„A kutya ma már sokkal inkább családtag, mint házőrző”

Kedves gazditársak, kedves kutyabarátok! Tudták, hogy ma már akkor sem kell feltétlenül a nagyira hagyniuk a szőrös gyerekeket, ha strandolni vagy fesztiválozni készülnek? Sőt, egy jól viselkedő kutyust akár moziba, múzeumba, koncertre is magukkal vihetnek. Az enyém például már rendszeres kultúrafogyasztó, kedvence a klasszikus zene, a kapolcsi Völgykomolyzene hangversenyein kiváltképp jól érzi magát – hatalmasakat durmol. A Művészetek Völgye tudniillik 2017-től kezdve hivatalosan is a kutyabarát fesztiválok sorát gyarapítja. Tavaly óta ráadásul külön kutyás udvar is van, ahol a Kutyabarát.hu csapata izgalmas előadásokkal, beszélgetésekkel várja a gazdikat, míg négylábú barátaik az árnyas zöldterületnek, kismedencének, jutalomfalatoknak örülhetnek. A kutyás életmódmagazin két alapítója, Sziládi-Kovács Hajnalka és Sziládi-Kovács Tibor szerint fontos is, hogy a kutyás völgylakók időnként megpihenjenek, félrevonuljanak a nyüzsgéstől, erre pedig a Kutyaplacc kiváló lehetőséget nyújt. Interjúnkban a kutyabarát kikapcsolódási lehetőségek mellett szó lesz a felelős kutyatartásról, a nem létező kakitündérről és arról is, hogyan férhetnek meg békésen egymás mellett a kutyások a nem kutyásokkal.

Mikor indult a Kutyabarát.hu, milyen céllal hoztátok létre, és milyen eredményeket könyvelhettek el?

Sziládi-Kovács Hajnalka (SZKH): 2012-ben indult a portál. Maga az ötlet egy évvel korábban született, nagyon egyszerű apropóból: ekkor hoztuk ki Mamba kutyát a Noé Állatotthonból, és ekkor szembesültünk azzal, hogy nincs olyan weboldal vagy internetes felület, amely kifejezetten kutyabarát szálláshelyeket, éttermeket ajánlana. Viszont volt sok kutyás ismerősünk, ők javasoltak különféle helyeket. Innen jött az ötlet, hogy készítsünk egy internetes portált, amelyen összegyűjtjük a kutyabarát szolgáltatókat, kirándulási, túrázási tippeket is kínálunk. Aztán fokozatosan elkezdtünk más témákkal is foglalkozni, például a felelős kutyatartással. Egy idő után a turizmus fejlesztéséből is kivettük a részünket, hiszen egyre több kutyabarát szolgáltató csatlakozott az oldalunkhoz, vagy kezdett el itt hirdetni.

Sziládi-Kovács Tibor (SZKT): Amikor indultunk, akkor kezdett kibontakozni Magyarországon a kutyabarát filozófia. De az igazi áttörés három-négy éve jött, 2015-2016 környékén, amikor egyre több szolgáltató, sőt egy picit az állami szektor is beszállt a kutyabarátság propagálásába. Ezután már a nagyobb cégek is láttak fantáziát abban, hogy a kutyabarát filozófia népszerűsítése keretében reklámozzák a saját márkájukat. Mondhatjuk, hogy a kutyás társadalom egyes szegmensei az utóbbi négy-öt évben kezdtek egymásra találni. Ezzel párhuzamosan mi is egyre több olyan tartalmat gyártottunk, amely a kutyásokat érinti, érdekli, vagy hasznos információval látja el.

SZKH: A legfrissebb eredmény, amely részben a Kutyabarát.hu érdeme is, hogy 2020 májusában Keszthelyen, az önkormányzat támogatásával megnyílik a Kutyás park és strand, amely az első kutyás fürdőhely lesz a Balaton északi partján. Ez a kezdeményezés is bizonyítja, hogy a szolgáltató szektor mellett már több település is felismerte a kutyabarát turizmus jelentőségét.

