<p>A hasonlata most nem arra vonatkozik, amire a legtöbben gondolnának. Az, hogy az ember bármire képes lehet a világon, igaz is, meg nem is. Aki nem hisz benne, hogy bármit megtehetünk, igaza van. Aki hisz benne, és megvalósítja vágyait, annak is.</p>
A bennünk szunnyadó szuperhős inkább annak veszélyére figyelmeztet, amikor elhisszük, hogy mindenhatók vagyunk, és úgy is viselkedünk. Már csak azért is, mert ha más ember képében jelenik meg, nem szívesen találkozunk vele.
A szunnyadó Superman a tudatlanságból nyeri erejét. Abból táplálkozik, hogy elhisszük, sokkal okosabbak vagyunk másoknál. Ez igaz is lehet, ám ha ilyesféle hittel bántunk, lenézünk másokat, máris kiderül, hogy van még mit tanulnunk.
Az ember rendszerint akkor lesz a kelleténél magabiztosabb, amikor azt hiszi, sikerei örökké tartanak. Ha a dolgok nem mennek, nagyrészt csendben figyeljük a világot. Ilyenkor hajlamosabbak vagyunk eltekinteni mások bírálatától és önmagunk „nagyszerűségének” fitogtatásától. Az apró eredmények hatására viszont minden megváltozik.
Újonnan szerzett tudásunk, meggazdagodásunk, saját és gyermekeink sikerei rendszerint mámorral töltenek el, amelynek hatására felébred bennünk a szunnyadó Superman. Hirtelen okosabbak leszünk a többieknél, majd gondolkodás nélkül képesek vagyunk szóban és tettekben is keresztülgázolni az „alsóbbrendűeken”. A jelenség alól senki sem kivétel. De vannak, akik észbe kapnak – mások meg úthengerként gázolnak át a világon.
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.