A nő, a férfi, és a Verslavina

De hogyhogy ennyire passzolnak egymáshoz? Mármint a vers és a Facebook.

Követhetetlen azonnaliság

Már idén, egész pontosan 2016. január 8-án Szabó T. Anna közzétett egy verset Lackfi János Facebook-oldalán, annak 40. születésnapja alkalmából. Címe A férfi, ha negyven. Mire Lackfi válaszolt A nőci, ha negyven című költeménnyel. Soraikban azt az életérzést próbálták megragadni, amelyhez a negyvenéves kort túllépő nőnek és férfinek köze lehet. Mivel mindkettőjüknek több ezer követője van a Facebookon, a versek gyorsan terjedtek, nagy népszerűséget szereztek, ez pedig további impulzust adott a költőknek, hogy folytassák a pingpongot, amely közben verslavinává dagadt. Nem tudok leállni, írta Lackfi egyik későbbi verse elé. Aztán már nemcsak ők ketten, hanem mások is hozzátették saját soraikat a lavinához, ismert és kevésbé ismert szerzők, posztokban, hozzászólásokban. Tartott az egész január közepéig, amikor Lackfi és szabó T. Anna kijelentették, hogy befejezik. Visszaút viszont már nem volt, az Athenaeum Kiadó megszólította a szerzőket, és kötetet komponáltak a Verslavinából. Nem csak a két indító, hanem a mások verseivel is. A borítóterveket is a Facebookon szavaztatták meg. E hónapban már meg is jelenik a könyv.

Korhatáros költemények

Pénzes Tímea író azt mondja, ő nagyon megörült a Verslavinának. „Főként azért, mert engem is versre ihletett. Az utóbbi időben inkább prózát írtam, amikor időm engedte, és a versek egy ideje valahogy elhagytak. De most ismerőseim és barátaim verseit olvasva ismét visszatértek hozzám. Nagy öröm ez számomra. Ráadásul ritkán írok ritmusos, rímes verset, és most valamelyest még ez is összejött! Másrészt hihetetlen teljesítmény, hogy a verslavina ekkora tömegeket mozgatott meg, hogy ennyi megtekintést és lájkot gyűjtött be.” Tímea szerint a ma embere ritkán vesz kézbe verseskötetet, és hiába szerveznek számos költészeti rendezvényt, például a költészet napja alkalmából, s hiába igyekeznek felolvasások révén, rádióban, tévében, még tömegközlekedési eszközökön is minél több emberhez eljutni egy-egy verssel, ekkora sikerről egyik sem számolhat be. „Pedig többnyire jól szervezett programokról van szó, e verslavina azonban teljesen spontán módon indult be (talán éppen ez a titka): két ember versben kívánt egymásnak boldog negyvenedik születésnapot. Ezen a ponton érintett meg engem is, ugyanis én is ott állok a negyvenedik év küszöbén. Korábban nem tettem közzé a Facebookon verset, ez is egyedinek számít ebből a szempontból. Úgy rántott magával, hogy nem tudtam ellenállni. Valóban elsodort, mint egy lavina. Nagyon örülök, hogy a részese lehettem.”

Közelebb az olvasóhoz

Kis túlzással kijelenthetjük, hogy a verslavina a magyar irodalom legfrissebb képződménye. És ha az interneten hömpölygő információtömeg hömpölygési sebességét nézzük, akkor a 2016 januárjában lezajlott eseményről 2016 februárjában mint irodalomtörténeti jelenségről beszélhetünk. Egyrészt szokatlan, hogy egy szépirodalmi kötetre való anyag gyakorlatilag hetek alatt megszületik, másrészt az ember eleve nincs hozzászokva, hogy a facebookos szenny napi szokásos áradata mögött daktilusok dübörögnek, jelezve, hogy azért van itt más is. Ráadásul nem évszázadok óta halott emberektől, hanem hús-vér Facebook-felhasználóktól, akik néhány napja vagy hete gyártották őket, a táblagépükön. Táblagépen időmértékes sorokat pötyögni? Ez most akkor globalizáció vagy hagyományőrzés? Ahelyett, hogy ezen elgondolkodtunk volna, megkérdeztük Németh Zoltán irodalomkritikust.

A Facebook-jelenség nyomán az alkotók sokkal közelebb kerülnek olvasóikhoz, mint bármikor, mutat rá Németh Zoltán. „A Facebookon keresztül az olvasó láthatja az író arcát, alakját (Szimpatikus? Kevésbé?), olvashatja kiposztolt műveit, a felolvasásairól készült videóbeszámolókat, a műveiről szóló kritikákat (Tetszik? Nem? Mi a véleménye róla?), az író kommentárjait, beszélgetéseit, vitáit (Empatikus? Humoros? Agresszív?). Egy új irodalmiság jön létre ezáltal, amely az arc, a test, az életrajzi szerző – a megzenésített szövegek, képanyag, hang –, valamint a szöveg kapcsolódásából jön létre.”

Ez is forradalom

Németh Zoltán szerint az új média és a költészet kapcsolata két irányból értelmezhető: egyrészt, milyen lehetőségeket biztosít az új média, jelen esetben a Facebook a költészet számára, másrészt, hogyan hasznosítja a költészet az új médiát. A Szabó T. Anna, Lackfi János, Kiss Judit Ágnes, Hartay Csaba és mások által sikerre vitt „verspárbeszéd”, „verslavina” szerinte ennek az azonnali visszacsatolást jelentő interaktív felületnek és az „élő műalkotás” jelenségének a dinamizálását jelenti. „Legutóbb 884-en lájkolták csak a Szabó T. Anna Facebook-oldalán található verset, 429-en meg is osztották. Hogy az ő oldalukon hányan lájkolták, az már követhetetlen. A pillanatok alatt hálózatszerűen terjedő hatás a költészet erejére is utal.” Az, hogy könyvben is ki akarják adni ezeket a verseket, pedig arra, hogy mediális forradalom közepén állunk, és ma még talán nehéz eldönteni, kihagyható lesz-e majd a könyv ebből a változásból.