SZKT: A terület része lesz egy elkerített kutyás játszótér, egy közösségi tér és egy piknikkert is, itt egy vendéglátóegység kap majd helyet. Tervezünk mindenféle programokat, például kutyás kertmozit és kutyabarát koncerteket, jótékonysági rendezvényeket.

A jelszavatok: Együtt mindenhová. Nyilván egyre több a kutyabarát szálláshely, étterem, strand, de mehetünk-e a kutyánkkal például moziba, színházba, kiállításra, koncertre?

SZKH: Vannak már olyan múzeumok, művészmozik Budapesten, amelyek kutyával is látogathatók. A színházat nem szoktuk annyira propagálni a hang- és fényhatások miatt.

SZKT: Igen, hiszen ne felejtsük el, hogy a kutya ösztönösen viselkedik: ha erős inger éri, ugathat, nyüszíthet, vagyis megzavarhatja az előadást. Szerintem a józan ész határain belül kell maradni. Nyilván egy multiplex moziba, mondjuk, egy háborús filmre nem szívesen vinném el a kutyámat. De például művészmoziban nem feltétlenül jelent gondot, ha egy csendesebb filmet a négylábú barátunkkal együtt nézünk meg. Hasonló a helyzet a fesztiválokkal is. Technopartira vagy zúzós rockkoncertre inkább ne vigyünk kutyát, de mondjuk, itt, a Művészetek Völgyében egy laza, szabadtéri dzsesszkoncerten vagy irodalmi beszélgetésen jól elvan ő is, hiszen nem okoz neki problémát, nem terheli meg a túl erős zaj.

SZKH: Az is fontos, hogy ismerjük a kutyánkat, legyünk tisztában a tűrőképességével. Biztosan van olyan kutya, amelyik nyugodtan végigül egy kétórás színházi előadást vagy mozifilmet, viszont ha a miénk éppenséggel nem érzi jól magát ennyi ideig egy sötét moziteremben, akkor ne erőltessük. A mottónkat is felelősségteljesen kell tehát kezelni.

Hogy látjátok, pozitív vagy negatív irányban változott az utóbbi tíz évben a kutyákhoz való hozzáállás a nem kutyások részéről, és fordítva: mennyire igyekeznek a gazdik elfogadhatóbbá tenni kedvenceiket?

SZKH: Ami a gazdikat illeti, szerintem nagyon pozitív a változás, a felelős kutyatartás egyre népszerűbb. Azért, hogy a nem kutyás társadalom jobban elfogadja a kutyákat, mi is indítottunk egy kampányt A kakitündér nem létezik címmel. Az ürülékprobléma talán a legnagyobb konfliktusforrás kutyások és nem kutyások között. Mi azt gondoljuk, hogy minden gazdi számára evidensnek kellene lennie, hogy összeszedi. Részben ezért indítottuk a kampányt, részben azért, hogy tompítsuk a két tábor közötti feszültséget.

Mind gyakrabban találkozni az internetes fórumokon olyan felvetésekkel, hogy a kutyákat lassan már többre becsülik, mint az embereket, például a tűzijátékozás kutyákra káros hatása kapcsán. Szerintetek mi a legjobb válasz az efféle okoskodásra?

SZKT: Szerintem erre nem is kell igazából reagálni, hiszen csak olaj volna a tűzre.

SZKH: Rengeteg olyan ember van, akit egyszerűen nem lehet meggyőzni, kár próbálkozni.

SZKT: A kutya ma már sokkal inkább családtagnak számít, mint néhány évvel ezelőtt, amikor sok helyen csak házőrzőként tartották a kertben vagy az udvaron. Ez már vidéken is egyre kevésbé jellemző. Ami a tűzijátékozást illeti, a legtöbb kutyás nyilván betiltaná, sőt az ellenzők táborát számos nem kutyás is gyarapítja. Sokan viszont szeretik, úgyhogy szerintem ebben az esetben is az arany középutat kellene megtalálni.

