Álláskeresés gyes után

Amíg külföldön részmunkaidős állásokkal, állami támogatással igyekeznek növelni a lehetőségeiket, Szlovákiában nem nyújtanak segédkezet nekik. Így aztán nem csoda, hogy a gyermekes nők foglalkoztatási aránya uniós viszonylatban átlagon aluli.

Kisgyermekesek hátrányban?

Éva asszisztensként dolgozott egy kisebb cégnél. Miután bejelentette, hogy szeretne visszatérni munkahelyére, a cég vezetője úgy döntött, hogy megszünteti a munkaviszonyát, és az őt helyettesítő személyt tartja meg, látszólag más beosztásban. Kinga korábban teljes munkaviszonyban dolgozott; miután anyasági szabadsága letelt, csak részmunkaidős állást kapott csökkentett fizetéssel. Ez a két eset is igazolja, mennyire fontos részletesen áttanulmányozni a törvény vonatkozó cikkelyeit. Érdemes jogásszal konzultálni lehetőségeinkről, hiszen a munka törvénykönyve elutasítja az ilyen jellegű megkülönböztetést, de a munkaadó igyekszik minden jogi kiskaput kihasználni.

Ha nem oldható meg a visszatérés, és új állást keresünk, gyakran szembesülünk a dilemmával, hogy önéletrajzunkban feltüntessük-e az anyasági szabadságot. Gyakorlatom alatt előfordult, hogy csak az interjú során derült ki: a hároméves praxisból, amelyet az illető feltüntetett, csak az első év valódi, a többi az anyasági szabadság volt. Ezzel a tudatos vagy jóhiszemű csúsztatással az álláskereső akaratlanul is olyan benyomást kelthet, mintha titkolna valamit. Ezért: a valódi helyzetről tájékoztassunk. A motivációs levélben pedig ne feledkezzünk meg arról, ha az anyasági szabadság ideje alatt nyelvtanfolyamon vagy más típusú kurzusokon vettünk részt. Sajnos, az állásinterjún még mindig előfordul, hogy a jelentkezőt egyenesen a családi állapotáról faggatják: „Hány gyermeke van?” „És mennyi idős a gyermeke?” „Ki gondozza őt, ha megbetegedik?” Az ilyen jellegű, továbbá a nemi, faji, vallási hovatartozást firtató, személyeskedő kérdéseket egyértelműen tiltja a törvény. Ha mégis felmerül a családdal, gyermekekkel kapcsolatos témakör, szögezzük le a leendő munkaadónak, hogy össze tudjuk egyeztetni a családi és munkahelyi feladatokat. Betegség esetén is van kire bíznunk a gyereket. Fontos az állásinterjún az is, hogy a kisgyermekes nő ne anyaként viselkedjék, hanem úgy, mint egy potenciális alkalmazott: magabiztosan, határozottan. Bizonyos esetben akár előny is származhat az anyasági alatt szerzett képességekből, tapasztalatokból, például a felelősségtudat, lojalitás vagy a szervezés terén.

Hasznos elérhetőségek

A gyermekes nők részére hasznos tanácsok találhatók az állásközvetítő cégek, anyaközpontok, civil szervezetek honlapján (www.materskecentra.sk, www.rodinka.sk/kariera, www.flexipraca.sk stb.). Sajnos, hazánkban nagyon kevés a gyermekbarát (baby-friendly) vállalat, amely rugalmas vagy részmunkaidős megoldással támogatja a kisgyermekes anyukákat. Emiatt is lényeges, hogy egyszerre több módszerrel próbálkozzunk: pályázzunk álláshirdetésekre, regisztráljunk állásközvetítőknél, frissítsük fel kapcsolati hálónkat.

Sikeres vállalkozás

Nagyon gyakran az a kiút, hogy a gyermekes nők a kedvtelésből végzett tevékenységüket vállalkozás formájában folytatják az anyasági szabadság után. Ennek előnyeiről és nehézségeiről mesélt részletesebben Nopp Anita, aki néhány éve egy sikeres gyógypedikűrszalon társtulajdonosa:

