedveli, már a portán meglepett a lehengerlő kedvesség, a mosoly, a segíteni akarás. Félpanziós, büféasztalos ellátásunk volt. Nap nap után ámulva figyeltem a pincérek fáradhatatlan sürgését-forgását, a számtalan „Jó étvágyat kívánok”, „Remélem, ízlik a reggeli/vacsora”, „További szép napot/estét kívánok” figyelmes mondatát. Ők tudják, hozzátartozik a vendéglátáshoz. Ezt kellene megtanulni tőlük, és nálunk is így csinálni. Átmentünk Kőszegre, hogy a Jurisics-várat is megtekintsük unokánkkal, hogy történelmünkről is megtanulja, amit illik. Ezért vagyunk mi Szlovákiában is magyarok. Onnan átugortunk Ausztriába, unokánk szavaival „Osztrákországba”, hogy kicsit körülnézhessen a burgenlandi vidéken. Mikor megszomjazott, és kissé elfáradt a séta és nézelődés közben, mert Oberpullendorf szépségeiben gyönyörködtünk, beültünk egy kávéházba. Előre féltem, mert nem beszélünk németül. Mosolyogva jött elénk egy hölgy, mutatva, foglaljunk helyet. Próbáltuk magyarázni, mit szeretnénk, felsorolta a kínálatot, mi közben magyarul beszéltük, mit szeretnénk. Erre legnagyobb meglepetésünkre elmondta magyarul is a kínálatot, és megjegyezte, nyugodtan döntsük el, mit szeretnénk, van idő. Hát kérem, lehet ezt így is. Nálunk ilyenkor gyakran előfordul az a megjegyzés, hogy „neviem ani slovo po maďarsky, veď žijeme na Slovensku”. Ez pedig emberi hozzáállás kérdése. A magyar mindkét országban nemzeti kisebbség. Egyik helyen megbecsülik, a másikon kioktatják. Tanulságos kiruccanás volt számunkra, és főleg örömteli, hogy így is lehet. Utolsó nap, már hazafelé, még megálltunk Sárváron a Nádasdy-vár megtekintésére. Kell, hogy ilyen dolgokkal is megismerkedjünk, hisz ez a történelmünk része. Ilyenkor vagyok büszke arra, hogy magyar vagyok, igaz, nem az a mellveregetős fajta, mindenkor vállalom viszont, hogy igenis magyar a nemzetiségem. A népszámlálási íven is feltüntetem, mert ez a valóság.

Bartalos Ilona, Lakszakállas

Vidám találkozó

Eljött a szeptember, annak is az utolsó napjai, itt az ősz. Ígéretünkhöz híven egy év után ismét összejöttünk szeptember 27-én 11 órakor a komáromi Klapka vigadóban, 1961-ben a komáromi hajógyárban végzett gimnazisták. Most sem voltunk többen, mint tavaly, heten, de a hangulat nagyon jó volt. Már régi ismerősként fogadtak a vigadóban, terített asztal várt a különteremben, az ebéd a felszolgálás kitűnő, amiről a főnök asszony, Hajabács Mária gondoskodott. Egy év elteltével sok mindenről beszélgettünk, ki hol, mivel foglalkozik még, és főleg az egészségünkről, ami eléggé kezd kopni. Természetesen ismét írtunk a vendégkönyvbe is, amit minden résztvevő hagyományosan alá is írt. Reméljük, 2014. szeptember utolsó pénteki napján 11 órakor ismét ott leszünk kedvenc helyünkön, a Klapka vigadóban.

Paulovics László, Gúta

Emlékeztünk – ünnepeltünk

Augusztus 22-én a Szent István-napok keretén belül Andódon is emlékeztünk Szent István első apostoli királyunkra. Az ünnepség szentmisével kezdődött, Siekel István atya celebrálta. Felemelő érzés volt, amikor két lány aratási viseletben magyar szalaggal átkötött új kenyérrel, két fiú pedig búzakoszorúval vonult be a templomba, s az oltár elé a hívek felajánlott adományaként helyezték el hálaként az Úrnak. István atya hálát mondva, áldást kérve a Mindenhatótól, megszentelte az új kenyeret. A szentmise után polgármester asszonyunk, Czuczor Mária üdvözölte a szép számban megjelenteket, majd megkoszorúzták Czuczor Gergely büsztjét. Jelenlétével és értékes ünnepi beszédével megtisztelt az MKP járási elnöksége nevében Farkas Iván, aki emlékeztetett Szent István „ökumenizmusára”, a felemelő ellentétek megoldásának, kultúrával táplálkozva a békesség felé vezető útjára. Kitley Júlia Szent István nemes cselekedeteiből idézett, közben az Aranykalász éneklőcsoport Tóth Árpád Ferenc Ezredvég versét énekelte. A legkisebbek a kenyérről szóló versikékkel gazdagították a műsort Mojzes Mária könyvtárosunk irányításával. A kultúrműsort az Aranykalász éneklőcsoport Varga Gyula Cséplés című versének eléneklésével zárta, melyet az alapiskolások aratásról szóló versei tettek még szebbé. Polgármester asszonyunk minden jelenlevőt meghívott egy kis szeretetvendégségre. Nagy meglepetéssel csodáltuk a szép környezetet, mely évekig el volt hanyagolva. A bejáratnál ifj. Puss Péter fogadta sugárzó arccal a falubelieket. Sült kolbásszal, finom édességgel várták az érkezőket. A jó hangulathoz hozzájárult a kürti Danczi Mónika és Puskás József, akik megállás nélkül játszották, énekelték a szebbnél szebb népdalokat, zsoltárokat. Velük együtt énekelt mindenki, közben észre sem vettük, hogy beesteledett. De Pussék farmjának sok-sok száz apró fényecskéje megvilágította a sötétséget. Köszönöm a magam és a résztvevők nevében a Puss családnak és mindazoknak, akik hozzájárultak e szép ünnepség megtartásához. Közös összefogással, kulturáltan bensőségessé tettük az emlékezést. Egy lépéssel előbbre jutottunk.

