A jognak asztalánál

 Aztán belebotlok, amint plakátokat ragaszt, Érsekújvár polgárait toborozza az elhanyagolt régi temető takarítására. Nagy Dávid fiatalos lendülettel és lelkesedéssel veti bele magát a közéletbe, 27 évesen tele van tervekkel.

Mivel is kezdjük? Legyen a szakma?

Szeretem a munkámat. Ez nem közhely. Tényleg szeretem. Mindennap új kihívás az irodában, új eset, amely megoldást igényel. Vannak ügyek, amelyeket kimondottan élvezek. A szellemi alkotójog és az internetjog a kedvencem. 2011-ben végeztem Pozsonyban, majd Budapesten tanultam angolul nemzetközi üzleti jogot. Édesapám ügyvédi irodájában dolgozom. Kiskorom óta ezt szerettem volna csinálni, ebben nőttem fel, pedig a szüleim soha nem irányítottak tudatosan a jogi pálya felé. Nem kényszerítettek, az én választásom volt. Felnőttként pedig látom a perspektívát abban, hogy továbbvigyem a családi vállalkozást.

Ti képviselitek a jogfosztottakat a kettős állampolgárság ügyében. Milyenek az esélyek?

Gubík Lászlót, Dolník Erzsébetet, Kassai Gyulát a rendőrség kérte, adják le személyi igazolványukat, mivel felvették a magyar állampolgárságot. Nem tették meg, büntetést kaptak. A határozat és a büntetés ellen fellebbeztünk, a Nyitrai Kerületi Bíróság elutasította beadványunkat. A tárgyalás lényege nem az volt, hogy maga a törvény helyes-e, hanem hogy a rendőrség helyesen járt-e el. Az indoklásban és érvelésben mindig visszatértünk ahhoz, hogy ha állampolgárok, akkor megalapozatlan az ellenük irányuló eljárás, ha nem azok, akkor idegen állampolgárokként kell kezelni őket és más jogszabályokat alkalmazni az esetükre. Elsőfokú döntés született, ez ellen jogorvoslattal lehet élni. A fellebbezésről másodfokon a Legfelsőbb Bíróság dönt. Egyébként vannak még hasonló ügyeink. Mi képviseljük a kelet-szlovákiai Debrődöt is az európai alapok igazságtalan elosztása ügyében.

Novembertől képviselő vagy Érsekújvár városának testületében. Ez miért fontos számodra?

Négy éve létrehoztam egy anonim csoportot azzal a szándékkal, hogy az Újvárban szétdarabolódott magyarságot egységesítsük. Függetlenek vagyunk minden politikai vagy kulturális szervezettől. Mára hétezer embert tudunk megszólítani. Kétnyelvűsítési kezdeményezéseinkről ismernek bennünket: pótoltuk a hiányzó magyar utcanévtáblákat, magyar feliratokat. Egyfajta őrszemként működünk. Ha valamilyen felirat hiányzik, figyelmeztetjük rá az illetékeseket, hiszen az anyanyelvhasználatnak természetesnek kéne lennie. Ahol ugyanis eltűnnek a magyar feliratok, megszűnik a nyelvhasználat. Ahol nincs nyelv, elvész a nemzet. Ez a munka vitt a helyi önkormányzat felé. A csoport azért lett anonim, hogy senki ne azt nézze, ki, hanem hogy mit tesz. Aztán kiléptem az anonimitásból, mert szeretek állandó kapcsolatban lenni az emberekkel. Az áprilisban szervezett temetőtakarításra több mint százan összejöttünk, magyarok, szlovákok vegyesen. Ott sem csupán az elhunytak iránti tiszteletadásról volt szó, hanem a közösségépítésről is.

És a foci?

A Felvidéki Labdarúgó Egyesület decemberben alakult polgári társulásként, de már harmadik éve szervezzük egy ifjúsági szervezettel a Felvidéki Labdarúgó-bajnokságot, amely több mint 500 fiatalt mozgat meg országszerte, idén 44 csapat jelentkezett. Teret szeretnénk adni a hazai tehetséges magyar labdarúgóknak, de itt is sokkal fontosabb a dolog közösségépítő része. A fiatalokra jellemző a közügyektől való elfordulás, erre gyógyír a csapatsport. Emlékezzünk csak vissza, mekkora öröm volt számunkra, amikor Priskin Tamás magyar válogatott lett, vagy Pinte Attila, Szkukalek Igor a Fradiban játszottak. A szívünkhöz oly közel álló magyar válogatott így még közelebb került hozzánk. A felvidéki válogatott minden szlovákiai magyarnak a csapata. A mienk. Könnyebb vele azonosulni, szívből lehet neki szurkolni. Április 30-án zajlott Dunaszerdahelyen a Felvidék–Székelyföld mérkőzés, júniusban Man-szigeten játszottunk, majd Debrecenben volt az Európa-bajnokság. Tagjai vagyunk a ConIFA-nak, amely a nemzeti kisebbségek és régiók válogatottjának világszervezete. A legnagyobb angol hírcsatorna is tudósított rólunk. Hírét visszük hazánknak a világban. Ez jó dolog.

Támogatója voltál a Huncutka kalandtábornak. Egy számodra vadidegen kisfiú a Vasárnap révén neked köszönhetően teljesen ingyen nyaralt. Fontos része életednek a jótékonykodás?

Természetesen. Szívesen segítek, ha tudok. Pesti tanulmányaimat ösztöndíjjal végeztem, és ezért a mai napig hálás vagyok. Ott úgy van, hogy a volt diákok évről évre összegyűjtik az ösztöndíjakra való pénzt. Így ami megadatott nekünk, lehetővé tesszük az újaknak, fiatalabbaknak. A Huncutka kalandtábort nagyszerű kezdeményezésnek tartom, ahol a gyerekek igazán jó kezekbe kerülnek és fejlődnek. Így nagyon szívesen támogattam ezt a kezdeményezést.  

Az egyik pillanatban még egy brüsszeli ifjúsági konferenciáról osztasz meg képet, a másikban már Budapesten vagy, esetleg fesztivált szervezel…

Soha nem szerettem otthon ülni, tényleg rengeteget utazom. Pestre például holnap is megyek.

Ezúttal milyen célból?

Karikagyűrűket venni. Októberben nősülök…