„Korábban a bankszektorban dolgoztam, amikor befejeztem a munkaviszonyomat, épp az első gyermekemmel voltam várandós. Egy évvel később meg született a kislányom. A család jövedelme egyre szűkült, és egyre érezhetőbb volt a gazdasági válság otthon is. Eldöntöttem, hogy újra dolgozni fogok. A bankszektorba nem akartam visszamenni. Igazából a vállalkozás vonzott, de ehhez kellett egy jó ötlet. Hirtelen megjelent előttem, amit a rádióban hallottam egyszer: az ember foglalkozzon azzal, amihez tehetsége van. Tehát amit örömmel teszünk, és amivel kapcsolatban az ismerősök megkeresnek, segítségünket kérik. Nyomban felvillant előttem, hogy már iskoláskoromban segíteni szoktam anyukámnak, barátnőimnek a körömápolásban teljesen egyszerű módon, alapfelszereltséggel. Korábban magam is ilyen jellegű kozmetikai problémával küzdöttem, amelyen a megszokott javaslatok legtöbbször nem segítettek. Ez a megoldás – gondoltam –, segíteni, más módszereket, gyógykezeléseket találni. Úgy hiszem, kezdetben az volt a legfontosabb, hogy eldöntöttem, mivel szeretnék foglalkozni, ezt milyen módon fogom tenni, miből és milyen célcsoport részére. Jelentkeztem az egyik átképző pedikűrtanfolyamra, és sok információ után kutattam külföldi forrásokból, szakirodalomból is. Akkoriban a szlovákiai piacon meglehetősen kiaknázatlan területnek számított a modern megoldásokkal végzett gyógypedikűr. Persze ehhez szükséges volt bizonyos összegre is. Férjemmel összeszedtük a megtakarított pénzünket, szüleim is segítettek a beruházásban. Jelenleg a munkaügyi hivatal is támogatja ez ügyben a kezdő vállalkozókat. Hosszas keresés után sikerült megegyeznem egy szalon tulajdonosával, ahol képzett pedikűröst kerestek, hogy náluk dolgozhatok. Szüleim úgy neveltek, hogy a sikerért küzdeni kell, de ez előbb-utóbb meghozza gyümölcsét. A kölcsönzött, meglehetősen kopott pedikűrszékre új, vidám huzatot varrattam. A falra gyermekeim képét ragasztottam ki, ez emlékeztetett arra, hogy mindezt értük teszem. Saját kezűleg készítettem a szórólapokat, az interneten található, ingyenes sablon szerint alakítottam ki cégem honlapját, és érdekes ötletekkel, újságcikkekkel, újdonságokkal töltöttem fel. Kezdetben 3-4 ügyfél jelentkezett hetente; ez hihetetlen boldogsággal töltött el. Igyekeztem maximális odafigyeléssel a legjobb minőségű szolgáltatást nyújtani – mindent megtettem azért, hogy elégedettek legyenek. A munka, az ügyfelek száma fokozatosan kibővült, az emberek között lassan elterjedt, hogy a láb- és körömápolási gondokon tudok segíteni, sikerült bőrgyógyászokkal, sebészekkel, más szakorvosokkal együttműködnöm. Ennek is köszönhetően később ajánlatot kaptam egy gyógykozmetikai intézettől. Annak ellenére, hogy sok örömben, sikerben volt részem ebben az időszakban, rendkívül nehéz is volt. Korán reggel kezdtem a munkát, késő este értem haza. Kisfiam ekkor mindössze hároméves volt, a kislányom másfél.

Mára már sikerült megoldani azt is, hogy ne kelljen egyedül végeznem mindent. Igyekszem lehetőséget adni a végzősöknek – gyakorlatot, tapasztalatot szerezhetnek nálam, ha néhány órára eljönnek, és megtanulják az apróbb részleteket is. Különféle szakmai tréningeket, kurzusokat tartok. Úgy érzem, eljött az ideje annak, hogy most már az eddiginél többet törődjek a családommal, mert a vállalkozásom eredményesen működik.

Fontos, hogy álmainkat szavakba foglaljuk, leírjuk a részleteket is, mit szeretnénk, és mit kell érte tenni. Ki kell használnunk az összes tudásunkat, tapasztalatainkat, képességeinket, hallgatni kell intuíciónkra. Örömmel tölt el, hogy olyan munkám van, amelyet szeretek, és segíteni is tudok másokon. Ma, amikor gyerekeim fényképét nézem (azóta jócskán megnőttek), hálás vagyok nekik, a férjemnek és a családomnak, hogy támogattak, mert sokat segítettek abban, hogy idáig eljutottam.”

Érdemes ötletet, kitartást meríteni Anita példájából.