Czuczorné Kiss Irén, Andód

Búcsúzás

A búcsúzás mindig fájdalmas, különösen, ha egy fiatalt kísérünk utolsó útjára. Szeptember 4-én egy 57 évet élt paptól búcsúztak idős szülei, rokonsága, paptársai, falunk lakossága és mindazok a hívők, akiket szolgált rövid, 15 éves papsága alatt. Kubovics János Konrád OFM Nagymácsédon született mélyen vallásos családban, mely család két papot adott a katolikus egyháznak. A szorgalmas, okos, de halk szavú fiú Kassán kezdte tanulmányait a híres Ipariban, majd Prágában folytatta, atomfizikus lett. Mérnökember lévén biztosan megcsodálta azt a rendet és pontosságot, ahogy a világ működik, és rátalált Istenre, mert ahogy a nagy tudós, Einstein írja: „A tudomány első kortya az ateizmus, de az utolsó kortyban ott az Isten.” Ezt az igazságot gyermekkorától tudta, lelkében ugyanis élő hit volt, amit semmilyen izmus nem tudott kioltani. Meghallotta az Úr hívó szavát is, és követte Őt. 15 évvel ezelőtt szentelte pappá Majnek Antal püspök úr, és ő is temette számos paptestvérével együtt.

Első szolgálati helye Újvár volt, majd Fülekre került, utána pedig Pozsony következett, ahol váratlanul – de nem felkészületlenül – érte a halál. Hogy mennyien szerették, mutatta a lelki üdvéért mondott szentmisén való részvétel és a sok áldozás. A búcsúbeszédekből pedig kicsengett mély hite, a szeretet és ragaszkodás, ami megmutatta emberi nagyságát. Persze, amilyen szerény volt, ezt mind visszautasította volna, mert ő tudta, hogy az ember egyedül nagyon kicsi ahhoz, hogy nagy dolgokat vigyen véghez. Ahhoz kell az Úr kegyelme és segítsége, Ő ezt megkapta, mert Mestere méltónak tartotta arra, hogy munkálkodjon szőlőjében.

Halála nagyon megviselte szüleit, akik Isten akaratában megnyugodva búcsúztak fiuktól, mi, falubeliek és minden hívő, akik szívünkbe zártuk, imádkozunk érte, és megköszönjük Istennek, hogy ismerhettük őt, és általa közelebb kerültünk az örök Igazsághoz és Szeretethez. Mindnyájunknak ajándék voltál. Nyugodj békében.

Bugyi Mária, Nagymácséd

*

„Isten után szomjazik a lelkem…” (Zsolt 41,2)

Életének 85., áldozópapi szolgálatának 62. évében szeptember 27-én az esti órákban Pozsonyban elhunyt Mons. ThDr. Morovics István áldozópap. Vágkirályfán született 1928. június 4-én. Áldozópappá Pozsonyban szentelték, 1951. június 29-én. Kápláni szolgálatot teljesített Léván, Gútán, Ógyallán és Galántán. Plébániai kormányzó volt Pozsonyeperjesen, Csúzon, Galántán, Balonyban és Dunaszerdahelyen. 1970-től az esperesi hivatalt is vezette. 1993-ban Bacsfa-Szentantalra kapott plébánosi kinevezést, majd 2008-tól a pozsonyi Szent Márton Plébánia kisegítő lelkésze lett. Földi maradványait október 2-án a bacsfa-szentantali temetőben helyezik örök nyugalomra.

Sranko László plébános

1849. október 6. – Arad

A 13 aradi vértanú nevének kezdőbetűiből írt vers

Nagysándor József

Aulich Lajos

Kiss Ernő

Damjanich János

Vécsey Károly

Knezich Károly

Láhner György

Lázár Vilmos

Török Ignác

Pöltenberg Ernő

Dessewffy Arisztid

Leiningen-Westerburg Károly

Schweidel József

Ne feledjük Aradon Kivégzett Drága Véreinket, Kik Létükkel, Lelkükkel Tettek Példaképet! Dicsőség Léteteknek, Sírhalmotoknak!

Török József, Gúta