A fáraók földjén ég és föld között

A múzeum egyik legkedveltebb, a magyar családok által legtöbbet látogatott állandó kiállítása évekig zárva volt. A Szépművészeti Múzeumban 1939-ben nyitották meg az első állandó egyiptomi kiállítást, majd 1972-ben egy felújított, kibővített, gazdagabb tárlatot, amely 2009-ig volt látható – akkor lebontották, hogy átépítés után ismét közönség elé tárják a térség egyik legjelentősebb egyiptomi gyűjteményének régészeti kincseit.

Az új kiállítás szakít az eddigi hagyománnyal: nem kronológiai rendet követ. A gyűjtemény anyagát tematikus beosztásban, három részre bontva – Istenek, Emberek, Halottak – mutatja be. E hármas bontás (az időrendi elrendezéssel szemben) lehetőséget ad az egyiptomi világnézetben (az ország lakosainak világfelosztásában, univerzumában) megjelenő három alapvető csoportnak, az emberek, az istenek és a halottak szférájának bemutatására. A három világot idéző-megteremtő három kiállítóterem színét is ennek alapján, az ókori egyiptomi színszimbolikának (zöld, kék, piros) megfelelően választották meg. Az egyes termekben azonban nemcsak e három elkülönülő, mégis összefüggő, egybefolyó világ jellegzetességei figyelhetők meg, hanem a köztük, az egyes szférák közötti átjárások, vagyis a kommunikáció különböző lehetőségei is nyomon követhetők.

Emberek

Ennek a teremnek a témái a teremtés, a fáraók és a mindennapi élet. Itt kaptak helyet az írásfajtákat bemutató műtárgyak, a mindennapi életben használatos edények, valamint a mindennapi élet mágiájában alkalmazott amulettek, de a szépítkezőeszközök – tégelyek, ékszerek – is. Az első terem lezárásaként és a második teremhez szolgáló bevezetőként, vagyis az emberek világából az istenekébe való átmenetként egy térelválasztó vitrinben az emberek és az istenek/halottak közötti kommunikáció egyik fontos eszközét, az imákat és varázsszövegeket tartalmazó halotti sztélét és a vele funkciójában rokon ősbüsztöt mutatják be.

Az egyiptomiaknál a sztélé az égi és a földi szférák, valamint a holtak világa közti kommunikáció kulcsfontosságú tárgytípusa volt: ezen szólították meg az emberek az isteneket, az élők a halottakat. Imák és kérések formájában fordultak hozzájuk és teremtettek velük kapcsolatot. Az egyik sztélén egy kígyó alakú istennőnek mutat be áldozatot valaki. Egy másikon a napistennel lép kapcsolatba. A kiállításon látható sztélék egy része halotti sztélé. Ezeket halottak számára készítették, hogy a túlvilágon rendszeresen kaphassanak áldozati ajándékokat, s ezáltal jótékonyan tudjanak beavatkozni a földiek életébe. Az élők például lehetségesnek tartották, hogy nagy baj, örökösödési perpatvar, egyéb konfliktus, nagy betegség esetén a családban az elhunytak okozzák a problémát, és megpróbálták ezt azzal megszüntetni, hogy imádkoztak hozzájuk, áldozatokat mutattak be nekik a sírjukban vagy kis magánkápolnákban.

Istenek

A második terem az istenek és az egyiptomi templomok világába vezet. A magával az installációval is templomi hangulatot árasztó helyiségben az istenekkel való kapcsolattartás módjairól árulkodnak a különféle rituális eszközök, hangszertöredékek, templomi reliefek, áldozati táblák, sólyom alakú istenek, valamint az alvilág urához, Oziriszhoz fűződő kultuszt bemutató műtárgyak. Mint az ókori egyiptomi templomokban, a kiállításon is fülkékben helyezték el az istenszobrokat. Ozirisz pedig – az alvilág uraként, a halotti kultusz legfontosabb istenségeként – már átvezet a halottak világába (a következő terembe).

Az egyik vitrinben külön kis érdekes szekciót alakítottak ki az ún. újévedényekből, amelyeken újévi üzenetek olvashatók. Ezek emberekhez és istenekhez is kapcsolódó rituálé eszközei. Újévkor, amely az egyiptomiaknál nyár közepén volt, az ilyen edényekre kerülő feliratokkal boldog üzeneteket „küldtek”. Azt fogalmazták meg, amit az edény tulajdonosának kívántak, egy-egy isten segítségét kérve hozzá az elkövetkező esztendőre. Az edények között vannak olyan szkarabeuszok is, amelyek ugyancsak újévi jókívánságot tartalmaznak.

Az istenek világát idéző terem két részre osztható, egyik fele a templomi rituálékkal és az isteni képmásokkal foglalkozik, így alkot átmenetet föld és ég között, s vezet az emberek világából az istenek világába. A másik fele pedig az Ozirisz-kultuszt mutatja be, s ily módon a halottak termébe vezet át.

Halottak

A kiállítást lezáró harmadik egység a halottak világát idézi fel: a sírokban használt halotti felszerelést és az egyiptomiak által elképzelt túlvilági életet mutatja be. Látható itt két tökéletes állapotban megmaradt múmia (a koporsókkal együtt). Látványos válogatás csodálható meg a múzeum gyűjteményében őrzött festett koporsókból és usébti szobrocskákból. Ez utóbbiak 1500 éven át arra szolgáltak az óegyiptomiak számára, hogy a túlvilágon a halott helyett dolgozzanak, ha azt valamilyen nehéz fizikai munkára hívták. Nem hiányoznak a kanópuszedények sem, amelyekbe a halottak, múmiák belső szerveit helyezték. Egy vitrin pedig az állatkultuszt mutatja be. Az ókori egyiptomiak sok állatban egyes isteneik reinkarnációját vélték felfedezni. Több más mellett bebalzsamozott krokodil is része az összeállításnak.

A halottak birodalmában kapott helyet a Nílus menti Dél-Szakkarában eltemetett Haunefer felolvasópap sírjából származó óbirodalmi, 220 x 46 cm méretű reliefes faltöredék, melyet a Szépművészeti 100 millió forintos kormányzati támogatással vett meg tavaly egy londoni műkereskedőtől. A műtárgy az egyiptomi gyűjtemény történetének legnagyobb értékű vásárlásával került a budapesti múzeumba.