Tavaly a kutyákat is kedvezően érintő jogszabályt fogadtak el Szlovákiában. Eszerint a jogrendben nem tárgyakként, hanem érző lényekként szerepelnek. A törvény hatékonyabb fellépést tesz lehetővé az állatkínzás ellen is. Jogászként mi a tapasztalatotok, mennyire hatékonyak az állatokat védő törvények a gyakorlatban?

SZKH: Mi ebből a szempontból le vagyunk maradva Magyarországon, mert a jog továbbra is vagyontárgyként kezeli az állatokat. Ha valaki megöl egy kutyát, az csak vagyoni kártérítésre kötelezhető, ezen kívül csak az állatkínzás büntethető. Ugyanakkor általában csak a többszörös visszaesők kapnak felfüggesztett, esetleg letöltendő börtönbüntetést, és akik emberek ellen is követtek el erőszakos bűncselekményeket. Egyébként a pénzbírság és az ejnye-bejnye megrovás az általános. A tárgyiasítás miatt sokszor probléma az öröklés kérdése is, hiszen a kutya vagyontárgyként öröklődik, ám az örökösök nem mindig tartanak rá igényt. A jogi szabályozás feladata egyértelműen az volna, hogy egyfajta visszatartó erő legyen, de ez sajnos a gyakorlatban nem mindig működik. A legbrutálisabb állatkínzásos bűncselekményeket ugyanis vagy pillanatnyi elmezavar miatt követik el, vagy az elkövető pszichopata, aki nem méri fel tette következményeit, és nem lehet őt elrettenteni a legszigorúbb büntetéssel sem.

SZKT: A szigorúbb szankcionálásnak viszont lehet visszatartó ereje, mondjuk, az illegális szaporítók esetében, hiszen ők teljesen tudatosan, haszonszerzés céljából teszik, amit tesznek. Vagy azok esetében, akik gondatlanságból okoznak szenvedést az állatoknak, például a tűző napon hagyják kikötve a kutyájukat.

Mennyire elterjedt mifelénk, hogy magányos vagy pszichés problémákkal küzdő emberek tartanak kutyát terápiás céllal? Ha jól tudom, az Egyesült Államokban erre egy külön kategóriát is bevezettek, ez az emotional support animal (ESA).

SZKH: A segítő kutyák alkalmazása egyre elterjedtebbé és fontosabbá válik. Mind több olyan magyar egyesület van, amelyik ezt propagálja. Persze a segítő kutyákhoz nem csak a terápiás kutyák tartoznak, hanem a vakvezető vagy a rohamjelző kutyák is. A terápiás kutyák egyébként nem feltétlenül csak pszichés gondokkal küzdő embereken segíthetnek, hanem olyan gyerekeken is, akiket valamilyen trauma ért. Ezt egyre több pszichológus, pedagógus is felismeri és támogatja. A megfelelő terápiás kutyák rendkívül jó hatással lehetnek az autista gyerekekre is.

SZKT: Ehhez hozzátenném még, hogy egyre több coach is használ kutyát a bemutatója során, a különféle gyakorlatok szemléltetéséhez.

SZKH: Az általad említett ESA, vagyis magyarul érzelmi támogató állat valóban külön kategória az Egyesült Államokban. A cím elnyeréséhez nem is kell olyan szigorú követelményeket teljesíteni, mint nálunk egy terápiás kutyának. Amerikában például az is jóval elfogadottabb és elterjedtebb, hogy a segítő kutyákat beengedik az egészségügyi intézményekbe. Nálunk ez még –kevés kivétellel – szinte elképzelhetetlen. Az viszont hatalmas eredmény, hogy néhány kutyabarát pedagógus megnyitotta az iskola kapuit a kutyusok előtt. Példaként egy kőbányai általános iskolát említhetünk, ahol az igazgató befogadott egy kutyát, akit aztán a tanulókkal közösen gondoztak, így nevelve felelősségre és az állatok szeretetére a gyerekeket.

A teljes cikk a Vasárnap 36. számában jelent meg!