Szabó T. Anna: Lackfi János 40-ik születésnapjára

A férfi, ha negyven, még győzi erővel,

a férfi, ha negyven, a csúcsra kiáll,

a férfi, ha negyven, még jól bír a nővel,

még fess, ha nem alszik, és friss, ha piál.

A férfi, ha negyven, még állja a harcot,

és tiszta az inge, a homloka fény,

és ránca a sármja, ha nézik az arcot,

és lámpa van hű szive legközepén.

A férfi, ha negyven, az élete rendben,

még nem tökörészik, és nem kapuzár,

nem bízik a földi s az isteni kegyben,

mert veszt, aki áll és veszt, aki vár.

A férfi, ha negyven, már tudja a pályát,

és futja az útját, és hajtja magát,

s csak módjával szidja a más anyukáját,

ha úgy kezelik, mint az automatát.

A férfi, ha negyven, már önmaga szobra,

de érzi, ha vicces a szónoki póz,

és tudja, amit tud, s nem veri dobra,

a semmiben, csendben ringva hajóz.

A férfi, ha negyven, az élete játék,

és tétje a hit meg a hír meg a név,

de tiszta a sor, amig tiszta a szándék,

a férfi, ha negyven, még fűti a hév.

Lackfi János: A nőci, ha negyven...

A nőci, ha negyven, még gondos a sminkje,

a nőci, ha negyven, aligha riszál,

a nőci, ha negyven, már taxikat int le,

és áll körülötte az éjjeli bál.

A nőci, ha negyven, a ráncai szépek,

és lányos a lába, hisz fitneszezik,

ügyel vonalak, szinek egyvelegére,

és ötletes öltözetek övezik.

A nőci, ha negyven, még beste a teste,

a lánya kamasz, vele harcol erőst,

még könnyeden ébred, elalszik az este,

s útjára bocsátja a reggeli hőst.

A nőci, ha negyven, beszéde a pajzsa,

és rendezi vígan a környezetét,

már bomlik előtte jövő kusza rajza,

s múltjáról is egyre kitisztul a kép.

A nőci, ha negyven, biztos hely az űrben,

vevő a humorra, de el nem alél,

bár vágyai vannak, nem vágyik el innen,

nem húzza a csőbe a szoknyapecér.

A nőci, ha negyven, savanyíthat uborkát,

hümmögve idézed a gondolatát,

és összedob este egy isteni tortát,

és rendezi újra zilált csapatát.

A nőci, ha negyven, már támasz a bajban,

körötte pörögnek a lét körei,

és úgy megy az utcán, mint penge a vajban,

s nem bánja, ha medve, ki átöleli.

HARTAY CSABA: NEGYVEN UTÁN

Paródia Lackfi János és Szabó T. Anna verslevelezésére

Egy bácsi, ha eléri a negyvenet,

boroskólákat már nem vehet.

Egy néni, ha a negyvenet betölti,

az édes bort gyomrába nem önti.

Egy tata, ha elmúlt már ötven,

ne induljon útnak ködben.

Egy néne, ha veri az ötvenet,

a bók neki fáklyás körmenet.

Egy papa, ha hatvan pluszos,

egyedül hagyni már húzós.

Egy mama, ha elmúlt hatvan,

megretten tőle a vadkan.

Egy papó, ki tapossa a hetvenet,

ha megvan a fogsora, kinevet.

Egy mamó, ha pontosan hetven,

csirkéket fagyaszt egyben.

Egy apóka, ha pipálja a nyolcvanat,

totyog, hogy lekésve nyolc vonat.

Egy mamóka, ha gyertyája nyolcvan,

oda veri be fejét, hol polc van.

Egy srác, ha éppen csak kilencven,

zenél, hogy ne legyen silence.

Egy csaj, ha a kilencvenet szeli,

villan sok bögyös, csücsöri szelfi.

Pénzes Tímea:

Küszöbön a negyven

negyvenre írhatnék negyven verset,

de talán egy is elég lesz,

negyvenszavas vagy negyvensoros,

de figyelmen kívül is hagyhatom,

milyen koros lettem immár,

egy túlkoros kislány,

ki dámára játszik, de még fruska,

legyen a vers is kortalan,

könnyed és játékos életmustra,

s ne törődjem vele, meddig ér,

úgy csordogál-e, mint egy vékony ér,

vagy szertelen folyam lesz belőle,

s azzal se, mennyi testemen

a harapásnyom, mit az idő rajzolt rája,

mert jól palástolom, egyébként is

minden kornak megvan a maga bája.

az élet még szebb lesz, nem elköszön,

lesz még itt vígság és versözön,

az ember tán rozogább és többet morog,

de bedobva az élet vizébe néhány horog

nekem a lét most lett kerek,

otthon egy férj, s két ikergyerek,

az élet pezseg, ez így remek,

a költők nem öregszenek! :D

mi kéne még? még egyszer ennyi,

meg egy fitt test

úgy, hogy kerüljem a fitnesst,

meg egy élénk elme,

s a többit is letudom dúdolva-énekelve.

A nő, ha negyven, Minden egyben. Létét issza Nem vágy’ vissza. (Palya Bea)

A nő, ha negyven... Lehetetlen. (D. Tóth Kriszta)